Reményeim szerint a Gary Wilsonnal készült interjúsorozat (segítségével az elmúlt hetekben a kreativitást sikerült közelebb hozni Hozzád. Elérkeztünk az utolsó részhez, amelyben a kreativitást gátló tényezőket tárjuk fel.

Katica: - Ön szerint mi az oka annak, hogy oly sokan nem tartják magukat kreatívnak?

Gary: - A családi hagyományok és a háttér miatt. Ahogy az előzőekben is említettem, nagyon sok időt és bátorságot kaphat az, akinek már kisgyermek korától ösztönzik a művészeti, kreatív tevékenységeit, míg azok, akiket erre nem bátorítanak, magukkal kell egy belső harcot vívniuk, hogy tényleg akarnak-e kreatívkodni.

Katica: - Mi jellemzi ezt a belső harcot? 

Gary: - Ez a belső harc valójában mindenkiben jelen van. A fő ellenség a félelem, hiszen az ember fél: vannak félelmeink magunkról és attól, hogy mások hogyan fogadják azt, amit csinálunk. A lustaság is le tudja gyűrni az alkotni vágyókat. Korántsem igaz, hogy a művészek mindig tudják, hogy mit csinálnak. Rengeteg kérdés van bennük: Mi lesz, ha nem értik meg őket? Mi van akkor, ha nem elég jó, amit csinálnak? Ugyanakkor feszíti őket egy érzés, amelyet Stephen DeStaebler keramikus egyszer így fogalmazott meg: „A művész akkor kezd neki egy munkának, amikor a tétlenség fájdalma túltesz a munkával járó nehézségeken.”

Katica: - Miért ilyen nehéz nekikezdeni a kreatív alkotásnak?

Gary: - Egyrészt a félelmek miatt, másrészt a kitartás ereje hiányzik belőlük. Sokan nem találnak hosszú távú célt, víziót, és a nehézségek vagy sikertelenségek miatt hamar feladják. Előfordul, hogy egy sikeres munka után még magasabbnak tűnik a léc, amit meg kellene ugrani. A halogatás szelleme ilyenkor mindig feltűnik.

Katica: - Térjünk rá a megoldásokra: hogyan lehet leküzdeni a félelmeket?

Gary: - A félelmet leginkább pozitív hozzáállással lehet legyőzni. A perfekcionizmus helyett törekedni lehet és kell arra, hogy a saját részünket a lehető legjobban teljesítsük – a többit pedig bízzuk Istenre. „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, mint az Úrnak és nem úgy, minta az embereknek. (Kolossé 3:23)”- mondja az Ige. Bátorságot úgy lehet nyerni, ha nem veszed túl komolyan magad. Dolgozz sokat, hogy egyre jobb dolgok kerüljenek ki a kezeid közül. Nehéz kitartónak lenni, ha sokszor hibázol, de idővel biztos a fejlődés. Ha benned van az alkotási vágy, akkor két dolgot tehetsz: vagy belekezdesz és a legjobbat hozod ki magadból, kockáztatva, hogy nem leszel tőle elégedett vagy boldog, vagy nem is kezdesz bele és garantálom, hogy nem leszel boldog, elégedett.

Katica: - Hogyan lehet a kudarcokat a magunk hasznára fordítani?

Gary: - Nagy emberek szavait tudom idézni erre: „Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.” (William Magee); „A kudarc lehetőség arra, hogy valamit még intelligensebben kezdjünk újra” (Henry Ford). A lényeg az, hogy minden hibából lehet tanulni, és, ha el tudod viselni a többféle megoldási lehetőséget, akkor már a kreatív gondolkozás egyik ismérvét sajátítottad el. Picasso szerint „a kreativitás lényege, hogy megengeded magadnak, hogy hibázz. A művészet pedig az, hogy ezek közül melyiket tartod meg.”

Katica: - Mit javasol azoknak, akik szeretnék megélni a kreativitásukat?

Gary: - Hiszem, hogy a kreativitás egy cselekvés, amelyet gyakorolni lehet és kell. Itt is a gyakorlat teszi a mestert. Egy egymást támogató közösség is nagyon jó, ahol mindenki megmutathatja a próbálkozásait. Nem utolsó sorban pedig a motivációd Isten dicsőítése legyen, Neki, mint jó Apának minden próbálkozásod tetszik, és büszke arra, hogy veszed a bátorságot, hogy kilépj ezen a területen.

Katica: - Köszönöm szépen a válaszokat, a bátorítást.

Elértünk tehát az interjúsorozat végéhez (Az interjú sorozat ezeken a linkeken elérhető 1.; 2; 3), de nem kell elbúcsúznunk Gary-től, hiszen ő a KreatívITI blog művészeti szakértője, így számos témában említést fogok tenni az ő véleményéről, meglátásairól. Ha szeretnétek, Ti is kérdezhettek tőle, szívesen továbbítom a kérdéseiteket!