Jézus a Megváltó, ami azt jelenti, hogy azon kívül, hogy Ő az, aki megváltott téged a bűn zsoldjától, az életed minden területét is képes megváltani, a rosszat jóvá tenni. Ez az én (egyik) személyes bizonyságom arról, hogy Isten mindig ad második esélyt, és nem kell lemondanunk az álmainkról.

A tálentum, vagy talentum tehetséget jelent, a bibliai időkben azonban egy pénznem volt. Erről a Bibliában olvashatunk példázatot, amely arról szól, hogy egy gazda elutazott, és három szolgájának adott öt, kettő illetve egy talentumot, kinek-kinek képessége szerint. A Máté 25 - ben olvashatod, hogy aki az 5 talentumot kapta, elment, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Aki kettőt kapott, nyert másik kettőt. Aki pedig egyet kapott, elment és elásta azt. Amikor hosszú idő múlva hazaért ezeknek a szolgáknak az ura, számadást tartott velük. A történetből kiderül: azt dicsérte meg az ura, aki befektette, használta a talentumait, míg aki urától való félelmében elásta a pénzdarabot, attól elvette az úr, és annak adta, akinek már megvolt a 10 talentuma.

Ennek a sztorinak a tanulsága tehát, hogy használjuk ki az Úrtól való erőforrásainkat, tehetségünket, mindent, amit Tőle kaptunk, mert ez igazi nyereséget hoz az életünkbe, és szabadságot arra, hogy merjünk kockáztatni.

Saját életemben tapasztaltam, milyen sokáig megbénítja az embert, ha a félelem miatt nem használja a talentumát, elássa és elfelejti, pedig igazából van lehetősége, csak nem él vele.

Kisiskolás koromban rengeteg negatív élmény ért a kreativitással, ügyességgel kapcsolatban. Élénken emlékszem, hogy elsős koromban az osztálytársaim már régen békát és kis pingvint formáltak papírból, amikor nekem még a papírcsákó hajtogatás sem ment. Később nem jó mérettel készítettem el egy varródobozt, amiért kettest kaptam. Kötés-horgolásnál a lányok már babaruhákat készítettek, míg én a sima kötés után a fordítottat nem voltam képes elsajátítani – egyszerűen nem ment.

Aztán egy otthon történt eset is eltántorított a kitartó próbálkozástól. Egy téli délután, unaloműzőként anyukám egy tulipánvirágot rajzolt egy papírra, amit tűvel és cérnával kellett kihímeznem száröltéssel. Egy-két sikertelen próbálkozás után ráéreztem az öltésre, és viszonylag szépen kiöltöttem az egyszerű mintát. Nagyon örültem neki, mivel a technika órán tapasztalt kudarcok után újra kedvet kaptam a hímzéshez. Estefelé hazaért apukám a munkából és nagyon rossz kedve volt. Szétnézett a szobában, és csak a szanaszét heverő hímzőfonalakat látta, amikkel játszottam, és próbáltam gombolyítani. Azt is észrevette, hogy nem porszívóztam ki. Én csak odaszaladtam hozzá, lelkesen mutattam neki a művemet, mire ő kitépte a kezemből az első hímzéses próbálkozásomat, és nagy veszekedés közepette bedobta a nagy lángon égő kályhába. Nagyon sírtam és szomorú voltam. „Micsoda gonoszság!” – gondoltam, hiszen én teljesen jó szándékkal próbáltam ki valami újat. Igen, mindez kosszal, rendetlenséggel járt, de az én szárnypróbálgatásom volt. Ő pedig elvette tőlem…elégette.

Azon a napon mintha elvett volna tőlem valami mást is: az alkotás örömét. Azt a jó érzést, hogy igen, én készítettem valamit, ami nehéz volt, de sikerült legyőzni a félelmem, a félénkségem, és kiálltam vele a közönség elé. Meg akartam mutatni, milyen ügyes vagyok. Nekem akkor az apukám volt a közönség. Ő pedig kinevetett, haragudott rám, elvette tőlem. Elégette…

Isten azonban nem hagyta ennyiben. Sok-sok év eltelével mindig ott maradt bennem a mag, ami a sötétben eltemetve öntözést kapott: egy-egy sikeres rajzpályázat eredménye, ismerősök, barátok elismerése, amikor egy általam készített ajándékot kaptak. Ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy most, immár az Úr vezetésével én is bátorítsak mindenkit a kreatív önkifejezésre, Isten dicsőítésére művészi eszközökkel.

