Amint azt láttuk a Bibliában, a teremtés, a semmiből valamit való alkotás Isten jellemzője, de mivel az ember az Ő képmására teremtetett, így bennünk is megvan a kreativitás csírája. Isten terve szerint talentumokat kaptunk, amelyeket használhatunk. Sajnos sokan olyan tévhiteket táplálnak a kreativitással kapcsolatban, amelyek pont hátráltatnak a találékonyság és kreatív gondolkodásmód gyakorlásában. Nézzük melyek ezek a gyakori tévhitek, és hogyan segít a hit legyőzni ezeket.

Egyszerűen csak nem vagyok kreatív

Amint azt a bevezető sorokban írtam, Isten teremtményeként az Ő kreatív képmását hordozod magadban. Gyakori tévedés, hogy a kreativitást csak a művészeti tevékenységekkel, kézügyességgel hozzák kapcsolatba, így, aki nem gyakorolja ezeket, az sokszor elkönyveli magát nem kreatívnak. Azonban a kreativitás sokféle alakot ölthet: ha a munkád során egy-egy problémát meg tudsz oldani, szellemesen adod elő a prezentációd, sokszor gyártasz szóvicceket, azok mind a kreatív személyiségjegyeid megmutatkozásai.

Én már kinőttem az ilyen gyerekségeket

Sajnos valóban megvan az esélye, hogy a kreatív potenciálunk az idő előrehaladtával csökken. Amint azt már Gary Wilsonnal is megbeszéltük, a kreativitás kb. 5 éves korban működik a legintenzívebben, aztán az iskolába kerüléssel, a tanulással egyre inkább háttérbe kerül – ha hagyjuk. De mindig el lehet kezdeni a talentumok előásását és a kreativitás fejlesztését.

Nekem nincs szükségem a kreativitásra

- Eleget tanultam, inkább a tudásomban bízom, mintsem kockáztassak egy-egy rendhagyó dolog bevezetésével, kipróbálásával – hangzik az érthető érv, hiszen a mai világ így is mindent számszerűsíteni és racionalizálni akar. Minden problémára készen áll megoldással, és amit nem lehet egy Excel táblázatba foglalni, az nem is odaillő gondolat. Talán lassan beférkőzik a munka világába is, hogy a szokatlan és találékony probléma megoldás valóban keresett készség legyen. Bizonyos vizsgálatok szerint a kreatív tevékenységek csökkentik a feszültséget, és hozzájárulnak a lelki egészség fenntartásához. Segítik a tanulási folyamatokat és fejlesztik a személyiséget is.

Nincs időm kreatívkodni

A kreativitásba sokféle dolog beletartozik: érdemes pár percet, fél órát rászánni arra, hogy valami érdekes dolgot csinálj – rajzolj, vezess egy naplót, próbálj ki egy új fűszert vagy ételt. Ezzel az új gondolkodási móddal és annak gyakorlásával elérheted, hogy a reaktív, reagáló hozzáállásod inkább kreatív és hatékony módszerekkel állj neki egy-egy feladatnak vagy élethelyzetnek.

Amikor Isten belép a képbe

A Biblia szerint Isten adja minden képességünket és ajándékainkat. Vajon ’minek’ adja a kreativitást?

Jon Piper szerint: „Ha Isten vagy, az a dolgod, hogy a semmiből teremts valamit. Ha nem Te vagy Isten, hanem a képmása vagy, hasonló vagy Hozzá, tehát ember vagy, akkor pedig az a dolgod, hogy vedd azt, amit Isten teremtett, formáld meg és használd arra, hogy Ő legyen a középpontban.” (Don’t Waste Your Life, 139, oldal).

Eszerint Isten arra akar használni Téged és a kreativitásod, hogy Őt dicsőítsd és emeld fel. Igen, az Úr a művészeti alkotásokat és alkotókat is fel akarja használni arra, hogy minél több embernek mondja el az evangéliumot, adjon bátorítást és örök életet! Készen állsz arra, hogy ebbe a szolgálatba állj?

Légy áldott, és ha tetszett, nyomj egy like-ot! ;)

Szürke, esős napokat élünk.

Reggel felébredsz, és kikukkantasz a meleg takaró alól - egyszerre rád telepszenek a nehéz felhő paplanok, és arra gondolsz, hogy inkább nem mozdulnál ki ma. Legszívesebben átaludnád az egész napot, és nem foglalkoznál semmivel. Ráadásul vinni kell a gyerekeket óvodába, iskolába, dolgozni kell menni, vásárolni is kell, és lesz az a hosszúnak tűnő értekezlet is. Mégis hogyan ébresztheted fel magadban a jókedvet, a kreativitást? Néhány Bibliaverssel fűszerezett ötlettel szeretnék segíteni Neked.

Olvass el egy zsoltárt!

A Rád váró hatalmas információ áradat előtt, tényleg jobb Isten Igéjében reggeli frissítőt venni, mert segít megfelelő állapotba helyezni a szíved és gondolkodásod, és segít a kreatív gondolatok előcsalogatásában is.

A legtöbb zsoltáros bizony szürkeségben, kétségben és szomorúságban kezdi el írni fohászát az Úrhoz – azonban sokszor jellemző a fordulat: az addig lamentáló írás Istent dicsőítő himnusszá válik. Például:

„Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted Uram, támogatott engem. Ha megtelik a szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsoltárok 94: 18-19)

Dicsőítsd az Urat Te is!

