A tavalyi évben munkám részeként volt szerencsém egy hetet Kanadában tölteni. Egyik nap Toronto városát látogattuk meg, és a városhoz tartozó kis ékszerdobozt, a Toronto Island-et fedeztük fel. A hangulatos kis házikók és autóforgalom nélküli sétányok között egy nyilvános ún. nyitott könyvespolcot találtunk, ahonnan egy-két szép könyvet hoztam el. Az egyik könyv Phoebe Gilman: 'Something from Nothing' c. vékony kis kötete volt, amely egy zsidó népmese alapján írt történet, Joseph-ről, akik babakorában kap egy csodálatos takarót...

A történet

A takaró melegen és jóleső biztonságban tartja a kisfiút, és még a rossz álmokat is elűzi. Azonban ahogyan Joseph egyre idősebb lesz, a takarón is meglátszik a kora. Joseph édesanyja már-már kidobná az anyagot, amikor a fiú nagyapja egy szép kis mellényt készít belőle. Aztán amikor azt is kinövi mindig egyre kisebb, de ugyanúgy fontos funkcióval bíró használati tárgy lesz az egykori nagy takaróból. A kanadai szerző illusztrációi kísérik végig az egyszerű gyereknyelven íródott szöveget, amely színvilága, apró részletei biztosan sok esti közös mesélés kedvenc könyve lett sokaknak.

A kreativitás próbája

Számomra nagyon inspiráló a sztori, amely a kreativitásról (is) szól. Amikor Joseph nagyapja az egyre kisebb használható anyagból még mindig tudott valami jót készíteni, az jut eszembe, hogy a kreativitás nem tulajdonság, hanem egy életforma; egy gyakorlati dolog, amikben a rendelkezésre álló dolgokat - néha a semmit, a keveset - felhasználva, új funkciókat kitalálva újat, szerethetőt lehet alkotni. De ez egy próba is: szét kell hozzá nézni körülöttünk, igazán meglátni a potenciális kincseket - tárgyakban és emberekben egyaránt.

Láthatatlan (?) kincsek

Szomorúsággal tölt el, amikor ismerősök, barátok arról számolnak be, hogy bizony nem értékelik a munkájukat, nem haladnak előre, hanem egyre inkább elfogy a kraft, a motiváció. Sokan a 'csendes felmondáshoz' folyamodva feladják ambícióikat, a törekvést, hogy megbecsüljék a tudásukat, szakértelmüket. Kinek van kedve új dolgokat vállalni, ha az addigiakat is semmibe vették? Ilyenkor keletkeznek a repedések, törések az agyagedényekben. 

Az, Aki lát Téged

Ugyanúgy, ahogyan a nagyapa meglátta a megújuló lehetőséget a jobb napokat látott takaróban, ugyanúgy Isten sem mond le Rólad:

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el - Ézsaiás 42:3

Amikor úgy érzed, hogy elhagy a tettrekészséged, kreativitásod nézd meg Isten Igéjét és hidd el: van remény! Ha Isten az Úr az életedben, elfogadod, hogy nélküle nem tudsz tenni semmit, és az Ő ereje erőtlenség által ér célhoz. Mi lenne, ha úgy néznél a Téged fenyegető helyzetre, mint egy izgalmas lehetőségre, hogy az Úr megmutassa erejét és hatalmát, mindenre kiterjedő jóságát és dicsőségét?! Az évek során megtanultam, hogy igazán csak Mennyei Atyánkra lehet rábízni a munkánkat, családunkat, egészségünket, egész életünket, mert az Övéi vagyunk és Ő törődik velünk. Jézusban megmaradva lehet gyümölcsöző és teljes életet élnünk.

Jézus mondja: 'Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. - János 15:5

Az Úr képes a semmiből valamit teremteni, a Te életed is egy lehetőség Neki - ha átadod az életed irányítását, Ő a legjobbat fogja kihozni belőle!