Ha olvastál már olyan könyvet vagy történetet, ami azért tetszett, mert egy másik világba repített, akkor tudod, mi a képzelet. A fantázia szárnyalása az olvasókat arra készteti, hogy ők maguk is elképzeljék a helyszíneket, eseményeket, és így sajátjuknak érezzék a történetet. A kreativitás egyik egyértelmű jele, ha valaki jó képzelőerővel rendelkezik. Azonban a képzelet tévutakra is vezethet kellő útjelzők nélkül. Melyek azok a dolgok, amelyek segítenek a képzeletünket helyes mederbe terelni? Hogyan lehet Isten tetszésére a képzeletünk használata?

A képzelet csodája

A képzelet keresztény szempontú vizsgálatával először Jon Piper egyik írásában (https://www.desiringgod.org/articles/obey-god-with-your-creativity) találkoztam, aki szerint „a képzelet az emberi elme legnehezebb munkáját végzi. És ez az, ami a leginkább közelít Isten képmásához, amikor a semmiből valamit találhatunk ki. Amikor megpróbáljuk kifejezni a gyönyörű igazságot, valamilyen szófordulatra gondolunk, akár egy verset találunk ki. Olyan dolognak kell megfonnia bennünk, amely senki más fejében nem található meg. Olyan analógiára, metaforára vagy illusztrációra kell gondolnunk, amely még nem létezik. A képzeletet működtetjük, amikor látunk valamit, ami nincs ott. Szókapcsolatokat kreálunk, zenét szerzünk, olyan vizuális formákat hívunk életre, amelyek soha nem léteztek ezelőtt. Mindezt azért tudjuk megtenni, mert Isten képmásai vagyunk, Ő pedig végtelenül megérdemli az összes szóbeli, zenei és vizuális megjelenítést.” Legelőször is a szavak azok, amelyek lendületbe hozzák a képzeletet és a teremtéshez hasonló munkát végeznek el.  Kádár Annamária pszichológus szerint: „Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újra alkotó folyamatnak, mert bármely mű értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.”

Ezért is bátorítalak, hogy olvasd a Bibliát, mert nem csak az elmédben, hanem a képzeletedben is megtörténik Isten Igéjének megelevenedése. Jézus példázatai, csodatételei nem a képzelet művei, de a képzeleted segítségével tudod újra életre hívni a tanulságokat és az igazságot.

A képzelet (mellék)hatása

A képzelet egyik hatása, hogy hasonlatokkal hat az elmére – így tudod elképzelni azt, amire valaki azt mondja, hogy ’édes, mint a méz’. Az ismert és az elképzelendő dolgot egy hasonlat vagy metafora köti össze.

Habár Jézus földi ittléte során minden isteni tulajdonságot megtestesített szolgai formában, az Ő tetteit és személyiségét gyakran nehéz volt megérteni a halandó embereknek. Maga Jézus is megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ez azt mutatja, hogy az emberek Jézust először más emberekhez hasonlították, másokhoz hasonlónak képzelték el, ami persze nem volt igaz. Isten azonban megmutatta Jézus valós énjét: „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. (Máté 16:13) Vannak tehát olyan dolgok, amelyeket az emberek „találnak ki” vagy képzelnek el, ám mindig azt kell figyelembe venni, amit Isten mond az Ő Igéjében.

Több tipikus példát találunk a képzelet használatára az Igében a Jelenések könyvében is: maga János apostol is csak hasonlatokkal tudta segíteni az általa látott dolgok leírását: „Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz: és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak…A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elől és hátul szemekkel tele.” (Jelenések 5) A hasonlatok segítségével el tudod képzelni ezt a jelenetet?

A képzelet kockázata

Jon Piper meglehetősen erős szavakkal fogalmaz a képzelet használatáról Istennel kapcsolatban: „amikor valaki egy lélegzetelállító igazságról unalmasan beszél, ír vagy egy semmitmondó festményt készít, az olyan, mint a bűn. Isten felsőbbrendűsége nem kerül az Őt megillető helyre az elmében, így az Ő csodálatos világát pontosan figyeli meg, logikusan szervezi és unalmasan kommunikálja. A képzelet az egyik kulcs ahhoz, hogy az ilyenfajta unalmat elűzzük. El kell képzelnünk, hogyan mondjuk el a valós igazságot, és az nem unalmas. Isten világa – annak egésze – csodákat rejt. A képzelet az, amely új szavakkal, képekkel, metaforákkal, illusztrációkkal, újfajta kapcsolódási pontokkal mondja el az ősi és dicsőséges igazságot – a világból vagy Isten Igéjéből véve. A képzelet az elme azon tulajdonsága, amelyet Istentől kaptunk az Ő szépségének szépséges kommunikálására.”

