Február végén, március elején már nagyon ’zöldhiányom’ van, ilyenkor mindig szemet gyönyörködtető látvány a földből kibúvó hóvirág, a tavaszi virágok első zöld gubói, szárba szökkenő hajtásai. Ráadásul lakótelepi közegben szinte vadászni kell a friss gyepet, füves területeket. Bevallom, falun nevelkedettként néha letépek egy-egy pici zsenge fűcsomót és beleszagolok a természetbe – mindez kedves emlékeket idéz bennem a gyerekkoromból, amikor kilométereket sétáltunk és játszottunk odakinn a virágos réteken.

A tavasz színe tehát számomra egyértelműen a zöld – az újjászületés megvalósulása, amikor a természet is súg: ideje felébredni a téli álomból, új dolgokba fogni, mozgósítani a képzeletünket, kreatív energiáinkat.

Azonban ez a tavasz, a tavalyihoz hasonlóan megint más. Már egy éve csücsülök a bizonytalanság, félelem és az Istenbe vetett bizalom és a Tőle kapott reménység mérleghintáján. Hála Istennek, igazság szerint a hinta inkább közelebb, magasabbra, Istenhez közelebb von többször, de néha engem is elkap a lejtmenet, amikor levegőt is alig kapok a megrázattatásban. A hosszú bevezető után most bizonyságként és egyben bátorításként írom le, mit tett az Úr az életemben az elmúlt évben, és miért várom reménységgel az idei tavaszt is.

Egy éve – és most

Egy évvel ezelőtt a karantén időszak először köszöntött be az életünkbe – nem tudtuk, hogy mi is történik, hogyan is érdemes bevásárolni, hogyan lehet alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, ami veszélyesnek és fárasztónak bizonyult már az első hullámban is, amikor – valljuk be – talán még nem volt olyan mértékű a baj, mint hittük. Mára ez már egyértelmű – a betegség valós. Megtanultunk otthonról dolgozni, digitálisan tanítani és tanulni, és közben elviselni, hogy annyi örömből és élményből kimaradunk, kimaradnak a gyerekeink. Sokaknak többször is át kellett élniük a kényszerű bezártságot és örökre el kellett búcsúzniuk szeretteiktől. Nos, ez ma is a valóság, még nincs vége a megpróbáltatásoknak – van, ami azonban más. Egyszer már megcsináltuk – tavaly ilyenkor ugyanígy be voltunk zárva, de most már tudjuk, hogy ez mivel jár együtt. Nem tetszik, utáljuk, de legalább már vannak tapasztalataink, hogy mi működött, működik és mi nem, így azokon tudunk módosítani. Én hiszek abban, hogy Aki velünk volt az elmúlt időszakban, most is velünk van. „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” – visszhangzik bennem az igevers, ami oly sokaknak segít minden nap.

Ami nekem segít, Neked is fog

Felfedeztem, hogy nem feltétlenül akkor nyugszom meg, amikor tele van a hűtő, mindenki itthon van és csak úgy eltelnek a napok – ez a túlélést jelenti. Isten arra tanít, hogy ne túléljem a kemény körülményeket, hanem megéljem Vele az életet – sőt, hogy az életem, és az örömöm teljes legyen. Miben lehet örömöt találni manapság? Egyrészt abban, hogy élek, és ez azt jelenti, hogy az Úrnak terve van velem! Csak akkor van vége a játszmának, amikor Isten mondja. ’Na igen, élek, de milyen körülmények között?’ – kérdezem. ’Van egy szerető, elfogadó családod, férjed, akiért annyit imádkoztál, hogy legyen, gyermeked, aki feltétel nélkül szeret és bátorít téged, és mindez az én gondoskodásom, szeretetem műve! – hangzik a válasz Istentől, aki Neked is azt mondja, hogy találd meg az életedben mindazt, amiért hálás lehetsz! A hála a nyugalom kulcsa. Amikor csak ennyi az imám: ’legyen meg a Te akaratod, hiszen Te jó akarattal vagy felém’ máris megnyugszom, hiszen minden gondomat Őrá vetem, Ő pedig gondoskodik rólam és a családomról is – hűségesen.

Tudod, hogy melyik szín a nyugalom és a remény színe? A zöld! A tavalyi márciusi-áprilisi hónapokhoz hasonlóan idén én is az ébredező természet zöldje és az új élet ígérete ad erőt kitartani. Menj sétálni a zöldbe! Indulj el egyedül vagy a családoddal, és keress egy hóvirág mezőt! A természet – ahol egyébként is Isten oly szívesen mutatja meg az Ő alkotását és kreativitását – vigasztal és a jó levegő erővel tölt fel!

Kreativitással a depresszió ellen

A kreatív tevékenységek számomra valódi kikapcsolódást és örömöt jelentenek. Amikor félelem nélkül, teljesen mindegy mivel – ceruzával, festékkel, papírdarabokkal – próbálok valamit létrehozni, az mindig eltereli a gondolataimat a mindennapokról, és segít Istenre figyelnem. Tavaly több igeképes könyvecskét és vázlatfüzetet is készítettem – ezek korántsem művészi értékűek, de mindenképpen értékesek számomra: tudom, hogy segítettek abban, hogy valami értelmet és kreativitást, alkotást csempésszek az egyhangú, ám vészterhes napokba. Szeptemberben indítottam el ezt a blogot is, és mióta írom, még inkább tudom, hogy egy új médiumot találtam arra, hogy terjesszem a jó hírt: Isten jó és Jézussal teljes életet élhetsz jóban-rosszban, egészségben-betegségben – és még a halál sem választ el Tőle! Nagyon hálás vagyok Neki ezért a blogért, a lehetőségért, hogy más keresztényekkel együtt kreatív módokon dicsőítsem Őt és töltsek Vele minőségi időt!

Ha egy kicsit is szeretnél újra gyermeki szabadsággal tevékenykedni, elfelejteni a felelősséget, a kötelességeket, javaslom, hogy tarts velem egy kreatív úton! Ha Te is akarod, ebben a hónapban Veled lesz a KreatívITI blog, kreatív gondolatokkal és projektekkel!