Mostanában sokat gondolkozom a digitális eszközök térhódításának hatásairól. A tények magukért beszélnek: az oktatás jelenleg is digitálisan történik, s lassan több könyv van egy digitális felhő szolgáltatásban letöltve, mint a könyvespolcokon. Számtalan Bibliaolvasó, - tanulmányozó alkalmazás létezik, és bevallom, én is többet olvasom a Bibliát elektronikusan, mint egy nyomtatott példányát lapozgatva. Azonban úgy érzem, hogy a digitális világ – bármennyire is úgy tűnik - nem veheti át az uralmat az analóg tevékenységek felett. Mai blogbejegyzésem az elektronikus és nyomtatott Biblia tanulmányozás kreativitással kapcsolatos kérdéseit vizsgálja.

Bibliaolvasás hagyományosan vagy digitálisan?

Talán hozzám hasonlóan Neked is szokásoddá vált, hogy a Bibliát (is) az okostelefonodon olvasod – a képernyő fénye világítja meg a Bibliaverseket, amelyeket kiszínezhetsz, kiemelhetsz, jegyzetként is elmenthetsz – mindez nagyon gyors és modern. Bibliatanulmányozós szempontból az előnye egyben a hátránya is: sokszor azon kapom magam, hogy pikk-pakk elolvastam, amit szerettem volna, de valahogy ki is ment a fejemből a lényeg. Az évek során megtapasztaltam, hogy Isten Igéjéhez hosszabb ’emésztési idő’ szükséges, a ’lelki gyors kaja’ nem teljes értékű szellemi táplálék. Nem állítom, hogy sosem építőek számomra az elektronikusan ’felbukkanó’ tartalmak, akár kép, akár szöveg formájában, de teljesen más egy nyomtatott, igazi könyvként a kezembe venni a Bibliát, és odafigyelve olvasni az Igét. Van abban valami más, amikor a természetes fény vagy egy lámpa adja a világítást, a kezem érinti a lapokat, és látom a sete-sután aláhúzott igeverseket, amik emlékként visszhangozzák Isten üzenetét. Ennek a jelenségnek tudományos magyarázata is van: egy kutatásban például 50 tanuló részvételével egy 30 oldalas történetet olvastattak el, a diákok fele elektronikus másik felük pedig hagyományos, nyomtatott formátumban kapta meg a szöveget. Ezután a történet részleteire voltak kíváncsiak a kutatók, amelyben az e-book-ot olvasók kevésbé bizonyultak hatékonynak: kevésbé tudtak visszaemlékezni a történtekre, mint azok, akik papíron olvasták el az olvasmányt. Az agyunk elkényelmesedik az elektronikus olvasás során, nem dolgozik annyit, így gyengül is az emlékező tehetségünk.

Pedig Isten Igéjét érdemes megjegyeznünk, bizonyára nem véletlenül írja több helyen is a Biblia: ’Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd az ujjaidra, írd föl a szíved táblájára!’ (Péld 7:2-3)

Kézírás vagy pötyögés?

Egy nyugatról beszivárgó tendencia a kézírás fontosságának elhanyagolása, mondván, a pötyögéssel, gépírással mindenki által felismerhető az ember írásképe, nem kell kibogozni a kézírás ákombákom vonalait. A tudomány itt is a hagyományos folyóírást jelöli meg hatékonyabb tevékenységként: Hámori József agykutató professzor szerint írás közben az agy Broca-mezőjének nevezett része – ami a nyelvi mozgató mező – nagyon aktívvá válik. Ez a rész az agy frontális lebenyében helyezkedik el, az ajkak, a nyelv, a lágy szájpad és a hangszálak mozgását irányítja. Ha gépírással írunk ez a terület meg sem mozdul. A kézírás köztudottan segíti a finommozgások kialakulását, fejlesztését, a precizitást is finomítja. Ezeken kívül a látás és az emocionális rész is fejlődik, mert nem csak írunk, hanem egy alkotói folyamatban veszünk részt. Egy-egy történet leírásakor a helyesbítés, a javítás mechanizmusa is máshogyan működik, mint a billentyűzeten való pötyögés közben. Hámori egyedül a tízujjas vakírást tartja agyi tevékenységet serkentő tevékenységnek, mert ott a mozgás és a memória is jobban aktiválódik. Így hát javaslom, hogy ha valamit szeretnél valóban megjegyezni, fejleszteni a látásod, és a kreativitásod, írj kézzel, vedd a fáradságot, és tollal papírra jegyzetelj!

’Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.’ (Zsoltár 102:19)

A kreativitás analóg módszerekkel fejlődik, digitálisan is hasznosulhat

A fentieket figyelembe véve szeretném hinni, hogy az olvasás és írás hagyományos formái nem vesznek el, és továbbra is fontos szerepe lesz a magyar oktatásban. A tavaly elhunyt Ken Robinson brit szerző, előadó és nemzetközi oktatási tanácsadó szerint: ’A kreativitás most éppen olyan fontos az oktatásban, mint az írni-olvasni tudás, és ugyanolyan komolyan kellene foglalkozni vele.’  Természetesen egyet értek ezzel a kijelentéssel, és tetszik az az összefüggés, amely az eredeti, 'régi' módszereket használja a digitális forradalom során is. Egyre több cikket és tanulmányt olvasok arról, hogy mennyire fontos a kreativitás a digitális kultúrában, és ezek közös pontja, hogy nem lehet elhagyni a régit, kidobni, mint egy elhasznált és divatjamúlt módszert. A kreativitás fejlesztéséhez szükség van analóg módszerekre, s így a digitális világban is mindig szükség lesz rá.

Így továbbra is arra biztatlak, hogy a Biblia tanulmányozásakor olvasd, írd (rajzold!) az Igét, elmélkedj, forgasd a szívedben!

Aki’(…) az Úr törvényében gyönyörködik, és az Ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.’ (Zsoltár 1: 2-3)

Nemzeti ünnepünkön, úgy érzem, ki kell jelenteni azt a tényt, hogy mi magyarok kreatívok vagyunk. Számtalan találmány és szabadalom fűződik magyar tudósokhoz, de egyszerű emberekhez is: a gyufa, a golyóstoll, a dinamó és a számítógép, a Rubik-kocka és a Kodály módszer a világ minden táján ismert és elismert dolgok.  A kreativitás mindenképpen forradalmi hatású, és továbbra is nélkülözhetetlen az életünkben – március idusán szóljon 12 pont a kreativitás hasznosságáról!

1. A kreativitás több tudományágat foglal magába.
2. A kreativitás megengedi, hogy kifejezhesd önmagad.
3. A kreativitás serkenti a rendhagyó gondolkodást és problémamegoldást.
4. A kreativitás csökkenti a stresszt és a szorongást.
5. A kreativitás beenged egyféle ’Boldogzónába’, ahol jól érzed magad.
6. A kreativitás célt ad.
7. A kreativitás jó értelemben vett büszkeséget és beteljesedést eredményez.
8. A kreativitás összeköt másokkal, akiknek hasonló az érdeklődési köre, mint Neked.
9. A kreativitás fejleszti a koncentrációkészséged.
10. A kreativitás elősegíti a kockázatvállalást és a kitartó próbálkozást.
11. A kreativitás szükséges előfeltétele az innovációnak.
12. A kreativitás bátorít az egész életen át tartó tanulásra. *

A fenti képhez hasonló kollázst Te is könnyedén készíthetsz – használhatsz hozzá különböző textil anyagokat, papírokat, újságkivágásokat, növényeket – ma nemzeti színben kreatívkodunk!

 * Credit: Sylvia Duckworth – kanadai innovatív tanár egyik ismert vázlatrajza alapján.

Eltelt egy hét, és most szusszanhatunk három napot. A túlélő üzemmód bekapcsolva, de a szülők-tanárok-gyerekek Bermuda-háromszögében mégis elveszettnek érzed magad? Miért jövök itt a kreativitással, alkotó tevékenységgel? Mert az a tapasztalatom, hogy amikor bekapcsolom magamon az alkotós, rajzolós, ragasztós gombot, akkor minden más kikapcsol. Ráadásul, ha mindezt Isten Igéjével egészítem ki, egészen biztos a nyugtató hatás. A mai bejegyzésem egy kérdés-felelek arról, hogy mi az, ami gátol a kreatív ténykedésben, és hogyan lehetséges túllendülni a kezdeti akadályokon. Ezek a kérdések bennem is felmerülnek, ezekkel a nehézségekkel én is meg szoktam küzdeni.

Mikor kerítsek időt a kreatívkodásra?