Ezek szerint képzeletünket érdemes pallérozni és gyakorolni. A képzelet, mint a kreativitás is gyakorlással fejleszthető. Cikke végén Piper is így bátorít: „Arra bátorítalak, hogy az elmédben használd ezt az izmot. Legyenek tudatos erőfeszítéseid arra nézve, hogy az értékes igazságokat meglepő és hasznos módon fejezz ki. Találj ki új módokat egy régi igazság kimondására. Isten megérdemli." 

A képzeleted használatával tehát kockáztatod, hogy esetleg unalmas lesz az, amit kitalálsz, elképzelsz. Azonban muszáj kockáztatnod, mert csak úgy fejlesztheted a képzeleted, ha használod azt.

Idén 70 éve jelent meg először nyomtatásban A boszorkány, az oroszlán és a ruhásszekrény című könyv kedvenc keresztény szerzőm, C.S. Lewis tollából. Mivel annak idején engem is nagyon megfogott és lenyűgözött Narnia világa, arra gondoltam, hogy a kislányommal el kezdjük olvasni a történeteket, hátha neki is megtetszik. Idén október végén kezdtük el Narnia Krónikáinak első részét, a Varázsló unokaöccse című könyvet, és képzeljétek el, azóta már az ötödik kötetnél tartunk! Pedig szinte csak esténként olvasok fel Kincsemnek 10-20 oldalt, de annyira érdekli és izgatja a sztori, hogy csak úgy faljuk Lewis szavait – hangosan olvasom fel a könyveket (!), közben pedig annyira jó, ahogyan együtt nevetünk, izgulunk a kalandok közben. Nagyon jól meg is jegyzi a hallottakat, és büszkén újságolja, hogy el tudja képzelni a narniai hegyeket, völgyeket, vagy a sárkányt a Hajnalvándor útjában. Tényleg azt tapasztalom, hogy ezek a könyvek szinte felszítják a képzeletet minden korban: nekem sem unalmas, hanem ugyanúgy tetszik és várom, hogy mi lesz a következő rész, pedig már vagy harmadik alkalommal olvasom el a könyvsorozatot.

Az évforduló apropóján összegyűjtöttem 5 érdekességet Narnia krónikáiból, amelyek még érdekesebb képet ad azoknak, akik a képzeletüket Narnia kies tájaira terelnék.

Narnia története – nem csak egy történet

C.S. Lewis saját elmondása szerint – amely a New York Times-ban egy esszé formájában is megjelent anno – nem direkt írta tele történeteit keresztény elemekkel: „Az egész csak képekkel kezdődött…egy esernyőt vivő faun, egy királynő egy szánkón, egy hatalmas oroszlán. Először semmi különös nem volt bennük, a keresztényi üzenet egyszerűen csak kifakadt a történet szövése közben.” Lewis csupán egy történetet akart elmondani a gyerekeknek, amely túlmutat a vasárnapi iskolákon és a templomi festett üvegablakokon. Nem evangelizáló vagy kioktató stílusban szerette volna tanítani a gyerekeket, csak megmutatni Jézus történetében a szomorúságot és az örömöt egyaránt. Úgy gondolta, hogy ha ezt megteszi, az éppen elég lesz. Mindezt pedig olyan élvezetes és különleges képi megjelenítéssel tette, hogy a krónikák eseményei már egy 5 éves képzeletét is mozgósítják, és életre hívják benne Narnia csodálatos és vadregényes világát.

Narnia négy uralkodója – Éva lányai, Ádám fiai

A négy gyerek főszereplőt négy valódi gyermek ihlette, akik a II. világháború idején C.S. Lewis otthonában időztek. Az olvasók által Peter, Susan, Edmund és Lucy néven megismert gyerekek a valóságban Ann, Martin, Rose és Peter névre hallgattak. Nekem nagyon tetszik, ahogyan az Éva lányai és Ádám fiai kifejezéssel Lewis az embert definiálja, hiszen mindannyian Éva lányai, és Ádám fiai vagyunk – bűnösök, mégis csodálatos lények, akik uralkodhatnak a világon a Nagy Oroszlán (Júda oroszlánja=Jézus) kegyelme által.

Narnia létezik!

