Nekem egy emlékem van Gál Álmos fazekasmesterrel kapcsolatban – 2005-ben egy debreceni angol táborban egy általa készített névtáblácskát viseltünk, ami végig rajtam volt a táborban. Amikor vége lett a tábornak, egy kis csapattal elmentünk a plázába és kajáltunk. Többen is néztek rám, szinte bámultak, és nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem: még mindig a nyakamban volt a kis táblácska a nevemmel, mintha elszöktem volna valahonnan… Jót nevettünk, és még mindig megvan a táblácska a szüleimnél. :D Most évekkel később, amikor azon gondolkoztam, hogy kiket szeretnék bemutatni, akiknek a bizonyságát és munkáját tisztelem, az elsők között jutott eszembe Gál Álmos és a Föld Sója Kerámia Műhely. Ismerjétek meg őt, és azt, Aki mögötte van :)

- Kérlek, hogy mutatkozz be pár szóban!

Gál Álmosnak hívnak, (sokan csak „Szundi bácsi”-ként ismernek) fazekas vagyok, kerámia tárgyakat készítek, és tanítom is az érdeklődőket. Boldog férjnek és két remek gyermek apukájának mondhatom magam. Debrecen kertvárosában élünk a családommal. A Föld Sója Kerámia Műhely koordinátora vagyok, ahol kreatív munkatársakkal dolgozok együtt. Ettől az évtől –reménység szerint- egy régi nagy álmom válik valóra, egy alapítvánnyal való közös összefogással egy Alkotóház beindítását tűztük ki célul. Ami pedig a legfontosabb számomra, hogy Isten családjába tartozom.

- Hogyan találtál rá a fazekas mesterségre?

- Amikor „korongos” előadást tartok, gyakran a következő beugratós kérdést teszem fel a hallgatóságnak: találják ki, hogy milyen szakközépiskolát végeztem. Eddig még senki nem jött rá magától, mert egy katonai műszaki suliról van szó (nem igazán volt telitalálat ez pályaválasztási szempontból).

Érettségi után a szülővárosomban, Oroszlányban találkoztam először az agyaggal. A művelődési ház folyosóján „bandáztunk”, amikor a népművelő (akkor még így hívták) „betolta” az egész csapatot a kézműves foglalkozásra, mondván, hogy „jön az ellenőrzés, és kell a tömeg!”. Én pedig első látásra beleszerettem az agyag formálásába. Kezdetben kis rajztáblán bogyókat „söndörgettem”, nyakláncot fűztem belőlük, ezeket adtam el, aztán jöttek a „cuki figurák”, és még sok-sok más élmény. Békéscsabán „tanultam ki” fazekasnak, majd később fazekas oktatónak. Voltam rehabilitációs intézetben munkatárs  - több ízben is, ahol az agyagos alkotás „gyógyító” jellegén volt a hangsúly, de tanítottam is egy rövidebb ideig a szakmát. Hosszú évek óta járok iskolákba, óvodákba, fogyatékkal élő fiatalokhoz, táborokba foglalkozásokat tartani. A gyermekek, fiatalok tanítása különösen fontos számomra. Kanyargós, de tartalmas út vezetett idáig.

- A Föld Sója Kerámia Műhely minden elérhetőségén egyértelmű, hogy egy keresztény vállalkozásról van szó. Hogyan született meg a műhely ötlete, neve, illetve, hogy milyen termékeket fogsz készíteni?

- Egész jól indult a kézműves pályafutásom, de a jellemtorzulásom,  - és persze a környezetem is - sokszor „rabolta el” a jó dolgokat. 27 éves koromra megéltem a függőség poklát, a gödör alját. Ott talált rám Isten (vagyis ott vettem észre, hogy rám talált).

Akkoriban szociális gondozónak tanultam, és készen voltam feladni a kézművességet egy stabil munka reményében. Gyötrődéseim, útkeresésem közepette volt egy nagyon meghatározó élményem. Minden porcikám szeretett agyagozni, és a gondozás inkább csak keretet adott volna a napjaimhoz, hogy ne legyek „magamnak” annyira kiszolgáltatva. Ez olyan „Ábrahám és Izsák”esete volt számomra: meg kellett harcolnom, hogy az oltárra tegyem a kézművességemet. Nehéz volt őszintén Isten kezébe helyezni azt, ami annyira fontos nekem.  Visszakaptam - de egészen másként, „megigazgatva”.

Az ezután következő út nem volt persze döccenőmentes. Sok mindenen át kellett menni, sokszor hasra esni, újra talpra állni. Több, mint 12-szer költözött már a műhelyem. Mindig újat kellett kezdeni. Ebben a folyamatban én is rengeteget formálódtam, ahogyan az agyag a fazekas kezében.