Most aztán tényleg nehéz szabadidőt találni, amikor mindenki azon gondolkozik, hogyan ossza be a home office, a gyerek digitális oktatása és az egyéb teendők által kiszabott időt. Annak ellenére, hogy sokan rástresszelnek az iskolai vagy munkahelyi teljesítményre, szerintem is többet ér, ha nem vesszük olyan komolyan a dolgokat. Az én elvem az egyszerűsítés, és minél hatékonyabb időkihasználás. Már a család napjának szervezése is nagy fokú leleményességet és találékonyságot igényel. A kulcs a tervezésben rejlik: fontos a napirend, de rugalmasan érdemes kezelni azt – ha akad egy fél órád, amikor össze tudod kötni a kellemest a hasznossal, akkor javaslom, hogy gyakorold kedvenc kreatív elfoglaltságod.

Mégis mit csináljak?!

Oké, hirtelen akadt fél órád, amit úgy tölthetsz el, ahogy szeretnéd. Most mit csinálj? Nos, néha a legjobb, ha iszol egy forró teát, és/vagy megmosod a hajad – nekem ez mindig nyugtató hatással bír. :) Máskor viszont úgy érzem, hogy valami teljesen mást akarok csinálni, mint a napi taposómalom: ilyenkor előveszek egy füzetet, és elkezdek gondolkodni, mit is kellene alkotni. Gyakori kiindulópontom a mai ige vagy egy-egy igevers, amit a vasárnapi tanításban hallottam. Ha abszolút nincs ihletem, megnézem a telefonomon a lementett inspirációkat, amiket egyszerűen megpróbálok lemásolni. Így gyorsan és szórakoztató módon találok magamnak valami kreatív feladatot – és kit érdekel, hogy nem eredeti? Másolni ér, sőt, igazából az egykori nagy művészek közül is sokan másolással, imitálással kezdték el művészi pályájukat.

Milyen eszközöket használjak?

Erre a kérdésre megint csak az egyszerűsítésben látom a megoldást, amikor ennyire sűrűek a napok. Nekem mostanában a kollázskészítés, a színes tűfilces rajzolás az ’egyszerű, de nagyszerű’ technika. Már egy vázlat vagy egy kis ötlet papírra vetése is jót tehet a lelkednek, amit később kidolgozhatsz.

Magyarul vagy angolul?

Lehet, hogy ez nem mindenkinek kérdés, de nálam előfordul az angol-magyar dilemma. Mivel mindkét nyelvet beszélem és mindkettőt nagyon szeretem, a szavak, érzések mindkét nyelven kikívánkozhatnak belőlem. Igen, van, amikor egy-egy szó vagy kifejezés angolul ’néz ki’ jobban számomra. Természetesen itt is megadatott a szabadság, azért próbálok többet magyar nyelven írni, posztolni dolgokat.

A kevesebb több?!

Ahogyan a KreatívITI blog a Kreatív Istennel Töltött Időt jelenti, én is a minőségi idő eltöltésére törekszem Jézussal – nos, ez nem mindig sikerül, van, amikor csak elbambulok és elmegy az idő. Amikor azonban az Úrra hagyatkozom, és hagyom, hogy az Ő Lelke vezessen, mindig jó érzéssel kelek fel az asztaltól. Lehet, hogy ’csak’ egy igeverset sikerült szépírással papírra vetnem, vagy eszembe jutott valaki, akiért imádkoztam. Ez értékes Isten számára, és Te is jobban érzed majd magad. A kreatív tevékenység nem cél, hanem eszköz! Nem kötelező, hanem egy lehetőség! Dicsőség Istennek!

Február végén, március elején már nagyon ’zöldhiányom’ van, ilyenkor mindig szemet gyönyörködtető látvány a földből kibúvó hóvirág, a tavaszi virágok első zöld gubói, szárba szökkenő hajtásai. Ráadásul lakótelepi közegben szinte vadászni kell a friss gyepet, füves területeket. Bevallom, falun nevelkedettként néha letépek egy-egy pici zsenge fűcsomót és beleszagolok a természetbe – mindez kedves emlékeket idéz bennem a gyerekkoromból, amikor kilométereket sétáltunk és játszottunk odakinn a virágos réteken.

A tavasz színe tehát számomra egyértelműen a zöld – az újjászületés megvalósulása, amikor a természet is súg: ideje felébredni a téli álomból, új dolgokba fogni, mozgósítani a képzeletünket, kreatív energiáinkat.

Azonban ez a tavasz, a tavalyihoz hasonlóan megint más. Már egy éve csücsülök a bizonytalanság, félelem és az Istenbe vetett bizalom és a Tőle kapott reménység mérleghintáján. Hála Istennek, igazság szerint a hinta inkább közelebb, magasabbra, Istenhez közelebb von többször, de néha engem is elkap a lejtmenet, amikor levegőt is alig kapok a megrázattatásban. A hosszú bevezető után most bizonyságként és egyben bátorításként írom le, mit tett az Úr az életemben az elmúlt évben, és miért várom reménységgel az idei tavaszt is.