A borús időjárás ellenére – vagy éppen ezért még inkább - fontos, hogy a szemed Isten jóságára összpontosítsd! Hallgass dicsőítő zenét, az se baj, ha a reggeli fáradt, rekedtebb hangodon énekelsz együtt kedvenc dicsőítő csapatoddal, énekeseddel. Isten nagyon jól tudja időzíteni azokat a dalokat, amiket ’pont akkor’ hallasz, amikor szükséged van rá. Néha nem keresztény dalokkal is üzen ;). Istenre hangoltan az Ő Szellemének kifogyhatatlan tárházából vehetsz ihletet és inspirációt.

Vedd körbe magad színekkel!

Isten nem fekete és fehér világot teremtett, hanem a fény minden spektrumát felhasználva végtelen számú színt hozott az életünkbe. Annak ellenére, hogy most leginkább szürkébe, fáradt fehérbe és feketébe burkolózik a táj, Te dobd fel magad színekkel! Vegyél elő egy sárga bögrét, és abból idd meg a reggeli teád vagy kávéd! A narancssárga és a zöld is pozitívan befolyásolja a hangulatot, de a földszínek (bézs, barna, okker) is nyugtatóan hatnak.

Aki másokat felüdít, maga is felüdül

Tudom, ezt nem könnyű megtenni, de lehet gyakorolni. A mások felé való szolgálat segít abban, hogy ne mindig a saját problémáidon forogj. Ezáltal eltávolodsz a magad bajától, és Isten képes arra, hogy a másokért való fáradozásod közben Te magad is áldás légy, és áldást is kapj. "Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (IKorintus 10: 24) A legnehezebb munkahelyi körülmények között is jó tanácsként veheted az igét: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Kolossé 3:23) Félsz, hogy nem marad időd, energiád a saját dolgaidra? Ez is Isten Igéje:

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek 11:24-25)

Tehát, nézz fel az égre, és tudd, hogy az Úr uralkodik a magasságban! Ez a nap is Tőle van, az Ő ajándéka, és indulj el azokban a jó tettekben, amelyeket előre elkészített Neked Isten!

 Légy áldott, és ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot! ;)

Biztosan ismeritek a következő történetet:

Ezek Jézus szavai Máté evangéliumában – „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult” (Máté 7: 24-27).

Azt is tudjuk, hogy Jézus maga a mi kősziklánk, akire építhetjük az életünket: „Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt” (1Kor 10: 4).

Keresztényként mindig is stabil alapokon szerettem volna tudni a hitem, az életem, Ebben nagyon sokat segít a gyülekezet, ahová járok, hiszen Isten Igéjét tanulmányozzuk, az Úr igazságain alapulnak a tanítások és a Biblia az első forrás, a lelki szikla, amiből folyamatosan Élő Vizet, Szentlelket kapok Isten kegyelméből.

Nagy áldás az, amikor Isten megeleveníti az Igét, és szívemből megélhetem annak igazságát. Már jó pár éve azt látom és tapasztalom, hogy az életem házát Isten milyen gondoskodással és bölcsességgel építi. „Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az” (Zsid 3:4).

Az alap, tehát, tudjuk, hogy a legfontosabb, ami a Bibliában egyértelmű: „A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” (1Kor 3:11-12).

Azt tapasztalom az életemben, hogy minden dolog, amit megtapasztalok, az egy-egy tégla a falban; és addig nem épülhet új sor tégla, amíg az alatta lévő nincs letéve. A ház építése munkát jelent, amit az Úr segít, az Ő kegyelmével és szeretetével; hiszem, hogy minél jobban engedelmeskedünk, és együtt munkálkodunk az Úrral, annál értékesebb az építőanyagunk. A fal nem lehet lyukas, nem lehet átugrani sorokat, csakhogy magasabbra jusson az ember. Nincs tehát semmi sem véletlenül, az Úr építi az életünket: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs 48:17).

Néha nehéz a munka, úgy érzem, gyenge vagyok, engedetlen, vagy egyszerűen csak nem értem meg Isten szándékait és akaratát. Sokszor van csend, de akkor csak várok, mert az Úr így munkálja ki bennem a türelmet. Tudom, hogy hűségesnek kell lennem Istenhez, mert csak így haladok előre az utamon, az építkezésben.

Így bátorítok mindenkit: „Krisztus, azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk” (Zsid 3:6).

Igazi áldásként élem meg, hogy a kislányom éppen most öt éves. Olyan sokszor gyönyörködöm benne: nem csak azért mert szépséges kis tündér, hanem mert csodálatos, ahogy megnyílik az értelme. Rengeteg okosságot mond, folyamatosan kérdez, érdekli a világ. Én meg persze próbálok válaszolni a kérdésekre, és ráirányítani a figyelmét a körülöttünk lévő szépségekre, Isten teremtett világára. Amikor megtudtam, hogy a kreativitás éppen ötéves korban a legintenzívebb, elkezdtem figyelni őt ebből a szempontból is – íme egy személyes „esettanulmány a gyermeki kreativitásról”.