Talán Te is kételkedsz abban, hogy használd a talentumaidat. Arra gondolsz, hogy úgysem vagy kreatív, sőt, inkább kétbalkezes. Javaslom, hogy vizsgáld meg az életed, önmagad – vajon nem történt-e olyan dolog a múltadban, ami miatt azt a következtetést vontad le, hogy nem vagy képes valamire?! Amikor a környezeted, a szüleid, a tanáraid, egy ismerősöd akarva-akaratlanul elásatta Veled a tehetséged? Te pedig feladtad…eltemetted…elégetted, mert nem akartál többet sírni és sérülni.

„A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” – mondja Jézus a János 16:33 -ban. Mindegy, hogyan értékel Téged a világ, tudd, hogy Isten értékeli az erőfeszítéseidet, mert Ő alkotott Téged. Pontosan ismeri a tehetségedet, és Neked is – ahogyan a három szolgának – képességeid szerint adott talentumokat. Merd használni ezeket, írj, rajzolj, készíts valamit a saját kedvedre, épülésedre, és Isten dicsőségére! Nem véletlenül mondják, hogy a színezés, az elmélyült művészeti tevékenység milyen pihentető, ugyanakkor stimuláló is, hiszen a végtelen Teremtő, Kreatív Úr szolgáiként, gyermekeiként szabadon szárnyalhatunk, teljesen kikapcsolhatjuk magunkat ebből a világból, és odaszánhatjuk magunkat Istennek, aki gazdagon megjutalmaz minket azért, mert használtuk, amit nekünk adott!

Gyakran teszik fel a kérdést, hogy ’Mi a kreativitás?’. Egy felszínes meghatározás szerint két vagy több dolog olyan módon való összefüggésbe hozása, amely azelőtt nem került összefüggésbe. Azonban ez a definíció nem igazán meríti ki a fogalmat teljes mértékben, főleg, ha hívő keresztényként kíváncsiskodunk ezen a területen.

Ismerjétek meg Gary Wilson, a KreatívITI művészeti szakértőjének meglátásait arról, hogy mi a kreativitás!

Katica: - Kérem, hogy mutatkozzon be pár szóban!

Gary: - Amerikában, Dél-Karolinában élek. Több, mint 50 évig stúdió művészként dolgoztam, részt vettem vásárokon, kiállításaimmal főiskolákon, kórházakban és galériákban is megjelentem. 45 évig főiskolai tanárként kerámiát, rajzot, művészettörténetet és művészet értést tanítottam. A kreativitásról is voltak kurzusaim, illetve a fiammal, Darrennel készítettünk egy dokumentumfilm sorozatot ’Isten és a kreativitás’ címmel.

Katica: - Hogyan talált rá a művészi pályára, hogyan tudja összeegyeztetni a hitét és a kreatív önkifejezést?

Gary: - Sokáig küzdöttem azzal, hogy olyan stílust találjak, amely rám jellemző és egyedi. Nagyon élveztem azt a folyamatot, hogy számos fiatalnak segíthettem megtalálni saját kifejezési médiumukat. Elkötelezett és szenvedélyes keresztényként próbáltam Biblián alapuló tartalmakat átadni úgy, hogy az mind a hívő, mind a meg nem tért emberek számára mondjon valamit. Erre azóta is folyamatosan törekszem.  Azonban 45 évig tanítottam egy nem keresztény szellemiségű főiskolában, és emiatt voltak olyan dolgok, amelyeket nem tudtam tanítani az intézmény kötöttségei miatt. Nyugdíjas éveimben végre szabadon használhatom a hangom. Amikor a fiam fiatal volt, sok kérdést tett fel nekem arról, hogyan lehet hitelesen kommunikálni, így sokat beszélgettünk arról, hogy mit jelent keresztény művészként élni egy olyan posztmodern világban, amely nem tartja fontosnak Istent.