Ma igyekszem úgy vezetni a kis műhelyemet, csapatomat, hogy abban Istennek is öröme legyen. Érdekes ez, mert egyszerre van jelen a világ törvényszerűsége, - hiszen vállalkozó vagyok,- és a mindenek felett álló Szeretet. Az évek során alakult ki a műhely lelkülete, amihez nevet is találtunk. Jézus egyik fontos mondata a mottónk, ami az identitásomat is nagyban meghatározza: „Ti vagytok a föld sója.”(Mt.5,13) Ez a biztatás számomra azt jelenti, hogy Isten bátorít, hogy a tőle kapott jót képviseljünk a világban, „ízt adva a dolgoknak”, mint a só. Egyben a „föld sója” kifejezés a nevünkben valahol az agyagra is utal (persze csak egy átvitt értelemben).

Legtöbbször bibliai idézetekkel látjuk el a kerámiáinkat. Azért véssük cserépedényekre Isten bátorító üzeneteit, hogy áldás lehessen mások számára. Közel tíz év alatt alakult ki a mostani termékrendszer. Szeretem, ha szép és használható egy edény, és egyben különleges is egy idézet vagy felirat által. Van szépsége a sok egyforma edénynek, és van a különleges, egyedi terméknek is. El kell kérni fentről a vezetést a megfelelő arányokhoz, és azt is tudom, hogy ha rossz döntést is hozok, van kegyelem. Igyekszem minden ötletet megszűrni piackutatással, önismerettel, munkatársi kontrollal és imádsággal.

- Hányan viszitek a vállalkozást, kinek-mi a dolga?

A műhely kis manufaktúrára emlékeztet, számunkra ez a legtermelékenyebb forma. Igyekszünk úgy szervezni a feladatainkat, hogy a lelkesedés, az inspiráció is meg legyen, ne csak munka. Jelenleg 7 ember kapcsolódik a Föld Sója Műhelyhez (mint a 7 törpe, ezért vagyok Szundi:). Mindenkinek megvan a saját szakterülete, ahol remekül teljesít, de folyamatosan tanulunk egymástól, és szükség esetén bele tudunk nyúlni a másik munkájába is. Nagy rugalmasságot ad ez a fajta szerveződés, és ébren tartja az alkotói lelkesedést is. Van köztünk olyan, aki a többségében az alapanyagok előállításáért felel, külön grafikai készség kell a díszítésekhez, és rengeteg háttér munka előzi meg a pillanatot, amikor egy kész kerámiatermék kikerül a kemencéből. Jó azt is látni, hogy akik a kezem alatt kezdtek ismerkedni az agyag formálásával, bizonyos területeken messze megelőztek. Büszke vagyok a körülöttem szorgoskodókra, mert ügyesek és számíthatunk egymásra mindenben.

- Mi inspirál, amikor új motívumhoz, ötlethez kezdesz neki? Hogyan választasz igéket a munkáidhoz?

- Isten nagy alkotó! Ha valaki fazekas, könnyen meríthet ebből a puszta tényből inspirációt. Szépet, kedveset, értékeset kiformálni nagyon felemelő érzés. És a mások tetszésének elnyerése is inspiráló, ha azok valódi értékrendek mentén történnek.

Van egy válogatott „Ige-listánk”, ami az évek során letisztult, kerámia tárgyakon is jól megjeleníthető, érthető bibliai idézeteket tartalmazza. Ezeket imádságos szívvel válogattuk ki. Nyitottak vagyunk minden egyéni kérésre is, így gyakran mások hívják fel a figyelmünket egy-egy jó üzenetre, amit mi is tovább adunk. Sokszor megtapasztaltuk már, hogy jelen van a mennyei Fazekas is, használ bennünket, a kezünk munkáját. Igazából kisebb fajta csoda a műhelyünk létezése!

- Mit jelent számodra, hogy Isten fazekashoz (is) hasonlítja magát a Bibliában?

Nagyon sokat. Lenyűgöz, ahogyan Isten mindenkinek úgy mutatja meg önmagát, hogy az az adott ember számára egyértelmű legyen. A fazekasság nagyon látványos és beszédes foglalkozás. A legősibb mesterségek egyike, és ezért érthetőek a bibliai fazekas példák a történelem bármely szakaszában élőknek. A fazekas munkájának személyes leképezése az életünkre egyszerűen zseniális: az agyagot meg kell gyúrni formázás előtt, ahogyan az ember szívét is. Sokszor nem érti a szemlélő, hogy mit miért csinál a fazekas, ahogyan mi sem értjük Istent. Hiába a tökéletes forma, ha nem ég ki a tűzben, nem lesz belőle kész edény (új teremtés), marad csak egy sárdarab, pedig mennyei kinccsel teli cserépedényeknek vagyunk megálmodva.

- Mi történik nálad a megsérült, esetleg nem az eredeti elképzelés szerint elkészült kerámiákkal?