Igazi gyerek

Kincsem – így hívom őt a cikkeimben – igazán szereti a kislányos dolgokat: állandó játékai közé tartoznak a sáljaim, ruháim és cipőim, ja és a konyhai eszközeim: sokszor előfordul, hogy a konyhából el-eltűnő tárgyak más funkcióban jelennek meg a nappaliban a játékok között. Így lett a tojásszeletelőből hárfa, a tésztaszűrőből barlang. Szívesen játszik boltosost meg fodrászost, szintén felnőttekre méretezett kellékekkel. Rengeteg képet készítettünk róla, ahogy az én csizmámban, sapkámban vagy éppen a fülbevalómban díszeleg. Nagyon szeretem benne, hogy cserfes és huncut – remélem megmarad benne ez a vidámság.

Jól „tűri” a rendetlenséget

Vannak olyan gyerekek, akik már kiskorukban szeretik a játékaikat rendben tartani – minden kisautó meghatározott helyen parkol, az összes plüssfigura állandó és megbonthatatlan sorrendben csücsül az ágyon. Mások élvezik, ahogy a polcokon mindig felfedeznek valami rég nem látott játékot a rendetlen kupacban. Az én Kincsem jelenleg a kettő között mozog: van, amikor fél órán keresztül rendezgeti a kis mütyürjeit, színek szerint válogatva, azonban legtöbbször inkább az „átlátok a káoszon” elvet követi. Előfordul, hogy valamit eltüntet vagy én keresek nála egy adott dolgot, és hipp-hopp előadja.

Szabad, mint a madár

Amikor társasjátékot játszunk, ő is, mint minden gyerek, szeret nyerni. Ha mégse ő nyer, akkor vagy kapunk egy könnyzáport, vagy úgy alakítja a szabályokat, hogy neki legyen jó, és az új szabályok az ő malmára hajtsák a vizet. Így ki merem jelenteni, hogy ő még valóban könnyen elszakad a szabályoktól, és rugalmasan áll a játékok kivitelezési lehetőségeihez. Rajzolás-színezés közben vettem észre, hogy milyen szabadon használja a színeket, formákat. Egyáltalán nem zavarja, hogy mit-hogyan szoktunk rajzolni, színezni – vannak olyan rajzai, amiket tényleg megcsodálok.

Számára nem mindig létezik többféle megoldás

A kislányom valóban nyitott a világra, barátságos és érdeklődő, ugyanakkor sokszor nem tudom rávenni bizonyos ételek megkóstolására. Sőt, sokszor annyira tud ragaszkodni egy-egy szokásos rutinhoz (pl. esti teendők sorrendje), hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szokott, akkor bizony jön egy kis nyafogás. :S

Türelmes – egy darabig

Szerintem a mai világban egyre nehezebb a türelemre szoktatni a gyerkőcöket, hiszen anyaként minél gyorsabban próbálunk segíteni, amikor szükségben, gondban van a gyermek. A technikai eszközök is azt üzenik már a kisgyermek korúaknak is, hogy gyorsan kész a fotó, a videót újra és újra meg lehet nézni. A kicsik média fogyasztásáról egy külön cikket lehetne írni, lehet, hogy fogok is. :) Kincsemre az jellemző, hogy tud várni, de nem túl sokáig. Próbálom szoktatni a várakozásra a folyamatok elmagyarázásával, hogy mi miután következik, és ezt nagy ötévesként egyre jobban megérti. Az idő múlását is egyre jobban követi, az ’ennyit kell aludni a várt eseményig’ nála is működik.

Kis kíváncsi

Igazán izgalmas és kihívásokkal teli, amikor Kincsem nekikezd a kérdezősködésnek; erre leginkább az esti fürdés és az elalvás előtti időszakban kerül sor a leggyakrabban. A ’szómenése’ és kíváncsisága persze arra irányul, hogy ne kelljen még aludnia. Annyira szeretem a kérdéseit! Pl. „Hogy teremtette Isten a könyveket?” „Hogy teremtette Isten a kedvességet, barátságot, viccességet?” – ez utóbbi kérdésnél csak néztem, hogy milyen ügyesen összeszedett hasonlóan pozitív értékeket! A „Miért…?" jellegű kérdésekre is próbálok az ő szintjén válaszolni, de nem mindig egyszerű: pl. "Miért eszi meg a gepárd a nyuszit?" – kérdezi könnybe lábadt szemmel, hiszen sajnálja a kedves nyuszikát…cuki :)

Bárcsak mindig ilyen maradna!

A fentiek alapján Kincsem egy igazán kreatív, aranyos kislány, aki sokat tanul és változik. Őszintén szeretném, ha Kincsem mindig vidám és érdeklődő lenne, bátran próbálná ki magát különböző tevékenységekben.

Mostanában próbálkozik a betűk és számok másolásával is – kezdi érdekelni, hogyan ’kell’ csinálni a dolgokat. Itt találkozom azzal a kettősséggel, ami most nagyon is bennem van: nem éppen a szabályok, az ’ezt így kell’ űzik el a gyerekből a szabad kreativitást? Hogyan lehet úgy nevelni a gyermekemet, hogy minél kreatívabb maradjon, ugyanakkor meg tudjon birkózni majd az iskola kihívásaival? Kérdéseimre a KreatívITI blog írása közben is remélek megoldásokat találni, amelyeket természetesen szívesen megosztok Veletek!

Reményeim szerint a Gary Wilsonnal készült interjúsorozat (segítségével az elmúlt hetekben a kreativitást sikerült közelebb hozni Hozzád. Elérkeztünk az utolsó részhez, amelyben a kreativitást gátló tényezőket tárjuk fel.

Katica: - Ön szerint mi az oka annak, hogy oly sokan nem tartják magukat kreatívnak?

