Biztosan ismeritek a következő történetet:
Ezek Jézus szavai Máté evangéliumában – „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult” (Máté 7: 24-27).
Azt is tudjuk, hogy Jézus maga a mi kősziklánk, akire építhetjük az életünket: „Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt” (1Kor 10: 4).
Keresztényként mindig is stabil alapokon szerettem volna tudni a hitem, az életem, Ebben nagyon sokat segít a gyülekezet, ahová járok, hiszen Isten Igéjét tanulmányozzuk, az Úr igazságain alapulnak a tanítások és a Biblia az első forrás, a lelki szikla, amiből folyamatosan Élő Vizet, Szentlelket kapok Isten kegyelméből.
Nagy áldás az, amikor Isten megeleveníti az Igét, és szívemből megélhetem annak igazságát. Már jó pár éve azt látom és tapasztalom, hogy az életem házát Isten milyen gondoskodással és bölcsességgel építi. „Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az” (Zsid 3:4).
Az alap, tehát, tudjuk, hogy a legfontosabb, ami a Bibliában egyértelmű: „A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” (1Kor 3:11-12).
Azt tapasztalom az életemben, hogy minden dolog, amit megtapasztalok, az egy-egy tégla a falban; és addig nem épülhet új sor tégla, amíg az alatta lévő nincs letéve. A ház építése munkát jelent, amit az Úr segít, az Ő kegyelmével és szeretetével; hiszem, hogy minél jobban engedelmeskedünk, és együtt munkálkodunk az Úrral, annál értékesebb az építőanyagunk. A fal nem lehet lyukas, nem lehet átugrani sorokat, csakhogy magasabbra jusson az ember. Nincs tehát semmi sem véletlenül, az Úr építi az életünket: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs 48:17).
Néha nehéz a munka, úgy érzem, gyenge vagyok, engedetlen, vagy egyszerűen csak nem értem meg Isten szándékait és akaratát. Sokszor van csend, de akkor csak várok, mert az Úr így munkálja ki bennem a türelmet. Tudom, hogy hűségesnek kell lennem Istenhez, mert csak így haladok előre az utamon, az építkezésben.
Így bátorítok mindenkit: „Krisztus, azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk” (Zsid 3:6).
