Egy éve láttam meg egy könyvet a könyvtár polcán, Meik Wiking, Az emlékteremtés művészete címmel. Rögtön megtetszett, s bár nem keresztény könyv, mégis nagyon hasznos és építő gyakorlati tanácsokat, tippeket ad arra, hogy mennyire fontos az emlékek – a boldog emlékek – megteremtése és megőrzése.

Biztos vagyok benne, hogy gondoltál már arra, hogy bárcsak megállíthatnád az időt, amikor boldog vagy, esetleg néha átaludnál egy-egy küzdelmesebb időszakot (mondjuk én inkább átaludnám ezt a pandémiás évet:)).

Neked milyen emlékeid vannak Istennel? Mikor és hogyan alakult ki a kapcsolatotok, és mire emlékszel vissza szívesen? Ez a cikk azért született, hogy az Úrral való kapcsolatod emlékeinek rendszerezéséhez adjon újszerű szempontokat.

Tartsd számon az első alkalmakat

Keresztényként szerintem fontos a megtérésed története, főleg, ha valamilyen eseményhez köthető. A keresztelőd, bemerítkezésed napja valószínűleg szép emlék, amit megörökíthetsz. Készíts egy jegyzetet az igenaplódban, amelyben leírod, milyen igeverseket, történeteket olvastál abban az időszakban. Emlékszem, nekem egy tábor utolsó napján volt a bemerítkezésem. Előző nap este egy ki-mit-tud esten a Magvető történetét adtuk elő a csoportommal. Amikor a vízbe merítés előtt elmondtam megtérésem történetét, az Úr ezt a képet adta elém: legyek én is olyan mag, aki jó fölbe hullik és sokszoros termést hoz! Ez azóta is nagy bátorítást jelent nekem.

Koncentrálj minden érzékszervedre!

Amikor valami történik, az minden érzékszervedre hat – az illatok, a hangok és ízek is segítik majd a későbbi emlékezést. Az előző példára visszatérve, a bemerítkezésem egy meleg nyári napon volt, egy medencében. Nagyon hideg volt a víz, ráadásul nagyon mély volt a medence. Dicsőítő zene szólt, és arra is emlékszem, hogy egész nap vigyorogtam, olyan boldognak éreztem magam aznap. Az emlékek megőrzését kiválóan segítik a helyszínen gyűjtött tárgyak, természeti kincsek (egy-egy falevél, virág, amit lepréselhetsz stb.) – sokan használnak préselt virágot, falevelet, madártollat a Bibliában könyvjelzőként - nagyon örülök, hogy aznap kaptam pár igeverskártyát áldásokkal, amelyeket a mai napig hálával és szeretettel telve olvasok el újra és újra.

A mérföldkövek

A nyugati kultúrákban, de már nálunk is egyre nagyobb szokás lett a kisbabák születésétől az első években megörökíteni a fejlődési pontokat – ezeket gyakran mérföldkő kártyáknak is hívják, azonban később is lehetnek ilyen pontok az életedben, amelyek emlékezetesek – biztosan érezted már, amikor fordulóponthoz értél, vagy egy az életed egy új fejezetének kezdetén találtad magad. Hálás leszel azért, ha figyelmet fordítasz a nagy küzdelmeidre, győzelmeidre – és egy- egy igeképben rengeteg dolgot meg tudsz örökíteni. Itt olyan igeversekre, példázatokra gondolok, amelyek végig kisértek az utad során, illetve a dicséret és dicsőítés gondolataira, amelyek emlékkövecskeként megmaradnak az utókor számára is.

Meséld tovább a sztorikat, oszd meg őket

A bizonyságtevő, hálaadó alkalmak és például a naplóírás is edzi a memóriád, a történeteid értékesek és tanulságosak lesznek a gyülekezeti testvérek és a gyermekeid számára is egyaránt. "Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!" (1Korinthus 14:26) Hidd el, hogy hatalmas áldás Neked és másoknak is, hogy Isten hűségéről számot tudsz adni. 

Számomra azért érdekes az emlékek megteremtésének felfogása, mert arra ébresztett rá, hogy az életünk eltelik, az emlékek pedig MOST történnek, és fontos megörökíteni a dolgokat. Ma íródik a történelem, akár jó, akár nehéz időszakot élünk is meg. Ami pedig a legfontosabb: Isten minden helyzetben VELÜNK VAN, és hűséges, ezt ne felejtsd el! Sőt... vezess naplót róla!

A mini cikksorozat utolsó részében gyakorlati tippeket fogsz találni arról, hogyan teremthetsz boldog emlékeket a családoddal, barátaiddal és Istennel!