Gary: - A családi hagyományok és a háttér miatt. Ahogy az előzőekben is említettem, nagyon sok időt és bátorságot kaphat az, akinek már kisgyermek korától ösztönzik a művészeti, kreatív tevékenységeit, míg azok, akiket erre nem bátorítanak, magukkal kell egy belső harcot vívniuk, hogy tényleg akarnak-e kreatívkodni.

Katica: - Mi jellemzi ezt a belső harcot? 

Gary: - Ez a belső harc valójában mindenkiben jelen van. A fő ellenség a félelem, hiszen az ember fél: vannak félelmeink magunkról és attól, hogy mások hogyan fogadják azt, amit csinálunk. A lustaság is le tudja gyűrni az alkotni vágyókat. Korántsem igaz, hogy a művészek mindig tudják, hogy mit csinálnak. Rengeteg kérdés van bennük: Mi lesz, ha nem értik meg őket? Mi van akkor, ha nem elég jó, amit csinálnak? Ugyanakkor feszíti őket egy érzés, amelyet Stephen DeStaebler keramikus egyszer így fogalmazott meg: „A művész akkor kezd neki egy munkának, amikor a tétlenség fájdalma túltesz a munkával járó nehézségeken.”

Katica: - Miért ilyen nehéz nekikezdeni a kreatív alkotásnak?

Gary: - Egyrészt a félelmek miatt, másrészt a kitartás ereje hiányzik belőlük. Sokan nem találnak hosszú távú célt, víziót, és a nehézségek vagy sikertelenségek miatt hamar feladják. Előfordul, hogy egy sikeres munka után még magasabbnak tűnik a léc, amit meg kellene ugrani. A halogatás szelleme ilyenkor mindig feltűnik.

Katica: - Térjünk rá a megoldásokra: hogyan lehet leküzdeni a félelmeket?

Gary: - A félelmet leginkább pozitív hozzáállással lehet legyőzni. A perfekcionizmus helyett törekedni lehet és kell arra, hogy a saját részünket a lehető legjobban teljesítsük – a többit pedig bízzuk Istenre. „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, mint az Úrnak és nem úgy, minta az embereknek. (Kolossé 3:23)”- mondja az Ige. Bátorságot úgy lehet nyerni, ha nem veszed túl komolyan magad. Dolgozz sokat, hogy egyre jobb dolgok kerüljenek ki a kezeid közül. Nehéz kitartónak lenni, ha sokszor hibázol, de idővel biztos a fejlődés. Ha benned van az alkotási vágy, akkor két dolgot tehetsz: vagy belekezdesz és a legjobbat hozod ki magadból, kockáztatva, hogy nem leszel tőle elégedett vagy boldog, vagy nem is kezdesz bele és garantálom, hogy nem leszel boldog, elégedett.

Katica: - Hogyan lehet a kudarcokat a magunk hasznára fordítani?

Gary: - Nagy emberek szavait tudom idézni erre: „Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.” (William Magee); „A kudarc lehetőség arra, hogy valamit még intelligensebben kezdjünk újra” (Henry Ford). A lényeg az, hogy minden hibából lehet tanulni, és, ha el tudod viselni a többféle megoldási lehetőséget, akkor már a kreatív gondolkozás egyik ismérvét sajátítottad el. Picasso szerint „a kreativitás lényege, hogy megengeded magadnak, hogy hibázz. A művészet pedig az, hogy ezek közül melyiket tartod meg.”

Katica: - Mit javasol azoknak, akik szeretnék megélni a kreativitásukat?

Gary: - Hiszem, hogy a kreativitás egy cselekvés, amelyet gyakorolni lehet és kell. Itt is a gyakorlat teszi a mestert. Egy egymást támogató közösség is nagyon jó, ahol mindenki megmutathatja a próbálkozásait. Nem utolsó sorban pedig a motivációd Isten dicsőítése legyen, Neki, mint jó Apának minden próbálkozásod tetszik, és büszke arra, hogy veszed a bátorságot, hogy kilépj ezen a területen.

Katica: - Köszönöm szépen a válaszokat, a bátorítást.

Elértünk tehát az interjúsorozat végéhez (Az interjú sorozat ezeken a linkeken elérhető 1.; 2; 3), de nem kell elbúcsúznunk Gary-től, hiszen ő a KreatívITI blog művészeti szakértője, így számos témában említést fogok tenni az ő véleményéről, meglátásairól. Ha szeretnétek, Ti is kérdezhettek tőle, szívesen továbbítom a kérdéseiteket!

A Biblia első soraiban pontosan azt tudjuk meg Istenről, hogy Ő a Teremtő, a nagybetűs Kreatív – hiszen a semmiből teremtett valamit, a világot, a gyönyörű tájakat, állatokat és az embert. A saját képmására teremtett minket.

Az I. Mózes 1-ben elolvashatjuk, hogy az Úr melyik napon mit teremtett meg. Láthatjuk, hogy Isten gyönyörködött a munkájában és megpihent benne. Jól érezte magát – Isten egy boldog Isten. A Példabeszédekben Jézusra való utalásként tekintünk arra, hogy „az Úr útjának kezdetén alkotott engem, az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel…én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam Földje kerekségén és gyönyörködtem az emberekben…” (Péld 8:22-31)

Kiválasztás

Ahogyan olvastam a Biblia első fejezetét, kitűnt számomra, hogy többször is megjelenik az ’elválasztotta’ szó az egyes szakaszokban. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől, elválasztotta a vizeket egymástól, az égitesteket az égboltra helyezte, hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől.