Legalábbis egy, a mi világunkat ábrázoló térképen lehet találni egy települést, amely Olaszországban található, félúton Róma és Assisi városa között. A Narni (Latinul: Narnia) néven ismeretes városka már az ókorban is létezett, illetve középkori maradványokkal is rendelkezik.  C.S. Lewisnak egyszerűen csak megtetszett a neve, amikor egy atlaszt lapozgatott – innen származik tehát a név, ami ma egy varázslatos világot jelent azoknak, akik belelapoznak Narnia krónikáiba.

Narnia mozgóképen

Narnia krónikáinak jelenleg kétféle gyártásban készült filmváltozata. Az egyik a BBC által készített sorozat, amely 1988 novemberétől 1990 decemberéig került levetítésre. A boszorkány, az oroszlán és a ruhásszekrény, Caspian herceg, a Hajnalvándor útja és az Ezüsttrón könyveket feldolgozó filmeket láttam én is gyerekként, azonban azóta a Disney és a Walden Media együttműködésével megszülettek a modernebb, egész estés filmek is, szintén a BBC által feldolgozott részekből; az Ezüsttrón azonban még ma is várat magára. Legutóbbi hírek szerint a Netflixen lesz elérhető a történet folytatása az Ezüsttrónnal. Kíváncsian várom a folytatást!

Narniai erények program

C.S. Lewis regénysorozata sokak számára inspirációt jelentett és jelent ma is. Angliában például a könyvek alapján készítették el a ’Narniai erények programot’, amely 10-14 éves gyerekek, szüleik és tanáraik számára kifejlesztett tananyag. Célja, hogy a Narniában oly jellemző jóság személyiségjegyeit fejlesszék a diákságban. Mindezt izgalmas kérdésekkel, három regényt (A boszorkány, az oroszlán és a ruhásszekrény, Caspian herceg és a Hajnalvándor útja) feldolgozó feladatsorokkal teszik. A tananyag teljesen ingyenesen elérhető, letölthető angol nyelven. https://narnianvirtues.leeds.ac.uk/

Bevallom őszintén, nagyon megihletett ez a program, és azt gondolom, hogy nagyon hasznos lehetne kis országunkban is egy ilyen jellegű tananyag beillesztése a tantervbe. Én biztos, hogy kötelező olvasmánnyá tenném Narnia krónikáit! ;)

Életed során számtalan emléked keletkezik, tudatosan vagy tudat alatt. Valószínűleg vannak boldog és szomorú emlékeid is. Isten Igéje is bátorít arra, hogy emlékezzünk meg az Ő jóságáról, tetteiről és azokról az időkről, amikor Ő mentett meg egy-egy nehéz helyzetből. Most arról lesz szó, hogy az Igében hogyan jelennek meg az emlékek, az emlékezés, illetve tippeket olvashatsz arról, hogyan teremthetsz boldog emlékeket a családoddal, barátaiddal és Istennel.

A Boldogságkutató Intézet

Tudtad, hogy vannak olyan kutatások, amelyek konkrétan vizsgálják az emlékek jellemzőit és jelentőségét? 2018-ban alakult egy intézet, a Boldogságkutató Intézet (ennek az ügyvezető igazgatója Meik Wiking, Az emlékteremtés művészete c. könyv írója), amely egyik feladata a boldog emlékek kutatása, azok összegyűjtése. 75 országból kaptak választ arra a kérdésükre, amely arra kérte a válaszadókat, hogy meséljék el az egyik legboldogabb emléküket.

A kutatás megvizsgálta milyen típusú emlékek a leggyakoribbak és arra jutottak, hogy 62%-uk valamilyen érzékszervhez kötődő emlék volt, pl. valamilyen étel íze, egy illat a nagymamánál stb. 37%-a az összegyűjtött emlékeknek egy jelentős eseményt elevenített fel, egy esküvőt, első napot egy új munkahelyen. Az emlékezők 23%-a valamilyen különleges vagy kalandos esetet említett meg.

Emlékteremtés a Bibliában

Az Emlékkövecskék c. cikkemben írtam arról, hogy a pusztai vándorlás egyik legfontosabb eseményét, a Jordán folyón való csodálatos átkelést hogyan örökítették meg az izraeliek. Isten emlékművet állítatott velük, hogy ne felejtsék el az Úr hatalmas tettét és elmondhassák utódaiknak is, hogy mi történt.

Érdekes, hogy a Bibliában is találunk olyan emlékeket, amelyek az érzékszervekhez kötődnek, például így lehet fogalmunk arról, milyen lehetett a mennyei manna: „Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé” (2Mózes 16:31).

