Ha olvastál már olyan könyvet vagy történetet, ami azért tetszett, mert egy másik világba repített, akkor tudod, mi a képzelet. A fantázia szárnyalása az olvasókat arra készteti, hogy ők maguk is elképzeljék a helyszíneket, eseményeket, és így sajátjuknak érezzék a történetet. A kreativitás egyik egyértelmű jele, ha valaki jó képzelőerővel rendelkezik. Azonban a képzelet tévutakra is vezethet kellő útjelzők nélkül. Melyek azok a dolgok, amelyek segítenek a képzeletünket helyes mederbe terelni? Hogyan lehet Isten tetszésére a képzeletünk használata?

A képzelet csodája

A képzelet keresztény szempontú vizsgálatával először Jon Piper egyik írásában (https://www.desiringgod.org/articles/obey-god-with-your-creativity) találkoztam, aki szerint „a képzelet az emberi elme legnehezebb munkáját végzi. És ez az, ami a leginkább közelít Isten képmásához, amikor a semmiből valamit találhatunk ki. Amikor megpróbáljuk kifejezni a gyönyörű igazságot, valamilyen szófordulatra gondolunk, akár egy verset találunk ki. Olyan dolognak kell megfonnia bennünk, amely senki más fejében nem található meg. Olyan analógiára, metaforára vagy illusztrációra kell gondolnunk, amely még nem létezik. A képzeletet működtetjük, amikor látunk valamit, ami nincs ott. Szókapcsolatokat kreálunk, zenét szerzünk, olyan vizuális formákat hívunk életre, amelyek soha nem léteztek ezelőtt. Mindezt azért tudjuk megtenni, mert Isten képmásai vagyunk, Ő pedig végtelenül megérdemli az összes szóbeli, zenei és vizuális megjelenítést.” Legelőször is a szavak azok, amelyek lendületbe hozzák a képzeletet és a teremtéshez hasonló munkát végeznek el.  Kádár Annamária pszichológus szerint: „Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újra alkotó folyamatnak, mert bármely mű értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.”

Ezért is bátorítalak, hogy olvasd a Bibliát, mert nem csak az elmédben, hanem a képzeletedben is megtörténik Isten Igéjének megelevenedése. Jézus példázatai, csodatételei nem a képzelet művei, de a képzeleted segítségével tudod újra életre hívni a tanulságokat és az igazságot.

A képzelet (mellék)hatása

A képzelet egyik hatása, hogy hasonlatokkal hat az elmére – így tudod elképzelni azt, amire valaki azt mondja, hogy ’édes, mint a méz’. Az ismert és az elképzelendő dolgot egy hasonlat vagy metafora köti össze.

Habár Jézus földi ittléte során minden isteni tulajdonságot megtestesített szolgai formában, az Ő tetteit és személyiségét gyakran nehéz volt megérteni a halandó embereknek. Maga Jézus is megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ez azt mutatja, hogy az emberek Jézust először más emberekhez hasonlították, másokhoz hasonlónak képzelték el, ami persze nem volt igaz. Isten azonban megmutatta Jézus valós énjét: „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. (Máté 16:13) Vannak tehát olyan dolgok, amelyeket az emberek „találnak ki” vagy képzelnek el, ám mindig azt kell figyelembe venni, amit Isten mond az Ő Igéjében.

Több tipikus példát találunk a képzelet használatára az Igében a Jelenések könyvében is: maga János apostol is csak hasonlatokkal tudta segíteni az általa látott dolgok leírását: „Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz: és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak…A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elől és hátul szemekkel tele.” (Jelenések 5) A hasonlatok segítségével el tudod képzelni ezt a jelenetet?

A képzelet kockázata

Jon Piper meglehetősen erős szavakkal fogalmaz a képzelet használatáról Istennel kapcsolatban: „amikor valaki egy lélegzetelállító igazságról unalmasan beszél, ír vagy egy semmitmondó festményt készít, az olyan, mint a bűn. Isten felsőbbrendűsége nem kerül az Őt megillető helyre az elmében, így az Ő csodálatos világát pontosan figyeli meg, logikusan szervezi és unalmasan kommunikálja. A képzelet az egyik kulcs ahhoz, hogy az ilyenfajta unalmat elűzzük. El kell képzelnünk, hogyan mondjuk el a valós igazságot, és az nem unalmas. Isten világa – annak egésze – csodákat rejt. A képzelet az, amely új szavakkal, képekkel, metaforákkal, illusztrációkkal, újfajta kapcsolódási pontokkal mondja el az ősi és dicsőséges igazságot – a világból vagy Isten Igéjéből véve. A képzelet az elme azon tulajdonsága, amelyet Istentől kaptunk az Ő szépségének szépséges kommunikálására.”

Ezek szerint képzeletünket érdemes pallérozni és gyakorolni. A képzelet, mint a kreativitás is gyakorlással fejleszthető. Cikke végén Piper is így bátorít: „Arra bátorítalak, hogy az elmédben használd ezt az izmot. Legyenek tudatos erőfeszítéseid arra nézve, hogy az értékes igazságokat meglepő és hasznos módon fejezz ki. Találj ki új módokat egy régi igazság kimondására. Isten megérdemli." 

A képzeleted használatával tehát kockáztatod, hogy esetleg unalmas lesz az, amit kitalálsz, elképzelsz. Azonban muszáj kockáztatnod, mert csak úgy fejlesztheted a képzeleted, ha használod azt.