- Ha menet közben születik egy „görbe bögre”, akkor nálunk a műhelyben felkerül a „préda polc”-ra, és egész biztosan lesz gazdája, aki betér hozzánk, és ajándékba vagy jelképes áron megkapja. Elvből nem nagyon dobunk ki semmit, mindent próbálunk újra hasznosítani - mert engem sem dobott ki a nagy Fazekas.

Nyilván a piacra kerülő termékek „hibátlanok” a maguk nemében, de sok örömöt tudnak szerezni a „csorba csuprok” is. Ha lepottyan egy bögre füle száradás közben, akkor abból még lehet ceruzatartót, kaspót, fakanáltartót csinálni. A száraz agyagdarabokat sem dobjuk ki. Van ülepítő vödrünk, és a „legvacakabb” agyagot is megmentjük, remek mozaikokat készítünk a hulladék sárból. Így közel 99% az alapanyag felhasználtsága, mert fülbevalótól kezdve búbos kemencéig mindenfélét készítünk.

- Mi okozza a legnagyobb örömet a munkádban?

- Mindig más terület az, ami éppen örömmel tölt el. Néha a termelés terhessé válik, és vágyom a gyerekzsivajra, aztán megtelik a szociális csuprom, és legszívesebben „belebújnék az agyagos zsákba”. Felemelő csapatban dolgozni, de jó néha egyedül „mókuskodni”. Szeretem ezt a fajta változatosságot, és magát az agyaggal való foglakozást. Van, hogy beragyogja a napomat egy elismerő szó, - és ne legyek álszent,- az anyagiak is fontosak. Más szemszögből nézve a kérdést a legnagyobb öröm, hogy magam mellett tudhatom Isten bátorító jelenlétét.

- Hogyan hatott a Műhely életére a karantén időszak? Mi változott, milyen előnyöket, hátrányokat tapasztaltál? Milyen hatással volt a kreativitásodra, alkotói kedvedre a járványhelyzet?

- 2020. márciusában néhány hét alatt megszűnt a piacunk és csoportjaink nagy része. Mielőtt pánikba estem volna, kezdtek érkezni a megrendelések istentiszteleti kerámia edényekre.  Több ezer pici úrasztali pohárka készítése vitt át minket a legnehezebb időszakokon.

A világjárvány megrostált engem is, mert minden megváltozott és kiszámíthatatlan lett. De ez a helyzet arra is rákényszerített, hogy új technológiát alkalmazzak, amit nem tettem volna meg, és nem bántam meg. Szóval kicsit óvatosan, de ki merem mondani, hogy javunkra szolgált minden.( Róm 8:28)

- Amikor valakit tanítasz, az mennyiben más, mint amikor Te vagy a saját munkád megformálója? Hogyan lehet tanítani az agyag megformálását, Te milyen módon tanítod ezt?

- Van egy irányelvem: ha valaki tud szépet készíteni, akkor valahol feladata is, hogy csináljon szép dolgokat! Ha van képessége, hogy az alkotáshoz szükséges tudást és lelkületet megossza, akkor feladata a tanítás. És különleges ajándék, ha picit ”gyógyítani” is tudunk azzal, amit csinálunk (a terápiás foglalkoztatásra gondolok). Nekem mindhárom területen adatott mozgástér, és hálás is vagyok érte. 

Nem egyszerű a munkatársak „betanítása”, mert csak minőségi termékkel lehet a piacon megjelenni. Azt szoktam mondani, hogy vagy pontosan úgy csinálja, ahogyan mutattam, vagy jobban. Persze ott vagyok vele, gondolkodunk, keressük a megoldást, és ha megvan, folyamatosan együtt gondolkodva tökéletesítjük.

Ha valaki a mesterségbe szeretne picit beletanulni, az is érdekes kaland, de nincs akkora tétje, mint a termelésnek. Ma már nem működik a poroszos „megmondom a tutit, te pedig csináld”, inkább egy közös kiránduláshoz hasonlítanám. „Élmény-alkotásnak” nevezzük azt a folyamatot, amire az Alkotóházban várjuk majd a gyerekeket és felnőtteket is. Ennek során saját maguk –egy mentorált, vezetett módon, ahol a korongozásnál szó szerint a kezüket fogom - alkothatnak, díszíthetnek meg egy-egy kerámia tárgyat, amit aztán haza is vihetnek. Elejétől a végéig részese lenni egy ilyen folyamatnak, egy születésnek - felemelő dolog. Hiszem, hogy hasonlóan folyik a munka Isten műhelyében is, aki a mi életünket veszi a kezébe, formálja, alakítja, és talán néha megengedi, hogy egy picit bepillanthassunk a nagy Műhely titkaiba.

Most pedig nézzétek meg közelebbről a Föld Sója Kerámia Műhely termékeit, elérhetőségeiket! Ha értékes és egyedi ajándékot szeretnétek adni szeretteiteknek, itt biztosan találtok olyan tárgyat, ami tetszik!

Facebook

Föld sója Kerámia Műhely weboldala