A boldog emlékek kutatói a látást a legélénkebb emlékteremtő érzékszervünknek tartják, az elmében keletkező kép a legtartósabb emlékké szilárdulhat. Nem véletlenül írja a zsoltáros: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. (Zsoltárók 34:9). Számomra ez is azt erősíti meg, hogy Isten hűségére emlékezve boldogságot és egyben menedéket is találunk.

A Lukács 22-ben olvashatjuk, amint Jézus az utolsó vacsora alatt bevezette az Úrvacsora gyakorlatát: „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: >Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre< Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: >E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lukács 22:19-20) Maga Jézus akarja, hogy emlékezzünk Rá, az Ő áldozatára, és ezt közösen, közösségben tegyük.

Emlékteremtés ma

Szokták mondani, hogy ma az Apostolok cselekedetinek 29. fejezetét írjuk, hiszen Jézus mennybemenetele után a Szentlélek vezetésével az Őt követő keresztényeken keresztül jut el az örömhír a Föld végső határáig – Jézus utolsó nagy parancsolata így szólt: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:19) A tanítványozás nagy része pedig arról szól, hogy emlékeztetjük ezt a világot a jó hírre, és arra, hogy Jézus velünk van minden egyes nap. Ezért ne felejtsd el mindazt, amit Istennel megélsz, mert mind bizonyságai az Ő hűségének. 

Így teremts emlékeket minden nap

1. Évente egyszer menj el valahova, ahol még nem voltál!
2. Kóstolj meg valamit, amit még nem kóstoltál – pl. egzotikus gyümölcs, tengeri herkentyűk
3. Írj naplót, és a leírt történeteidben szerepeljen minél több érzékszervi leírás – pl. milyen volt az időjárás, mit ettél vagy ittál, hogyan éreztél akkor.
4. Add meg a módját az ünnepeknek! Igyekezz kellemes hangulatot kialakítani!
5. Gyűjthetsz olyan tárgyakat, amelyek történeteket idéznek fel.
6. Minden évben válassz ki 100 darab fotót, amelyeket az év során készítettél - nyomtasd ki és rendezd albumba őket! 

Egy éve láttam meg egy könyvet a könyvtár polcán, Meik Wiking, Az emlékteremtés művészete címmel. Rögtön megtetszett, s bár nem keresztény könyv, mégis nagyon hasznos és építő gyakorlati tanácsokat, tippeket ad arra, hogy mennyire fontos az emlékek – a boldog emlékek – megteremtése és megőrzése.

Biztos vagyok benne, hogy gondoltál már arra, hogy bárcsak megállíthatnád az időt, amikor boldog vagy, esetleg néha átaludnál egy-egy küzdelmesebb időszakot (mondjuk én inkább átaludnám ezt a pandémiás évet:)).

Neked milyen emlékeid vannak Istennel? Mikor és hogyan alakult ki a kapcsolatotok, és mire emlékszel vissza szívesen? Ez a cikk azért született, hogy az Úrral való kapcsolatod emlékeinek rendszerezéséhez adjon újszerű szempontokat.

Tartsd számon az első alkalmakat

Keresztényként szerintem fontos a megtérésed története, főleg, ha valamilyen eseményhez köthető. A keresztelőd, bemerítkezésed napja valószínűleg szép emlék, amit megörökíthetsz. Készíts egy jegyzetet az igenaplódban, amelyben leírod, milyen igeverseket, történeteket olvastál abban az időszakban. Emlékszem, nekem egy tábor utolsó napján volt a bemerítkezésem. Előző nap este egy ki-mit-tud esten a Magvető történetét adtuk elő a csoportommal. Amikor a vízbe merítés előtt elmondtam megtérésem történetét, az Úr ezt a képet adta elém: legyek én is olyan mag, aki jó fölbe hullik és sokszoros termést hoz! Ez azóta is nagy bátorítást jelent nekem.

Koncentrálj minden érzékszervedre!

Amikor valami történik, az minden érzékszervedre hat – az illatok, a hangok és ízek is segítik majd a későbbi emlékezést. Az előző példára visszatérve, a bemerítkezésem egy meleg nyári napon volt, egy medencében. Nagyon hideg volt a víz, ráadásul nagyon mély volt a medence. Dicsőítő zene szólt, és arra is emlékszem, hogy egész nap vigyorogtam, olyan boldognak éreztem magam aznap. Az emlékek megőrzését kiválóan segítik a helyszínen gyűjtött tárgyak, természeti kincsek (egy-egy falevél, virág, amit lepréselhetsz stb.) – sokan használnak préselt virágot, falevelet, madártollat a Bibliában könyvjelzőként - nagyon örülök, hogy aznap kaptam pár igeverskártyát áldásokkal, amelyeket a mai napig hálával és szeretettel telve olvasok el újra és újra.