Az elválasztottság, kiválasztottság később is megjelenik – Izrael, Isten választott népe, a próféták az Úr kiválasztott üzenethordozói. Jézus is kiválasztotta a tanítványait. Keresztényként azt is tudod, hogy „kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben” (Efézus 1: 4).

A kreatív gondolkozásban nagy szerepet kap, hogy ki tudd választani a megfelelő dolgokat, felismerd, hogy mi a probléma, és annak megfelelően cselekedj. Az Úr terve számodra egy különleges, csak Rád szabott életfeladat, amelyet érdemes megtalálnod!

Elnevezés

„Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált” – ez számomra azt mutatja, hogy minden élőlény, tehát növény és állat megteremtése előtt az ember volt az Úr első élettel rendelkező teremtménye.

A világ kezdetén nagyon fontos volt a dolgok elnevezése – az első Ember, Ádám nevének pont az a jelentése, hogy ember, atya – utalva arra, hogy Ő mindannyiunk első földi apja. Ő volt az, aki elnevezte Isten minden teremtményét, a növényeket, állatokat – természetesen Istentől kapott bölcsességgel és kreativitással.

Ha egy frappáns nevet vagy egy jópofa szlogent hallasz, az az Úrtól kapott kreatív gondolkodás szellemi terméke.

Társaság

Ádám először Isten társaságában volt, majd az Úr az Ő jókedvében megteremtette Ádám segítő társát, Évát is – sőt, így olvassuk: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (IMózes 1: 27) Miért? Mert „nem jó az embernek egyedül lenni…”(IMózes 2:18). Életük együtt érdekes és hasznos volt, tele felfedezéssel és jóleső munkával. Az Úrral mindennapos, közvetlen kapcsolatban voltak, együtt sétáltak, beszélgettek, gyönyörködtek a teremtett világban, Isten találékonyságában.

Szerintem társaságban sokkal jobban működnek a kreatív folyamatok - nem minden része, természetesen, de egy idő után szükség van arra, hogy mások is véleményezzék, amit készítesz, és építő javaslatokat adjanak a módosításokra. Jobban boldogul kettő, mint egy - ez egy olyan bibliai alapelv, ami itt is működik.

A kreatív szikra

Miért fontos mindez nekünk, keresztényeknek? Mert hiszem, hogy Isten képmásaként Ő minket is felruházott azzal a képességgel, hogy találékonyan felismerjük és használjuk az általa adott forrásokat – anyagi, lelki és szellemi téren is. Kiválasztott minket, embereket, hogy az Ő kreativitását tükrözzük vissza és Őt dicsőítsük, imádjuk ezek által. Felismerhetjük Őt a természet szépségeiben, az emberi test bonyolult összerendezettségében és annyi minden másban.

Ezért a KreatívITI blog küldetése, hogy az Úr kedves üzenetét közvetítse:

Isten jó, és Te az Ő kedves teremtménye vagy! Az Úr szeretne egy boldog és kreatív életet adni Neked, amelyben szeretettnek és hasznosnak érzed magad! Gyermeki hitet ajándékoz Neked, ami felszabadító, pozitív gondolatokkal és energiával tölt fel!

Benned is ott van Isten kreatív szikrája, lobbantsd fel a lángot, és légy áldott!

Folytatjuk Gary Wilsonnal készített interjúnkat. Már nagyon sok alapfogalmat megismertünk a kreativitásról. Ma gyakorlatiasabb kérdésekre térünk rá, ideje bekapcsolnod a kreativ fokozat gombot!

Katica: - Előző beszélgetésünkben felfedeztük a kreatív elmére jellemző legfontosabb tulajdonságokat. Hogyan kapcsolódnak össze a kreativitást segítő jellemzők a művészi alkotással?

Gary: - Az emberek szemében a kreativitás gyakran összekapcsolódik a művészettel és a művészi alkotással, és tényleg van kapcsolat közöttük. Az egyik első dolog, amit megtanítottam a tanítványaimnak, hogy a művészet két dologból tevődik össze: az egyik a technika (jártasság, szakmai fogások), a másik az ötlet (tartalom). Ha valaki rendelkezik a technikával, de nincs ötlete, akkor az egy élettelen kivitelező lesz. Ha valakinek van egy nagyszerű ötlete, de nincs meg hozzá a technikai tudása, akkor senki nem fogja komolyan venni az ötletét. A technikai fogásokat viszonylag könnyen el lehet sajátítani kellő gyakorlással és kitartással. Azonban az ötlet máshogyan működik, ahhoz a be kell kapcsolni a kreativitást is.

Katica: - Ebből adódik a kérdés, hogy honnan jönnek az ötletek?

Gary: - A kiindulási alap az inspiráció és a képzelet. Az inspiráció szó sugallatot, ihletet, ösztönzést jelent. Valamilyen ’fentről jövő’ dolgot, amelyet annak idején a görögök múzsaként tiszteltek – a múzsa az inspiráció istennője volt. Platón azt mondta, hogy a költők nem a bölcsességet használják az íráshoz, hanem valamiféle zsenialitást és inspirációt. A zsidó kultúrában a próféták is fentről jövő üzenetet adtak át. Mozartot erdei sétái ihlették meg, míg Bach bizonyos formulákat követett zeneszerzői munkája során. Ansel Adams, híres fotográfus egy-egy alkalommal ezer fotót készített, és azok közül talált egy jót – ez kevéssé tűnik ihletett folyamatnak.