Egy éve – és most

Egy évvel ezelőtt a karantén időszak először köszöntött be az életünkbe – nem tudtuk, hogy mi is történik, hogyan is érdemes bevásárolni, hogyan lehet alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, ami veszélyesnek és fárasztónak bizonyult már az első hullámban is, amikor – valljuk be – talán még nem volt olyan mértékű a baj, mint hittük. Mára ez már egyértelmű – a betegség valós. Megtanultunk otthonról dolgozni, digitálisan tanítani és tanulni, és közben elviselni, hogy annyi örömből és élményből kimaradunk, kimaradnak a gyerekeink. Sokaknak többször is át kellett élniük a kényszerű bezártságot és örökre el kellett búcsúzniuk szeretteiktől. Nos, ez ma is a valóság, még nincs vége a megpróbáltatásoknak – van, ami azonban más. Egyszer már megcsináltuk – tavaly ilyenkor ugyanígy be voltunk zárva, de most már tudjuk, hogy ez mivel jár együtt. Nem tetszik, utáljuk, de legalább már vannak tapasztalataink, hogy mi működött, működik és mi nem, így azokon tudunk módosítani. Én hiszek abban, hogy Aki velünk volt az elmúlt időszakban, most is velünk van. „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” – visszhangzik bennem az igevers, ami oly sokaknak segít minden nap.

Ami nekem segít, Neked is fog

Felfedeztem, hogy nem feltétlenül akkor nyugszom meg, amikor tele van a hűtő, mindenki itthon van és csak úgy eltelnek a napok – ez a túlélést jelenti. Isten arra tanít, hogy ne túléljem a kemény körülményeket, hanem megéljem Vele az életet – sőt, hogy az életem, és az örömöm teljes legyen. Miben lehet örömöt találni manapság? Egyrészt abban, hogy élek, és ez azt jelenti, hogy az Úrnak terve van velem! Csak akkor van vége a játszmának, amikor Isten mondja. ’Na igen, élek, de milyen körülmények között?’ – kérdezem. ’Van egy szerető, elfogadó családod, férjed, akiért annyit imádkoztál, hogy legyen, gyermeked, aki feltétel nélkül szeret és bátorít téged, és mindez az én gondoskodásom, szeretetem műve! – hangzik a válasz Istentől, aki Neked is azt mondja, hogy találd meg az életedben mindazt, amiért hálás lehetsz! A hála a nyugalom kulcsa. Amikor csak ennyi az imám: ’legyen meg a Te akaratod, hiszen Te jó akarattal vagy felém’ máris megnyugszom, hiszen minden gondomat Őrá vetem, Ő pedig gondoskodik rólam és a családomról is – hűségesen.

Tudod, hogy melyik szín a nyugalom és a remény színe? A zöld! A tavalyi márciusi-áprilisi hónapokhoz hasonlóan idén én is az ébredező természet zöldje és az új élet ígérete ad erőt kitartani. Menj sétálni a zöldbe! Indulj el egyedül vagy a családoddal, és keress egy hóvirág mezőt! A természet – ahol egyébként is Isten oly szívesen mutatja meg az Ő alkotását és kreativitását – vigasztal és a jó levegő erővel tölt fel!

Kreativitással a depresszió ellen

A kreatív tevékenységek számomra valódi kikapcsolódást és örömöt jelentenek. Amikor félelem nélkül, teljesen mindegy mivel – ceruzával, festékkel, papírdarabokkal – próbálok valamit létrehozni, az mindig eltereli a gondolataimat a mindennapokról, és segít Istenre figyelnem. Tavaly több igeképes könyvecskét és vázlatfüzetet is készítettem – ezek korántsem művészi értékűek, de mindenképpen értékesek számomra: tudom, hogy segítettek abban, hogy valami értelmet és kreativitást, alkotást csempésszek az egyhangú, ám vészterhes napokba. Szeptemberben indítottam el ezt a blogot is, és mióta írom, még inkább tudom, hogy egy új médiumot találtam arra, hogy terjesszem a jó hírt: Isten jó és Jézussal teljes életet élhetsz jóban-rosszban, egészségben-betegségben – és még a halál sem választ el Tőle! Nagyon hálás vagyok Neki ezért a blogért, a lehetőségért, hogy más keresztényekkel együtt kreatív módokon dicsőítsem Őt és töltsek Vele minőségi időt!

