10 évvel ezelőtt egy Bibliaórán hallottam Mózes és a pusztai vándorlók történetét – Isten szavának hatalmas elhívását az izraeli népnek, amelyet az Úr kihozott Egyiptomból és a pusztába vezetett. Az ígéret földjére belépés hasonló csodával kezdődött, mint Egyiptom földjéről való kilépés – Isten szétválasztotta a tengert és a nép száraz lábakon kelt át. A pusztai vándorlás kezdetén pedig a Jordán folyó vizét is kettészelte az Úr, s így a frigyláda és az egész nép ismét egy csodás átkelésben vehetett részt. Ez alkalommal azonban Isten utasította Józsuét, hogy állítsanak fel 12 követ – törzsenként egyet-egyet, hogy azok emlékként álljanak a nép előtt és emlékeztessék fiaikat arra, hogy mit tett az Úr a népért.
„Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek: és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.” (Józsué 4:6-7)
Isten Igéjében többször is megtaláljuk a biztatást az emlékezésre – amikor visszaidézhetjük az Úrral való utunk fontos állomásait: „Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.” (77.zsoltár 12-15) „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott onnan Istened, az Úr” (5Mózes 24:18).
Láthatjuk, hogy Istennek fontos volt, hogy emlékezzenek az Ő hűségére és szabadítására, és arra biztatott, hogy annak valamilyen fizikai lenyomata is legyen. Azon az estén arra biztatott az Ige hirdető, hogy mi is találjuk meg a módját annak, hogy vissza tudjunk emlékezni az Istennel való utunk fontos állomásaira – így hát egy igenaplóba kezdtem, amelybe számomra fontos és különleges üzenettel bíró igeversek kerültek.
Mivel a Biblia, Isten Igéje élő és ható, számomra leginkább olyan, mint egy jó barát, aki velem van, és bátorít minden helyzetben. Istenhez irányít, arra sarkall, hogy először Hozzá forduljak és nem az emberekhez. Az igenapló írásokon és rajzokon keresztül egy különleges emlékkönyvvé vált: idén szokásommá tettem, hogy minden nap kiírok egy-egy igeverset, és rövid jegyzetet írok hozzá vagy illusztrálom valahogyan. Az igenapló vezetésének legfőbb üzenete számomra, hogy Isten jó és az Ő terve tökéletes. Ha elbátortalanodom, vagy elfáradok a várakozásban, fellapozom ezeket a könyvecskéket, és valóban jobban emlékszem Isten hűségére. Az igenapló használata egyben a dicséretre, dicsőítésre is alkalmat ad, hiszen a hálás szavak, szép képek mind-mind fennmaradnak, és a következő generációknak is bemutatják Isten dicsőségét.
Te emlékszel mikor és milyen módon szólt hozzád az Úr? Szeretnél emlékezni Isten üzeneteire, neked adott ígéreteire? Akkor bátorítalak, hogy kezdj el egy személyes igenaplót, amiben egyéni módon megörökítheted azokat a gondolatokat és imákat, amelyeket a szívedben hordozol. Legközelebb még több gyakorlati és igei segítséget kaphatsz az Úrral való kapcsolatod emlékeinek megörökítésére.