Katica: - Hogyan értelmezhető az inspiráció és a képzelet keresztényként?

Gary: - Természetesen hiszem, hogy Isten az Ő képmására teremtett minket, és Ő az, aki a Szentlélek segítségével fentről jövő sugallatot tud adni mindazoknak, akik erre nyitottak. Az Úr tehát mindenkinek ad képzeletet, amely születésünktől fogva bennünk van, azonban több tényező is befolyásolja azt, hogyan formálódik ez a képesség.

Katica: - Milyen körülmények hatnak a képzelet működésére?   

Gary: - Például a gyerekkorban minket ért ingerek. A művészek közül néhányan olyan családba születnek, amely segíti az pályaválasztásukat, míg mások nem művészekkel teli családba kerültek, ahol maguknak kellett kijárni a saját útjukat, felfedezni az ő irányukat. Ez már az ő kreatív folyamatuk különleges része lett. Picasso-t például édesapja tanította meg a festészet alapjaira, míg Van Gogh és Michelangelo nélkülözték szüleik bátorítását. Felnőttkorban egyre inkább átveszi a szerepet a képzelet karbantartási folyamata, amely során a mások által látott művek inspirálják a művészt. Az érett személyiség tudat alatt csodálatot és vágyat ébreszt a művészben arra, hogy alkosson. Valójában mindenkiben ott van a másolásból adódó fejlődés lehetősége. Maga Picasso is számos másolatot készített mielőtt kialakította saját stílusát. Az utánzás igazából egy fontos lépés a fejlődésben, és egy művész sem jelentheti ki, hogy csupán a saját képzelete hozta létre a műveit. Az inspiráció ilyen értelemben egy folyóhoz hasonlítható, amely sodor minket.

Katica: - Tudna bibliai példát hozni az ihletett inspirációra?

Gary: - Persze, hiszen a teljes Írás Istentől ihletett, ahogy az Ige maga mondja. A négy evangélium például nem egyforma. Isten megengedte, hogy a négy szerző, Máté, Márk, Lukács és János személyisége is megmutatkozzon. Isten Szelleme úgy munkálkodik bennünk és általunk, hogy a megteremtett személyiségünk is részt kaphasson az Úr munkájában. Szerintem ez egy nemes feladat, és én mindig boldog vagyok, amikor érzem a Szent Szellem vezetését.

Katica: - Ezek alapján tehát hogyan lehet aktivizálni a kreatív énünket?

Gary: - Első lépésként gyönyörködjünk a körülöttünk lévő tájban, emberekben, művészeti alkotásokban. Ha megnézünk egy-egy festményt, vagy képet, képzeljük el, hogy részei, résztvevői vagyunk a képnek. A bátrabbak akár készíthetnek 'másolatokat' nekik tetsző művekről. A lényeg, hogy legyünk nyitottak az inspiráció folyamára és használjuk a képzeletünket annak megismerésére, 'lefordítására'. 

A Gary Wilsonnal készített interjúnk utolsó részében a kreativitást akadályozó tényezőkről lesz szó, tartsatok velünk legközelebb is!

Az egyik első igevers, amit megtanultam az Ézsaiás 40:31: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Mostanában elgondolkoztam, hogy milyen szabadságot ajánl fel ez az ígéret; a repülés felszabadultságát. Amikor felülemelkedsz, a dolgokat fentről szemléled és érzed, ahogyan a levegő hasít a fejed mellett. Egy felszabadult boldogságérzetet idéz, aminek nem állhatja útját semmi.

De mi is kell a repüléshez? Szárnyak, erő, bátorság és a bizalom, hogy nem zuhansz le, és nem mész neki semminek. Nem félsz, hanem újabb és újabb magaslatok felé törsz.

És Isten felajánlja a repülést – de milyen feltétellel? Hogy bízol Benne, hogy Őrá vársz – akkor megújulsz és szárnyra kelsz.

De hogyan működik ez a gyakorlatban? A ’vedd könnyedén’ hozzáállás nem elég – sajnos tapasztalatból mondhatom – és csak elkényelmesedéshez, lustasághoz vezet. ’Nem, nem vállalom a nagyobb ismeretlen feladatokat, csak azt csinálom, amit szeretek, ami belül esik a komfort-zónámon’. Isten az Igében sokkal jobb tanácsot ad a könnyűség elérésére. Jézus azt mondta, hogy vesd Rá a terheinket, és az Ő igája könnyű és nem is terhel meg erődön felül.

Tehát nem arról van szó, hogy teljesen elveszted a terhet, de ott van Jézus, aki elhordozza mindezt veled – ebben is közösséget és szeretetet mutat. Éppen a gyengeséged teszi lehetővé az együttlétet.

Nehézségeid, problémáid által sokat tanulhatsz, növekedhetsz, nem tunyul el a hited, hanem gyakorolhatod azt!

Én tehát hiszem azt, hogy szabad vagyok Jézusban, mert nála letehetem a bűn rám nehezedő terhét, és szabadon repülhetek.

Milyen jó lenne nem aggódni, csak Istenben bízva élni, tudni azt, hogy tényleg minden a mi javunkra van! MINDEN! A jó, a rossz, a kiszámíthatatlan, a csalódás és az öröm.