Katica: - Tapasztalatai alapján Ön szerint mi a kreativitás?

Gary: - A kreativitással kapcsolatban először is egy tipikus mítoszt szeretnék eloszlatni. Ez az a meglátás, miszerint a kreativitás egy olyan tulajdonság, amellyel rendelkezel vagy nem. Amikor a főiskolán a kreativitásról tartott előadásomon megkérdeztem a diákjaimat, hogy ki gondolja magáról, hogy nem kreatív, 50-60%-uk felemelte a kezét. Következő kérdésem arra vonatkozott, hogy ki az, aki kisgyerek korában a babaházával játszott, homokozott, vagy egy maga teremtette kis világban hitt. Mindenki felemelte a kezét. A kreativitás, tehát - annak ellenére, hogy ez egy főnév - nem megfogható dolog, amid van vagy nincs.

A kreativitás inkább egy ige, egy folyamat, olyan dolog, amit CSINÁLSZ, nem pedig birtokolsz.

Katica: - Kutatások szerint 5 éves korunkig kreatív potenciálunk 80% -át használjuk, míg 12 éves korra a kreatív teljesítmény 2 % -ra esik vissza. Mi történik ebben a 7 évben?

Gary: - Legtöbbek számára elkezdődik az iskola, amely szabályai és keretei a helyes válaszokra és tesztekre helyezik a hangsúlyt. A szülők és más felnőttek is arra biztatnak, hogy nőjünk fel és ne álmodozzunk tovább. Még fiatal keresztényként is előfordul, hogy a megfelelő viselkedésre való törekvés és a szabályoknak való megfelelési kényszer elfojtja bennünk a kreatív szellemet. Bevallom, ez talán általánosítás, és vannak kivételek, de ezek valóban lehetnek olyan tényezők, amelyek szabotálják a kreativitást.

Katica: - Milyen tényezők befolyásolhatják a kreativitást?

Gary: - Egyrészt a divergens (széttartó) gondolkodás, az időhöz való hozzáállás és a határok felállítása. Mondok egy példát: vegyük a 20. században kiemelkedő írói teljesítményt nyújtó James Mitchner munkásságát. Ő mindig 3 évet adott magának arra, hogy megírjon egy könyvet. Tudta, hogy ha egy projektre 3 évet szán, akkor annak a legjobbnak kell lennie – így 10 darab egyoldalas vázlatot írt 10 különböző lehetséges könyvtémáról. Ezeket eltette egy hétre, és amikor újra megnézte őket a 10-ből 5-öt már nem tartott olyan jónak, így azokat ki is zárta. Még egy hétig ’pihentette’ a megmaradt vázlatokat, majd ezekből még hármat kizárt. Így maradt két téma, amelyek közül már könnyen kiválasztotta a ’tutit’. Ezzel a módszerrel Mitchner a széttartó ötletekből fókuszált a legjobb megoldásra – az idő segítette, hogy el tudjon távolodni a sok-sok jó ötlettől, és megtalálni a legjobbat a jók között. A 3 éves határidő pedig az eredményességet segíti, hiszen hiába van egy jó ötleted, ha nem valósítod meg soha.

Katica: - Milyen tulajdonságai vannak egy kreatív embernek?

Gary: - Van néhány tulajdonság, amelyek jellemzik a kreatív embereket, de nem feltétlenül igaz mindegyik egyszerre. Ha valaki nem rendelkezik valamely jellemzővel, attól még nem kell kétségbe esni, és feladni a kreativitásra való törekvést, hiszen gyakorlással mindig lehet változtatni a gondolkodásmódunkon, és ez is volt a célja az óráimnak: előcsalogatni a találékonyságot és a kreatív problémamegoldást. Én szám szerint 8 olyan tulajdonságot fedeztem fel kutatásaim és tapasztalataim alapján, amelyek nagy mértékben jellemzik a kreatívokat.

 Ha kíváncsi vagy, melyek ezek a tulajdonságok, olvasd el az interjú következő részét!

A napraforgók mindig a Nap felé fordulnak – az éltetőjük, növekedésük alapvető szükséglete. Napfürdőznek – a Nap melege rügyeket fakaszt és kivirágzik a napraforgó; láthatjuk a friss sárga szirmokat és a virágok kerek arcát. A zöld levelek, mint apró szívek, élettel telivé teszik a mezőt ahogyan hajladoznak a szélben.