A mérföldkövek

A nyugati kultúrákban, de már nálunk is egyre nagyobb szokás lett a kisbabák születésétől az első években megörökíteni a fejlődési pontokat – ezeket gyakran mérföldkő kártyáknak is hívják, azonban később is lehetnek ilyen pontok az életedben, amelyek emlékezetesek – biztosan érezted már, amikor fordulóponthoz értél, vagy egy az életed egy új fejezetének kezdetén találtad magad. Hálás leszel azért, ha figyelmet fordítasz a nagy küzdelmeidre, győzelmeidre – és egy- egy igeképben rengeteg dolgot meg tudsz örökíteni. Itt olyan igeversekre, példázatokra gondolok, amelyek végig kisértek az utad során, illetve a dicséret és dicsőítés gondolataira, amelyek emlékkövecskeként megmaradnak az utókor számára is.

Meséld tovább a sztorikat, oszd meg őket

A bizonyságtevő, hálaadó alkalmak és például a naplóírás is edzi a memóriád, a történeteid értékesek és tanulságosak lesznek a gyülekezeti testvérek és a gyermekeid számára is egyaránt. "Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!" (1Korinthus 14:26) Hidd el, hogy hatalmas áldás Neked és másoknak is, hogy Isten hűségéről számot tudsz adni. 

Számomra azért érdekes az emlékek megteremtésének felfogása, mert arra ébresztett rá, hogy az életünk eltelik, az emlékek pedig MOST történnek, és fontos megörökíteni a dolgokat. Ma íródik a történelem, akár jó, akár nehéz időszakot élünk is meg. Ami pedig a legfontosabb: Isten minden helyzetben VELÜNK VAN, és hűséges, ezt ne felejtsd el! Sőt... vezess naplót róla!

A mini cikksorozat utolsó részében gyakorlati tippeket fogsz találni arról, hogyan teremthetsz boldog emlékeket a családoddal, barátaiddal és Istennel! 

A szokatlanul enyhe ősz végi időben, egy teljesen átlagos, rohangálós napon pirosat kaptam a zebránál. Hirtelen feltámadt a szél, és a mellettem lévő fa elengedte néhány, még kapaszkodó levelét. A napsütésben fürgén pörgő levelek szépen leestek, és én kitartottam a kezem feléjük – és hopp, elkaptam egyet a tenyeremben. Úgy meglepődtem, hogy észre se vettem, hogy a lámpa zöldre váltott, így átkelhettem az úttesten. 

Aztán hazafelé elgondolkoztam ezen – milyen eséllyel kapsz el egy szélfútta, kiszámíthatatlanul mozgó falevelet? Arra gondoltam, hogy talán az Úr is így kap el bennünket, von magához közel: mi vagyunk a sárguló, fáradt levelek, amiket a szél – az élet – ide-oda taszigál, az Úr elkap és biztonságban tart.

10 évvel ezelőtt egy Bibliaórán hallottam Mózes és a pusztai vándorlók történetét – Isten szavának hatalmas elhívását az izraeli népnek, amelyet az Úr kihozott Egyiptomból és a pusztába vezetett. Az ígéret földjére belépés hasonló csodával kezdődött, mint Egyiptom földjéről való kilépés – Isten szétválasztotta a tengert és a nép száraz lábakon kelt át. A pusztai vándorlás kezdetén pedig a Jordán folyó vizét is kettészelte az Úr, s így a frigyláda és az egész nép ismét egy csodás átkelésben vehetett részt. Ez alkalommal azonban Isten utasította Józsuét, hogy állítsanak fel 12 követ – törzsenként egyet-egyet, hogy azok emlékként álljanak a nép előtt és emlékeztessék fiaikat arra, hogy mit tett az Úr a népért.

„Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek: és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.” (Józsué 4:6-7)

Isten Igéjében többször is megtaláljuk a biztatást az emlékezésre – amikor visszaidézhetjük az Úrral való utunk fontos állomásait: „Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.” (77.zsoltár 12-15) „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott onnan Istened, az Úr” (5Mózes 24:18).

Láthatjuk, hogy Istennek fontos volt, hogy emlékezzenek az Ő hűségére és szabadítására, és arra biztatott, hogy annak valamilyen fizikai lenyomata is legyen. Azon az estén arra biztatott az Ige hirdető, hogy mi is találjuk meg a módját annak, hogy vissza tudjunk emlékezni az Istennel való utunk fontos állomásaira – így hát egy igenaplóba kezdtem, amelybe számomra fontos és különleges üzenettel bíró igeversek kerültek.