Itt az ideje repülni – nem félni és aggódni, hanem bízni, előre menni, magasabbra jutni!

Gary Wilsonnal készült interjúnk első részében a kreativitás fogalmát jártuk körül, és a beszélgetés folytatásaként a kreatív személyiség jellemző tulajdonságait fedezhetjük fel.

Katica: - Biztosan mindenkit érdekelnek a kreatív emberekre jellemző személyiségjegyek. Elárulja, hogy mik azok a jellemvonások, amelyek igazak a kreatív elmére, személyiségre vonatkozóan?

Gary: - Az első és legfontosabb mentális tulajdonság a két – vagy többértelműség tűrése (1). Kulcsfontosságú, hiszen a többi sajátosság is ezzel működik együtt. Ez azt jelenti, hogy nyitott vagy a világra és elfogadod, hogy pl. máshol máshogy történnek a dolgok. Mint amikor egy számodra idegen országban vagy, és a helyi étteremben megnézed az étlapot – vajon kipróbálod-e a helyi specialitásokat, vagy maradsz a rántott hús - sült krumpli menünél, mert azt ismered? Ha jól tűröd az ismeretlent, ami többféleképpen is működhet, mint az általad ismert világ, akkor jó eséllyel rá tudsz állni a kreatív gondolkodásmódra.

Katica: - Hogyan lehet ezt a képességet fejleszteni?

Gary: - Amikor a kreativitás kurzusom első óráját tartottam, adtam a diákjaimnak egy feladatot: egy aligátort kellett készíteniük papírból és fonálból, és elhozni a következő órára. Kijelentettem, hogy nem fogok válaszolni a kérdéseikre. Kissé szórakoztatott, hogy láttam a kétségbeesést, pánikot némelyikük arcán, azonban ez egy fájdalommentes módja volt annak, hogy egy számukra ismeretlen, többféle lehetséges megoldású feladatot oldjanak meg: így tudták meg magukról, hogyan állnak hozzá a bizonytalansághoz. Amikor a következő héten visszajöttek, megkérdeztem őket, hogy érezték magukat a projekttel kapcsolatban. Legalább kétharmaduk rengeteget stresszelt, mert nem értették a szabályokat, a maradék pedig hihetetlenül izgalmasnak találta – ez a tanulási folyamat része volt.

Katica: - A kreativitás felfedezése ezek szerint egy önmegismerési folyamat is?

Gary: - Igen, mindenképpen. A kreatív munkához elengedhetetlen kilépni a komfortzónánkból. Ebben segíthet az, amikor valaki függetleníteni tudja magát a szabályoktól, illetve ösztönzés nélkül is képes cselekedni. Az aligátoros példánál maradva, azt is megkérdeztem a diákoktól, hogy ki az, aki CSAK papírt és fonalat használt a projekthez. Az osztály fele jelentkezett. Amikor rákérdeztem az okára, arra hivatkoztak, hogy én azt mondtam – holott nem jelentettem ki ilyet szabályként –, hogy csak ezt a két anyagot lehet használni.  Vajon miért nem próbálták ki, hogy más anyagot is használjanak, ha nem tudták, hogy mit ’kell’ csinálni? A szabályoktól való elrugaszkodás (2) segítségével újfent tanultak valamit magukról, amit nem tudtak azelőtt.

Katica: - Úgy tűnik sok tényező inkább hátráltat, mintsem segít a kreatív tevékenységekben.

Gary: - Valóban többször is felfedezhető a kettősség ebben a kreatív tulajdonság keresésben. További ilyen sajátosság a funkcionális szabadság (3), illetve funkcionális megrögzöttség ellentéte. A funkcionálisan szabad ember egy-egy tárgyhoz többféle, nem feltétlenül a legevidensebb funkciót is tud társítani – pl. mire lehet használni egy téglát? Erre rengeteg ötlete van, míg egy funkcionálisan kötöttebb ember nem tud ötnél több elképzelést felsorolni. Bárki is olvassa ezeket a sorokat, próbáljon legalább 25-35 használati funkciót találni a téglára. Ehhez szükség lesz a rugalmasság (4) ismérvére, amivel valaki egy problémát több szempontból is meg tud vizsgálni.

Katica: - A diákjai végül hogyan szerepeltek a kreativitás óráin?

Gary: - Megtanultak kockázatot vállalni (5). Az egyik legkreatívabb megoldást az aligátor feladatra az a tanuló hozta, aki képes volt egy élő kis aligátort bérelni – beletette egy papírdobozba, amelybe papírgurigákat és fonalakat tett.

Katica: - Igaz-e, hogy aki ’átlát a káoszon’, az mindenképpen kreatívabb?

Gary: - Lehetséges, de ez attól függ, hogy ki-hogyan dolgozik. Nekem a műhelyemben lévő káosz nagyon sokszor kisegített már. Mint amikor egy érdekes textúrájú anyagot szerettem volna használni, vagy egy random tárgy megihletett egy formával kapcsolatban. A legtöbb művész, akit ismerek rendetlennek tűnő stúdiókban dolgozik, mivel ötletekkel dolgoznak. Azonban a kézműves mesteremberekkel általában más a helyzet. Az ő alkotóhelyük rendszerint rendezett és tiszta, hiszen ők a technikáikat finomítják, kísérleteznek. Mindkét hozzáállás létezik és jogos, a rendetlenség elviseléséhez (6) pedig szükséges elfogadni a többértelműséget.

