Talán Te is ismered az indiai tanmesét, amelyben egy indiai hercegnő az apjától kapott gyűrűvel felkeres egy bölcset, azzal a kéréssel, hogy olyan bölcsességet véssen a gyűrűbe, amely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban óvatosságra inti. Amikor visszakapta a gyűrűt, egyetlen szót talált rajta: “ELMÚLIK”. Míg ez a szó valóban vigasztaló és bátorító egyszerre, Isten gyermekeiként nekünk van egy még nagyobb reménységünk, és ez az Úr Igéjében örök igazságként jelenik meg

Az adventi koszorú mellett mostanában többet látok olyan várakozást megjelenítő alkotásokat, ahol a Szentestéig tartó 24 nap körkörösen, egy-egy lépéssel közelebb hozza a várva-várt Messiást.

Szerintem ez hűen szemlélteti, hogy a várakozás közben akkor jutunk közelebb a célhoz, ha mozgunk, készítjük a szívünket Jézus földi megjelenésének megünneplésére. Hiszem, hogy mi is útkészítő nemzedék vagyunk, és az a feladatunk, hogy készítsük a szívekben az utat Jézus második megjelenésére az Ő dicsőséges visszatérésére. Az Ézsaiás 40-ben Isten szava így biztat minket:

Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 

Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. 

Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.

Ez az a szózat tehát, amit kiálthatunk, amiben megállva biztosak lehetünk, hogy Isten útja a pusztában készül és halad. Az Ő Igéje soha nem múlik el, minden helyzetben vigasztal, felemel, bátorít és megvidámít. 

Advent második vasárnapján a reménység gyertyáját gyújtjuk meg az adventi koszorún. Legyen a szívünkben az a melegség és remény, hogy Jézus szava igaz, nem kell félnünk, mert Ő jön, közeledik.

Mi pedig lépjünk előre, egy-egy lépést Felé és Ővele, hogy egyre közelebb kerüljünk Hozzá. Áldás!