Igazi áldásként élem meg, hogy a kislányom éppen most öt éves. Olyan sokszor gyönyörködöm benne: nem csak azért mert szépséges kis tündér, hanem mert csodálatos, ahogy megnyílik az értelme. Rengeteg okosságot mond, folyamatosan kérdez, érdekli a világ. Én meg persze próbálok válaszolni a kérdésekre, és ráirányítani a figyelmét a körülöttünk lévő szépségekre, Isten teremtett világára. Amikor megtudtam, hogy a kreativitás éppen ötéves korban a legintenzívebb, elkezdtem figyelni őt ebből a szempontból is – íme egy személyes „esettanulmány a gyermeki kreativitásról”.

Igazi gyerek

Kincsem – így hívom őt a cikkeimben – igazán szereti a kislányos dolgokat: állandó játékai közé tartoznak a sáljaim, ruháim és cipőim, ja és a konyhai eszközeim: sokszor előfordul, hogy a konyhából el-eltűnő tárgyak más funkcióban jelennek meg a nappaliban a játékok között. Így lett a tojásszeletelőből hárfa, a tésztaszűrőből barlang. Szívesen játszik boltosost meg fodrászost, szintén felnőttekre méretezett kellékekkel. Rengeteg képet készítettünk róla, ahogy az én csizmámban, sapkámban vagy éppen a fülbevalómban díszeleg. Nagyon szeretem benne, hogy cserfes és huncut – remélem megmarad benne ez a vidámság.

Jól „tűri” a rendetlenséget

Vannak olyan gyerekek, akik már kiskorukban szeretik a játékaikat rendben tartani – minden kisautó meghatározott helyen parkol, az összes plüssfigura állandó és megbonthatatlan sorrendben csücsül az ágyon. Mások élvezik, ahogy a polcokon mindig felfedeznek valami rég nem látott játékot a rendetlen kupacban. Az én Kincsem jelenleg a kettő között mozog: van, amikor fél órán keresztül rendezgeti a kis mütyürjeit, színek szerint válogatva, azonban legtöbbször inkább az „átlátok a káoszon” elvet követi. Előfordul, hogy valamit eltüntet vagy én keresek nála egy adott dolgot, és hipp-hopp előadja.

Szabad, mint a madár

Amikor társasjátékot játszunk, ő is, mint minden gyerek, szeret nyerni. Ha mégse ő nyer, akkor vagy kapunk egy könnyzáport, vagy úgy alakítja a szabályokat, hogy neki legyen jó, és az új szabályok az ő malmára hajtsák a vizet. Így ki merem jelenteni, hogy ő még valóban könnyen elszakad a szabályoktól, és rugalmasan áll a játékok kivitelezési lehetőségeihez. Rajzolás-színezés közben vettem észre, hogy milyen szabadon használja a színeket, formákat. Egyáltalán nem zavarja, hogy mit-hogyan szoktunk rajzolni, színezni – vannak olyan rajzai, amiket tényleg megcsodálok.

Számára nem mindig létezik többféle megoldás

A kislányom valóban nyitott a világra, barátságos és érdeklődő, ugyanakkor sokszor nem tudom rávenni bizonyos ételek megkóstolására. Sőt, sokszor annyira tud ragaszkodni egy-egy szokásos rutinhoz (pl. esti teendők sorrendje), hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szokott, akkor bizony jön egy kis nyafogás. :S

Türelmes – egy darabig

Szerintem a mai világban egyre nehezebb a türelemre szoktatni a gyerkőcöket, hiszen anyaként minél gyorsabban próbálunk segíteni, amikor szükségben, gondban van a gyermek. A technikai eszközök is azt üzenik már a kisgyermek korúaknak is, hogy gyorsan kész a fotó, a videót újra és újra meg lehet nézni. A kicsik média fogyasztásáról egy külön cikket lehetne írni, lehet, hogy fogok is. :) Kincsemre az jellemző, hogy tud várni, de nem túl sokáig. Próbálom szoktatni a várakozásra a folyamatok elmagyarázásával, hogy mi miután következik, és ezt nagy ötévesként egyre jobban megérti. Az idő múlását is egyre jobban követi, az ’ennyit kell aludni a várt eseményig’ nála is működik.

Kis kíváncsi

Igazán izgalmas és kihívásokkal teli, amikor Kincsem nekikezd a kérdezősködésnek; erre leginkább az esti fürdés és az elalvás előtti időszakban kerül sor a leggyakrabban. A ’szómenése’ és kíváncsisága persze arra irányul, hogy ne kelljen még aludnia. Annyira szeretem a kérdéseit! Pl. „Hogy teremtette Isten a könyveket?” „Hogy teremtette Isten a kedvességet, barátságot, viccességet?” – ez utóbbi kérdésnél csak néztem, hogy milyen ügyesen összeszedett hasonlóan pozitív értékeket! A „Miért…?" jellegű kérdésekre is próbálok az ő szintjén válaszolni, de nem mindig egyszerű: pl. "Miért eszi meg a gepárd a nyuszit?" – kérdezi könnybe lábadt szemmel, hiszen sajnálja a kedves nyuszikát…cuki :)

Bárcsak mindig ilyen maradna!

A fentiek alapján Kincsem egy igazán kreatív, aranyos kislány, aki sokat tanul és változik. Őszintén szeretném, ha Kincsem mindig vidám és érdeklődő lenne, bátran próbálná ki magát különböző tevékenységekben.

Mostanában próbálkozik a betűk és számok másolásával is – kezdi érdekelni, hogyan ’kell’ csinálni a dolgokat. Itt találkozom azzal a kettősséggel, ami most nagyon is bennem van: nem éppen a szabályok, az ’ezt így kell’ űzik el a gyerekből a szabad kreativitást? Hogyan lehet úgy nevelni a gyermekemet, hogy minél kreatívabb maradjon, ugyanakkor meg tudjon birkózni majd az iskola kihívásaival? Kérdéseimre a KreatívITI blog írása közben is remélek megoldásokat találni, amelyeket természetesen szívesen megosztok Veletek!