Katica: - Mi a helyzet a kreatív munka elismerésével?

Gary: - Sokszor előfordul, hogy egy-egy kreatív kezdeményezés nem ér célt, vagy nem értik meg, ami frusztrációhoz vezethet. Ha valaki képes várni a nagyobb, ám kései jutalomra, az elfogadja a késleltetett jutalmat (7). Ez a mai világban az egyik legnehezebben elsajátítható gondolkodásmód, hiszen azonnali jutalmat, megelégedést, igényeink azonnali kielégítését várjuk. Az internet korában bármilyen kérdésre azonnali választ ad a Google vagy valamilyen mesterséges intelligencia. A gyorsétteremben percek alatt elkészülnek az ételek, míg a kreatív munka során sokszor időbe telik mind az alkotás, mind az elismerés folyamata.

Katica: - Eddig hétféle jellemzőt szedtünk össze a kreativitást segítő vonásokból. Melyik a nyolcadik?

Gary: - A nyolcadik mentális jel a kreativitásra, ha valaki mind a nőies mind a férfias jellemvonásait tudja kamatoztatni (8). Itt nincs szó semmilyen szexuális tartalomról, inkább példákat hoznék rá, mire gondolok. Amikor egy kemény melós ember elérzékenyül egy filmen, esetleg nagy szeretettel gondozza a háziállatait, vagy amikor egy finom nő határozottan előretör, és vakmerő dolgot tesz. Egy kreativitást mutató ember figyel ezekre a szempontokra, így egyébként mindkét nemet jobban meg tudja szólítani a munkáival.

Katica: - Összefoglalva tehát a kreativitás önmagunk megismerésével, bizonyos kötöttségek elengedésével jár, miközben nyitottak vagyunk a világra, a többféle szempontra és megoldásra.

Gary: - Igen, ez így van. Amint említettem, nem minden tulajdonság jellemzi egyszerre a kreatívokat, és sokszor szükség van valami pluszra ahhoz, hogy beinduljon a kreatív, illetve művészi munkafolyamat.

Ha kíváncsi vagy, mi az, ami elősegíti a kreatív tulajdonságok aktivizálódását, olvasd el az interjú harmadik részét is!

A Bibliát olvasva rengeteg helyen találhatunk a hajózáshoz, tengerészethez kötődő képet, jelképet, hasonlatot. Elég csak az Ószövetségben Noé bárkájára gondolnunk, ami az egyetlen lehetőséget jelentette az életben maradásra az özönvíz idején. A Vörös tengeren való átkelés Isten csodálatos gondoskodásának példája, és a hit és a bizalom fontos története.

Az Újszövetségben Jézus szolgálata során többször is csónakba vagy hajóra szállt tanítványaival. A háborgó tengeren a vihar közepette alvó Jézust felébresztik tanítványai félelmükben, hogy elvesznek. Erre Jézus egy szavával lecsendesíti a tenger vad hullámait. Egy alkalommal pedig, csak a tanítványok kelnek útnak a tengeren, amikor is Jézus a vízen járva éri utol őket. E nagy jelre Péter felbátorodik és kéri, hogy ő is csatlakozhasson Mesteréhez – és ő is vízen jár. De csak addig, amíg Jézusra néz. Amikor eszébe jut, hogy mi is az, amit ő éppen tesz, megijed, és süllyedni kezd – Jézus erős karja azonban megmenti őt.

Máté evangéliumában a 14. fejezetben olvashatjuk, hogy egy másik alkalommal, amikor a tanítványok meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, megrémültek. „De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Ez a mondat, annyira megnyugtató. Olyan bizonyosságot ado hogy nem számít, milyen vihar tombol is körülöttünk, Ő van, él és létezik, és nem kell félnünk semmitől.

Nem kell aggódnunk, ha éppen jól mennek a dolgok – mondjuk úgy, ’a vízen járunk’ –, mert ha Jézusra nézünk, akkor nem süllyedünk el, és ha mégis, Ő az, aki megment az elveszettségtől.

A keresztény szimbolikában a horgony a hit jelképe. A Zsidókhoz írott levélben (6,18- 20) a szerző az Isten ígéretébe vetett reményt a lélek szilárd horgonyának nevezi, amely Krisztushoz vezet, az Isten országába. Ezért a horgony a keresztény hit állhatatosságának és a feltámadás reményének jelképe lett. A római keresztényüldözések idején a 3. sz.-tól kezdve a horgonyt a hallal és a galambbal együtt titkos keresztény jelként használták gyűrűkön, szarkofágokon és katakombák freskóin.

Így láthatjuk, hogy a tengerészet, a hajózás milyen szép és szemléletes képet ad a keresztény életútról, arról, ahogyan Jézusban való hitbe horgonyozva, a háborgó hullámok közepette, Őrá nézve biztosak lehetünk abban, hogy Ő megment minket. Nem kell félnünk, mert Ő van, és segít minket ’a vízen járni’.

Az angol nyelvben érdekes módon a különböző kapcsolatokra a – ship képző került, pl – relationship, friendship, fellowship.  Az a hajó, amelybe beszálltunk, az üdvösség hajója, Noé bárkája, ahol Jézus a kapitány, és a vitorlákba Szent Szellem ereje adja a szelet. Az Úr pedig irányítja a hajót, és révbe vezeti – az Ő országába, ahol színről színre megismerjük majd Istenünk tengernyi titkát.

Még nem késő beszállni! Szállj föl Te is!