Mivel a Biblia, Isten Igéje élő és ható, számomra leginkább olyan, mint egy jó barát, aki velem van, és bátorít minden helyzetben. Istenhez irányít, arra sarkall, hogy először Hozzá forduljak és nem az emberekhez. Az igenapló írásokon és rajzokon keresztül egy különleges emlékkönyvvé vált: idén szokásommá tettem, hogy minden nap kiírok egy-egy igeverset, és rövid jegyzetet írok hozzá vagy illusztrálom valahogyan. Az igenapló vezetésének legfőbb üzenete számomra, hogy Isten jó és az Ő terve tökéletes. Ha elbátortalanodom, vagy elfáradok a várakozásban, fellapozom ezeket a könyvecskéket, és valóban jobban emlékszem Isten hűségére. Az igenapló használata egyben a dicséretre, dicsőítésre is alkalmat ad, hiszen a hálás szavak, szép képek mind-mind fennmaradnak, és a következő generációknak is bemutatják Isten dicsőségét.

Te emlékszel mikor és milyen módon szólt hozzád az Úr? Szeretnél emlékezni Isten üzeneteire, neked adott ígéreteire? Akkor bátorítalak, hogy kezdj el egy személyes igenaplót, amiben egyéni módon megörökítheted azokat a gondolatokat és imákat, amelyeket a szívedben hordozol. Legközelebb még több gyakorlati és igei segítséget kaphatsz az Úrral való kapcsolatod emlékeinek megörökítésére.

1517. október 31. egy átlagos nap volt Wittenbergben. Az emberek felkeltek, begyújtottak a kemencébe, kenyeret sütöttek, és munkába indultak. Luther Márton németországi lelkész azonban nem aludt az előző éjszaka – egy pislákoló gyertya fényénél töredezett libatollával írta és írta pontjait, amelyeket kifogásolhatónak tartott az akkori egyházi gyakorlatokban. 95 pontot vetett papírra, és a reggeli kakasszó a wittenbergi vártemplom ajtajánál találta az akkor 34 éves fiatalembert. Kalapács, szög és az a teleírt papíros volt nála. Hittételeit a protestantizmus alapjaként tartjuk számon, amely annyi változást, reformot hozott a hitéletbe. A változás szele feltámadt, mert valaki mert változtatni. Hitrendszerének az ún. 5 sola az alapja, amelyek nélkül hitünk most nem ugyanazokon az elveken nyugodna.

A Biblia, Isten szava a középpontba került – Sola Scriptura

Luther Márton vallotta és hirdette, hogy csakis Isten Igéje lehet a keresztény tanítás forrása. A Biblia mindenki számára hozzáférhető és érthető, Isten eszköze arra, hogy megismertesse magát az emberekkel.  A reformáció időszakára jellemzőek a Biblia fordítások, amelyek az Úr Igéjét elérhetővé tették anyanyelven is. A latin nyelvű igehirdetéseket is felválthatták a nép nyelvén megszólaltatott alkalmak, ahol az egyszerű, tanulatlan emberek is testközelbe kerülhettek az evangéliummal. Mivel a hit hallásból van, micsoda változást és erőt jelenthetett saját nyelven hallani Jézus tanításait, hívó szavát! Hálásak lehetünk azért, hogy magyarul is olvashatjuk a Bibliát, ami azóta is minden idők legnagyobb példányszámban kiadott könyve.

Csak a hit üdvözít – Sola Fide

Tudtad, hogy Luthert a Róma 1:17 verse ébresztette rá az 'egyedüli hit elvére'?: "Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatta ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: >Az igaz ember pedig hitből fog élni.<" Azt tanította, hogy a hit Isten ajándéka, az Ő munkája a kegyelem eszköze által.

Csak a kegyelem – Sola Gratia

Az egyedül kegyelemből elv azt jelenti, hogy az üdvözülés, az Istennel való megbékélés csak és kizárólag kegyelem által lehetséges, és az ember bármilyen jó cselekedetétől vagy érdemétől független. A kegyelem további értelmezésben azt a dolgot jelöli, amit megérdemelnénk, de nem kapjuk meg.  A bűn zsoldja a halál, s ez az, amit érdemelnénk mindnyájan – azonban a hívőknek Jézus maga fizette ki az árat, így mi Őáltala kegyelmet nyertünk, nem kell örök halálra jutnunk. Halleluja!

