A Bibliát olvasva rengeteg helyen találhatunk a hajózáshoz, tengerészethez kötődő képet, jelképet, hasonlatot. Elég csak az Ószövetségben Noé bárkájára gondolnunk, ami az egyetlen lehetőséget jelentette az életben maradásra az özönvíz idején. A Vörös tengeren való átkelés Isten csodálatos gondoskodásának példája, és a hit és a bizalom fontos története.

Az Újszövetségben Jézus szolgálata során többször is csónakba vagy hajóra szállt tanítványaival. A háborgó tengeren a vihar közepette alvó Jézust felébresztik tanítványai félelmükben, hogy elvesznek. Erre Jézus egy szavával lecsendesíti a tenger vad hullámait. Egy alkalommal pedig, csak a tanítványok kelnek útnak a tengeren, amikor is Jézus a vízen járva éri utol őket. E nagy jelre Péter felbátorodik és kéri, hogy ő is csatlakozhasson Mesteréhez – és ő is vízen jár. De csak addig, amíg Jézusra néz. Amikor eszébe jut, hogy mi is az, amit ő éppen tesz, megijed, és süllyedni kezd – Jézus erős karja azonban megmenti őt.

Máté evangéliumában a 14. fejezetben olvashatjuk, hogy egy másik alkalommal, amikor a tanítványok meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, megrémültek. „De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Ez a mondat, annyira megnyugtató. Olyan bizonyosságot ado hogy nem számít, milyen vihar tombol is körülöttünk, Ő van, él és létezik, és nem kell félnünk semmitől.

Nem kell aggódnunk, ha éppen jól mennek a dolgok – mondjuk úgy, ’a vízen járunk’ –, mert ha Jézusra nézünk, akkor nem süllyedünk el, és ha mégis, Ő az, aki megment az elveszettségtől.

A keresztény szimbolikában a horgony a hit jelképe. A Zsidókhoz írott levélben (6,18- 20) a szerző az Isten ígéretébe vetett reményt a lélek szilárd horgonyának nevezi, amely Krisztushoz vezet, az Isten országába. Ezért a horgony a keresztény hit állhatatosságának és a feltámadás reményének jelképe lett. A római keresztényüldözések idején a 3. sz.-tól kezdve a horgonyt a hallal és a galambbal együtt titkos keresztény jelként használták gyűrűkön, szarkofágokon és katakombák freskóin.

Így láthatjuk, hogy a tengerészet, a hajózás milyen szép és szemléletes képet ad a keresztény életútról, arról, ahogyan Jézusban való hitbe horgonyozva, a háborgó hullámok közepette, Őrá nézve biztosak lehetünk abban, hogy Ő megment minket. Nem kell félnünk, mert Ő van, és segít minket ’a vízen járni’.

Az angol nyelvben érdekes módon a különböző kapcsolatokra a – ship képző került, pl – relationship, friendship, fellowship.  Az a hajó, amelybe beszálltunk, az üdvösség hajója, Noé bárkája, ahol Jézus a kapitány, és a vitorlákba Szent Szellem ereje adja a szelet. Az Úr pedig irányítja a hajót, és révbe vezeti – az Ő országába, ahol színről színre megismerjük majd Istenünk tengernyi titkát.

Még nem késő beszállni! Szállj föl Te is!