Egy tavaszi napon kinéztem az ablakon. Három gesztenyefa lomkoronájára láttam rá, amelyeken éppen ott virítottak rózsaszínes, fehéres halmokban a gesztenyevirágok. Aztán megpillantottam egy egyszerű kis feketerigót. Csak ült ott, és nem csinált semmit. Én meg térültem, fordultam, hajat mostam, szárítottam, és megint kinéztem az ablakon. A kis rigó még mindig ugyanott volt, ugyanazon az ágon és továbbra is csak létezett – látszott, hogy nem sietett sehová, ráérősen pihent a fa ágai között.

Jézus biztosan nem véletlenül hozta fel a madarakat, amikor az Úr gondoskodásáról szólt:

„Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket.” (Máté 6:26)

Imádkozom, hogy mindannyian legyünk olyan nyugodtak, mint az a feketerigó, aki akár órákig ül egy ágon, nem gondolkozik, agyal, hogy mit kellene csinálni, hogy kellene megoldani az életet jó előre. Napról napra Isten gondviselésében repül és pihen, létezik.

Gyakori inspirációs forrásaim a fák – sokszor, amikor firkálok, valamilyen faág vagy falevél bontakozik ki a kusza vonalak közül. A Bibliában is sokszor látjuk a fát, mint motívumot, jelképet. Gazdag jelentéstartalma van, számtalan formában és módon megjelenik.

Gondoljunk csak az első zsoltárra: „a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”

Ilyenné lesz az, aki az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Számomra nagy tanulság és fontos emlékeztető, hogy a Bibliát olvasni mindig tápláló, akkor is, ha nem értem, miért pont egy bizonyos részhez vezetett Szent Szellem. Elengedhetetlen az Igét magunkba szívni, ahogy egy fa az éltető vizet és ásványi anyagokat. Az Ige, az élő Ige éltet minket.

A madarak és fák napjának apropóján menj ki a természetbe egy kicsit, olvass Bibliát, lásd meg az Isten gondoskodó szeretetét, érezz rá a Vele való kapcsolat életadó erejére! Légy áldott!