Továbbra is a Nap felé néznek, még akkor is, ha felhők vannak az égen, csak akkor hajtják meg fejüket, amikor alázatosan várnak, hogy gazdájuk visszatérjen.

Aztán eltelik a nyár, a napraforgók elszáradnak – a sárga szirmok elhalványodnak, a levelek összeaszalódnak és a mező már nem olyan élettel teli – csak barna vázai az egykor fényes virágoknak. A fejük bár elnehezedett mégis mindig a Nap felé néznek – kitartóan.

Amíg úgy tűnik, hogy haldokolnak, mi tudjuk, hogy csak eljött az ideje, hogy magvakat hozzanak, amelyekből olajat sajtolhatunk ki.

Ez a folyamat számomra szép képe egy ideális útnak keresztényként. Nekünk is olyannak kellene lennünk, mint a napraforgóknak. Olyanok, akik mindig az Úrra figyelnek, és Felé fordulnak, az örök Világossághoz. Kitartóan mellette maradni, akkor is, amikor felhőket is látunk életünk kék egén; mert Ő mindig ott van – Isten, akárcsak a Nap, akkor is ott van, ha nem látjuk.

A növekedés és az érés elkerülhetetlen, ha az Ő jelenlétében maradunk és többet megtudunk Róla; alázatra indít minket, mikor látjuk, hogy Nélküle semmit nem tudunk tenni.

Aztán jönnek a gyümölcsök – a magvak, amelyek újra virágok lehetnek vagy összesajtolva olajat adnak. Az olaj a Bibliában a Szentlelket jelképezi – az Ő felkenése legyen rajtunk, ahogyan azt Jézus megígérte: ’erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek’ (ApCsel 1:8a).

A napraforgók egy értékes képet mutatnak nekünk arról, hogyan kellene élni az életünket az Úr világosságában. Legyünk napraforgók és fordítsuk arcunkat mindig Isten felé!

Hodosi Katica vagyok. Mindig is szerettem a művészeteket – már gyerekkoromban hatalmas érdeklődéssel nézegettem a középiskolai művészettörténet tankönyvet, amely telis-tele volt festmények, szobrok fotóival. Annyira beleástam magam a témába, hogy kedvtelésből készítettem egy kis jegyzetet belőle – képkivágásokkal, rajzokkal illusztrálva a különböző művészeti korokat. 18 évesen egy szinte csodának mondható módon eljutottam Párizsba, és lehetőségem volt élőben – a Louvre-ban és a Musée d’Orsay-ben.- meglátni a tankönyvi képeken látott alkotásokat  Ráadásul kirándulást tettünk Monet kertjében is, a csodálatos vízililiomok és virágos ligetek helyszínén Givernyben. Aztán a főiskolán művelődésszervezőként bepillantást nyerhettem a rendezvényszervezésébe, ezen belül is a kiállítások világába. Egy kis kitérő után végül magam is szervezhettem pl. népművészeti, iparművészeti témájú kiállításokat. 

Keresztény vagyok. Hiszek Jézusban és az Ő megváltó áldozatában, amellyel megmentett a bűneimből és nekem ajándékozta a Vele való örök életet. Hiszek a Biblia szavában; aszerint élek és gondolkozom a világ dolgairól. Ide s tova 15 éve járok gyülekezetbe, és sokféle szolgálattal bízott meg az Úr.

Most egy új kalandra hív Isten: engem is elküldött, akárcsak az összes tanítványát, hogy örömhírt vigyek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, szabadon bocsátást a megkötözötteknek (Ézs 61:1).

Az örömhír számomra Isten megváltói tervét jelenti, és azt, hogy Jézus visszatér és újjáteremt mindent – elhozza a tökéletest, a bűn nélküli Mennyek országát, és teljes lehet az örömünk közösségben. Amíg ez megtörténik, tudom és tapasztalom, hogy Jézus már most is meg akarja váltani a rosszul sikerült helyzeteket, döntéseket, önmarcangoló gondolatokat.