Csakis Krisztus a Megváltó – Solus Christus

Az egyedül Krisztus elv szerint csakis Krisztus az, aki közvetít Isten és az emberek között, és csak Ő a Megváltó. Csak a Mi Urunk, Jézus az, aki eljött az emberekhez, otthagyta a mennyország gazdagságát, szolgai formát vett fel: „mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2: 6-11).

Csak Istené a dicsőség - Soli Deo Gloria

Ez az egyik kedvenc latin mondásom :). Bármi, amit teszünk, Isten által az Ő erejével és tudomásával történik. Hiszen „mid van, amit nem kaptál”? (1 Korinthus 4:7) Az Apostolok cselekedeteiben is látunk példát arra, hogy Jézus tanítványai nem vették jó néven az imádatot, amikor leborultak eléjük. Példát mutattak arra, hogy a dicsőítés nem illetheti az embereket, csakis Istent.

Tehát, csak Istené a dicsőség, a Reformáció az Ő igazságának, Igéjének és Ígéreteinek ünnepe! Posztolj te is igeverset ma a Reformáció napján!

Ismerek egy bizalom játékot. Bekötik a szemed, hogy ne láss, aztán egy-egy székekből, dobozokból stb. épített akadálypályán kell úgy végigmenni, hogy ne menj neki semminek, vagy ne lépj rá valamilyen akadályra. A többiektől, akik látják a pályát, kapsz instrukciókat, hogy merre menj, hol fordulj el. Ez egy bizalom játék, mert a többiekben kell bíznod, hogy megfelelő utasításokat mondanak, és még akkor is megtörténhet, hogy mégis eltéveszted a célt és nekimész valaminek.

Egyszer úgy játszottuk el ezt a játékot, hogy még csak akadályokat sem állítottunk fel, hanem csak szóban irányítgattuk a játékost, aki persze ugyanolyan óvatosan mozgott és viselkedett, mintha akadályok sora között kellett volna átmennie. Mindezt amiatt, mert nem látott, be volt kötve a szeme.

Valóban: Istennel egy bizalomjátékban vagy. Ő arra hív el, hogy "hitben járjunk, nem látásban".(2Kor 5:8). Olyan dolgokat készített el neked, ’amit szem nem látott, fül nem hallott, szív meg sem sejthetett’ (1Kor 2:9). Ő tudja, hogy honnan jöttél, hol vagy és hová jutsz.

Azonban néha tényleg úgy érezheted, hogy be van kötve a szemed. Főleg, amikor arról kell döntéseket hoznod, hogy hol lakj, mit dolgozz, kivel házasodj stb. Ezek hitlépéseket igényelnek – belépést egy olyan földre, ahol nem tudod, hogyan fognak működni a dolgok. És csak találgatni tudsz, hogy milyen vélt vagy valós akadályok várnak rád ott. Nem látsz ugyan tisztán, de tudhatod, hogy az Úr a legjobbat akarja neked!

Bíznod kell Istenben, mert Neki nincs bekötve a szeme! Ő szól hozzád az Igéjében – alapelveket ad, amelyek útmutatást adnak. Láthatsz számos példát a Bibliában és imádkozhatsz bölcsességért és iránymutatásért.

Isten nem trükközik veled, hogy merre menj.  Ő szeret és azt mondja: ’Én az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami a javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell’ (Ézs 48:17).

Egy dalban hallottam ezt: sokszor eltévedtem, de az utam soha nem vesztettem el /Third Day/ - számomra ez azt jelenti, hogy ha kitartunk Isten mellett és hallgatunk a parancsaira, soha nem veszünk el, mégha nem mindig a legjobb döntéseket hozzuk, akkor sem! Istennek mindennel van terve az életünkben, és ha az Ő iránymutatására hallgatunk, Ő megadja nekünk kegyelmét és békességét.

Lépj ki hitben, és meglátod, hogy Ő vezet majd szüntelen!

Az alcímben szereplő gondolatot Spurgeon, a nagy prédikátor mondta, illetve sokszor hallottam az első pásztoromtól a gyülekezetünkben, főleg, amikor meglátta a nálam lévő Bibliát. Igen, valóban szétesőben volt, hiszen jó pár évvel ezelőtt vettem, az volt az első Bibliám, az első társam az Istennel való kapcsolatom során. A kötése elengedett és hiába ragasztottam meg, bizony elsalátásodott szegény. Mostani, tűrhető formáját is annak köszönheti, hogy az egyik kedves hölgy, - aki aztán a diplomamunkámat is bekötötte – felajánlotta, hogy megmenti a kötetet. Szép, bordó színű kartonlap borítót kapott, és még egy könyvjelző is került bele. Azóta is az én használatban lévő Bibliám maradt, lassan sárguló lapokkal, elkopott aláhúzásokkal, szamárfüles sarkokkal.

