Nem is olyan régen részt vettem egy online konferencián, ahol természetesen a kreativitás állt a középpontban. Az előadók sokféle rajztechnikát és festési módszert mutattak be, amelyek egyszerűek, mégis nagyon inspirálóak voltak a számomra. Szinte minden alkotó kiemelte: felejtsük el a tökéletességre való törekvést, hiszen a maximalizmus olyan szinten képes megkötözni a kreativitás kifejezését, hogy az ember inkább bele sem fog az alkotásba. Sokan elképzelnek egy tökéletes képet, végeredményt, amit szeretnének elérni, és már a munkafolyamat közben elkedvetlenedhetnek, ha nem úgy alakul a művük, ahogyan azt előre elképzelték a fejükben. Ebben a bejegyzésben olyan gondolatokat és ötleteket osztok meg Veled, amelyek segítenek elbúcsúzni a tökéletesség követelményétől.

A tökéletesség és az összehasonlítgatás

Sajnos magam is beleesek az összehasonlítgatás csapdájába, amikor mások munkáit nézegetem, akár a Pinterest-en vagy az Instagramon. „Én nem tudok ilyen szépen rajzolni, festeni…csak pazarlom az időmet erre… nem is vagyok tehetséges, akkor minek próbálkozzam egyáltalán.” – igen, ezek gyakran az én gondolataim. Amikor látom, hogy a befutott és sikeres alkotók milyen szépségeket készítenek, elbátortalanodok, közben pedig tudom, hogy a feladás nem megoldás. Mindenkinek megvan a maga útja, amit be kell járnia – Isten mindenkinek más módon tanítja meg, amit meg kell tanulnia. Azok az alkotók, akiket úgy irigyelnek, sokszor rengeteg gyakorlás, kudarcérzés és újrakezdés után értek el egy olyan szintre, ami most olyan szépnek és tökéletesnek tűnik.

A tökéletesség nem létezik

Ugyanakkor a profi művészek és alkotók is mindig találnak kivetnivalót a saját műveikben – aki kellően őszinte, nem mondja, hogy valóban tökéletes a munkája és hibátlan alkotást adott ki a kezei közül. A maximalizmus egy relatív fogalom, mert mindig valamihez képest mond ítéletet – ebben a világban nincs olyan, hogy tökéletes. Inkább fogadjuk el, hogy mindig lesz olyan, aki ügyesebben, szebben old meg egy feladatot, de az sem lesz tökéletes.

Azonban az is igaz, hogy olyan sincs, aki ugyanúgy csinálna meg valamit, amit Te. Az Úr kijelentette: mi „az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket, előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk”. (Efézus 2:10) Isten teremtése olyan csodálatos, hogy nincs két egyforma ember, még az ikrek sem tökéletes hasonmásai egymásnak. Ha az erdőben jársz, és látod a fákat, ott sem találhatsz tökéletes fát – mindegyik különleges, egyik erre dől, a másik arra ágazik szerte – mégis meglátszik bennük az egyediség tökéletessége. Baltasar Gracián, egy spanyol prózaíró szerint: „A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka.” Ünnepeld az egyéniséged, az egyediséged a munkádban és kreatív törekvéseidben, mert az Úr alkotása vagy, és Jézusban Isten tökéletesnek lát Téged.

A teljes tökéletesség a mennyországban vár ránk, „ahol nem lesz halál, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé.” (Jelenések 21:4)

Így engedd el a tökéletességet

A konferencia egyik workshopja arra bátorított, hogy amikor alkotói munkába fogsz, ne legyen a fejedben semmi előzetes elvárás vagy kép, hogy mit szeretnél készíteni. Légy szabad, és kísérletezz a színekkel, formákkal, textúrákkal – nem lehet elrontani, hiszen nincs mit elrontani – egy készülőben lévő mű végtelenségig alakítható. A szóban forgó gyakorlat során több réteg festék, papírkivágás és stencilezett minta került egymásra – a hangsúly a folyamatra került. Egyszerre előkerült belőlem a gyerek, aki csak mindent ki akar próbálni, nem gondolva arra, hogy miből mennyit használ, illenek-e a színek egymáshoz, és hogy mi is lesz az egészből. Szuper és felszabadító érzés volt ebbe a ’flow’ állapotba kerülni, azt hiszem ez a l’art pour l’art (művészet a művészetért) érzés.

Szabad az esés!

Így hát a lényeg, hogy valójában nem számít mennyire érzed, hogy jól csinálod, amit csinálsz – szabad az esés. Nem baj, ha nem tökéletes az alkotásod, senkié sem az. Ha megvan benned a lelkesedés és a kitartás, idővel és gyakorlással úgyis egyre jobban érzed magad a folyamat közben. Pár napja el is kezdtem egy igazi rajzfüzetet, amibe mindenfélét rajzolok, festek. Gyakorlok, és már ennek is örülök. Észrevehetetlenül fejlődik a rajztudásom, a szem-kéz koordinációm. Nem tökéletesek a rajzaim, de fontos mérföldkövei annak, hogy egyre jobb legyek.

Kurt Vunnegut szavaival bátorítalak: „A művészet gyakorlása, bármennyire is jó vagy rossz, egy módja, hogy a lelked növekedjen. Szóval, csináld!”