Szerintem a művészet képes megszólítani az embereket. Hasonlóképpen Isten is képes arra, hogy az embert valamilyen művészeti alkotás - zene, film, festmény, színházi előadás stb - révén szólítsa meg és hívja a Vele való szeretetteljes kapcsolatra. 

Magam részéről nem tartom magam művésznek, de szeretek rajzolni. Idén szokássommá tettem, hogy minden egyes nap készítek egy igeképet, amely az Úrral töltött csendesség 'eredménye', erről Instagramon találhatsz a fiókomban néhány példát. 

  *                                        *                                       *    

Szeretném bemutatni a blog művészeti szakértőjét: Ő Gary Wilson, amerikai keramikus és festőművész, aki 45 éven keresztül tanított kerámiát, rajzolást, művészettörténetet, esztétikát és művészet értést. Külön kurzust tartott a kreativitásról, és fiával, Darren Wilsonnal, készített egy dokumentumfilm sorozatot is ’God and Creativity’ (’Isten és a kreativitás’) címmel.

A Youtube-on is megtalálható sorozat epizódjait végig nézve számomra nagyon példaértékű és inspiráló volt a művészethez keresztényként való hozzáállása. Írtam neki egy e-mailt, remélve, hogy segít elindulnom a kreatív önkifejezés Istennek tetsző módjának megtalálásában. Kértem, hogy lásson el tanácsokkal arról, hogyan is lehetne a kreativitást fejleszteni, és másokat is ösztönözni arra, hogy keressék Isten vezetését kreatív énjük kibontakoztatásában.

Istennek hála, nemcsak válaszolt a levelemre, hanem átküldött nekem jónéhány írását és cikkét a témában. Azóta többször is váltottunk levelet, és végül úgy döntöttünk, hogy egy interjú-sorozat keretében magyar nyelven is elérhetővé tesszük több évtizedes munkájának tudásanyagát; mindazt a bölcsességet és izgalmas szempontot, amelyekből kiderül: Isten kreativitásra teremtett minket, és tetszik Neki az Őt dicsérő minden művészeti alkotás.

Munkáit megtalálhatjátok a következő elérhetőségen:

wilsonbibleart.com

Következő Aktuális bejegyzésünkben már a vele készült interjú első részét olvashatjátok! 

Isten dicsőséget szerez magának és dicsőítőket keres, akik Őt imádják és teszik az első helyre.

A dicsőítésről elsősorban a hangszerekkel, énekkel kísért zene jut eszembe. Éneklés közben szívem felemelkedik, segít abban, hogy Isten jelenlétét jobban átérezzem, örömöt találjak Őbenne.

Isten azonban megmutatta, hogy a művészet más területeiről is keresi az Őt dicsőítőket: tavaly megjelent az Inspire típusú kreatív Bibliatanulmányozást segítő Biblia magyar nyelven, színezhető grafikákkal és széles margójú kiadásban, amely a rajzos Istentisztelethez jelent egy új eszközt. A Biblia kreatív, új szemlélettel történő megismerése elindított bennem egy folyamatot, amelyben a kreativitást keresztény szemszögből vizsgáltam meg. Amikor elkezdtem kutatni a kreativitás témakörét, feltűnt, hogy bár nagyon sok könyv, kiadvány és cikk íródott a kreativitásról – a kereszténység szempontjából aligha lehet magyar nyelven információt, inspirációt találni azoknak, akiket érdekel a Kreatív Isten.

Így hát hívlak arra, hogy rendszeresen olvasd a KreatívITI blogot.

Hiszek abban, hogy az Úr alkotó kedvében adott az embernek is kreativitást.

Hiszek abban is, hogy ha velünk tartasz:  

• Megismersz új módokat az Istennel való közösség eltöltésére.
• Elkezdesz minőségi időt tölteni az Úrral.
• Felfedezed, milyen módon érzed magad a legközelebb Istenhez.
• Megtanulsz többféle technikát is a kreatív dicsőítéshez.
• Egyre jobban lesz kedved alkotni.
• Másokkal is megosztod az élményeidet, az Istentől kapott áldásokat.
• Keresztény életed alkotó, aktív és áldott lesz!