Mindezek ellenére bármikor nyitom ki ezt a könyvet, mindig jó érzés fog el. Nem csak azért, mert Isten Igéjét tartom a kezemben, és naponta kapok belőle szellemi táplálékot, hanem azért is, mert segít emlékezni: a megsárgult oldalakon azok az igék emelkednek ki, amelyeket annak idején aláhúztam. Mivel vizuális emlékezetem elég jól működik, szinte tudom, hogy mikor és miért húztam alá egy-egy verset, igeszakaszt. Mert volt jelentősége, az biztos. Amikor pedig újra odatéved a tekintetem, vagy olvasás közben eljutok egy-egy pontra, tudom: itt is megsegített az Úr ezzel a bátorítással, ott is velem volt a szükségben.

„Bárcsak több hely lenne a Bibliában, akkor még több dolgot le tudnék írni, oda, ahol az Ige szólt és megelevenedett számomra” - gondoltam. Hiába próbáltam ’jegyzetelni’, nem sikerült a hely szűke miatt. 

Az Inspiráló Biblia

Azonban a múlt év végén megjelent egy olyan Biblia, ahol Számodra is tágas tér nyílik arra, hogy feljegyezd, megjegyezd, mit is mondott az Úr – ott. Ott, ahol kerested Őt, az Ő Igéjében. És tudod, hogy megtalálod, ha keresed. Ez az Inspiráló Biblia, a Bible journaling, vagyis a kreatív Bibliatanulmányozás segédeszköze.

A Bible journaling módszer számomra egyesíti az igenapló és a ‘hagyományos’ napló írását; egy képben sűríti össze mindazt, amit az Ige nekem abban a pillanatban jelent és üzen. Nem kell hozzá magyarázat, hosszú leírás, mert a kép magáért beszél – a szavak, szimbólumok, színek, írásjelek és akár matricák is nyomatékosítják az üzenetet, az életérzést, a hálát. Azért bátorítok mindenkit, hogy így (is) töltsön időt az Úrral, mert az igekép készítés valójában egy Bibliatanulmányozási módszernek mondható; Isten Igéjén alapszik és általa többet érthetünk meg az Úr dolgaiból, közelebb kerülhetünk a Teremtőnkhöz, aki a kreativitás Atyja – van-e Nála kreatívabb?

Miben más és új ez a fajta Biblia?

• Küllemében is dekoratív, olyan, mint egy napló – igazából, ha használatba veszed, valóban naplóként is életre kel a Bibliád, hiszen ahogyan alkotsz és színezel, megörökíted az Úrral való járásod egy-egy mozzanatát, igéjét és emlékként őrizheted meg.
• Egy alakulóban lévő műalkotás, mivel a színezésre szánt 400 illusztráción felül Te magad is készíthetsz további rajzokat, festményeket az összesen 1270 oldalon.
• Széles, 5 cm-es margók állnak ehhez a rendelkezésedre, ahová nem csak rajzok kerülhetnek, hanem jegyzetek is: kiemelhetsz igeverseket, beírhatod gondolataidat, papírra vetheted kedvenc dicsőítő dalaidat is.

Nyisd ki a Bibliád kreatív szemmel!

„De én nem akarom összefirkálni Isten Szent Igéjét, nem merek beleírni, festeni, a Biblia nem színezőkönyv!”

Igazad van! Azonban gondolkozz el a következőkön:

Meggyőződésem, hogy Isten nem haragszik meg Rád, ha van egy olyan Bibliád, amelybe jegyzeteket, rajzokat készítesz – esetleg összemaszatolod egy kis festékkel vagy filcecsettel. Neki a szíved szándéka a fontos: időt akar tölteni Veled, és ez az idő lehet ilyen is. Kreatív, gyerekes, kísérletező, mert az Úr ilyennek teremtett minket. Szeretné, ha olyanok lennénk, mint a gyermekek – hogy őszinte csodálkozással és magától értetődő lelkesedéssel fordulnánk Felé, teljes bizalommal. Jézus is ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Máté 19:14) Ezért nem baj, ha tollal írsz a Bibliádba, rajzokat skiccelsz a margókra, esetleg átüt az a fránya festék a másik oldalra. Persze nem cél, hogy olvashatatlanná váljon a Bibliád, de a lényeg ez: szabadságod van arra, hogy a Bibliádba írj, fess, alkoss!