Ha egy kicsit is szeretnél újra gyermeki szabadsággal tevékenykedni, elfelejteni a felelősséget, a kötelességeket, javaslom, hogy tarts velem egy kreatív úton! Ha Te is akarod, ebben a hónapban Veled lesz a KreatívITI blog, kreatív gondolatokkal és projektekkel!

Mostanában nagyobb kedvvel fordulok a kreatív technikák felé, és ebben a hónapban egy kihívás kapcsán többet kezdtem el foglalkozni a kollázs készítéssel. A Wikipédia megfogalmazásában a kollázs valamilyen felületen több dolog (fénykép, újságcikk, levél, egyéb tárgyak stb.) csoportos felragasztásából áll. Nagyon kreatív és látványos módon lehet vele üzeneteket közvetíteni. Tényleg egy egyszerű és nagyszerű technika, amely sokféle szinten megihletett.

Egy kihívás

Ha ebben a hónapban a KreatívITI Instagram oldalán nézelődtetek, észrevehettétek, hogy a rajzos tartalmak helyett több olyan fotót láthattok, amelyen képkivágások, montázsok vannak.

Abszolút véletlenül bukkantam rá a #februllage2021 kihívásra, amelyben adott egy-egy hívószó, amivel kapcsolatban kellett összevágott képeket készíteni. Mivel a hónap összes szava egy helyen megtalálható, már jó előre kiírtam a témákat és elkezdtem gondolkozni, hogyan is lehetne vicces vagy éppen komoly összeállításokat összehozni az itthon található újságjaim, magazinjaim segítségével. Te szereted a kihívásokat? Nekem tetszik, ha van egy prompt – súgás, ami elindítja a képzeletem az alkotásra. Ez olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy rajzolj valamit – és egy fél óráig gondolkozol, hogy mit is kellene rajzolni. Azonban, ha kapsz egy témát, hogy miről rajzolj, jó esetben hamarabb lendülsz bele az alkotásba.

Kő: papír, olló

A kollázskészítéshez nem sok eszközre van szükség: igazából csak papír és olló kő’ hozzá :). Persze nem akármilyen papír: magazinok, újságok, könyvek illusztrációi, fotói, reklámjai, amelyekből bármit kivághatsz. A szimpla írógéppapírtól kezdve a scrapbook papírok színkavalkádja is feldobja az új képeket. A kivágás lehet kicsit technikásabb – a körvonalak, szélek és hátterek érdekes feladatot adnak, amint azon kezdesz el gondolkozni, hogy egy más összerendezésben mi-hova kerül majd a kollázson.

Kivágás – beillesztés – mentés

Amióta kollázskészítésben (is) utazom, más szemmel nézem a meglévő magazinjaimat, vagy ha kezembe akad egy-egy reklámcélú kiadvány rögtön azt nézem, mit lehetne belőle felhasználni. Ha jobban belegondolok, a kollázskészítést lehet egy újra hasznosító tevékenységnek venni, mert a kidobandó papírhulladékból egy üzenetet hordozó ’új’ kiadványt, akár művészeti alkotást is ki lehet hozni. Persze ezen a ponton az is vélemény, hogy minek felhalmozni egy csomó újságot pár képért vagy betűkivágásért – és igen, gyűjtögetni papírokat, amiket talán soha nem használsz fel. Nos, én jelenleg a már meglévő újságjaimat vagdosom szét, de aki nem akar papírfecniket a lakásban akár digitálisan is készíthet kollázsokat. Egyébként így kicsit könnyebb dolgod lehet, mert az Interneten található képek végtelen mennyiségű nyersanyaggal szolgálnak.

Az üzenet

A hónap során több olyan szó és téma is felmerült a kihívásban, amelyeket nagyon értékesnek gondoltam, és amelyek nagyon megihlettek. Olyannyira megtetszett ez a technika, hogy szeretném még folytatni. A képek vagdosása közben eszembe jutott, hogy az Úr is így tesz velünk: meglát minket egy helyzetben, egy képben – és annyira szeret minket, olyan tökéletes az Ő terve – hogy kivág – megment- minket abból a helyzetből, és egy másik összefüggésben – újjáteremtve – beilleszt minket az Ő szeretetébe és kegyelmébe. Mert mindenben meg lehet találni Őt – azt a tökéletes Művészt, aki rólunk is ezt mondja: „mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk”. (Efézus 2:10) Ha van kedved, vedd elő az ollódat, néhány régi magazint és aktivizáld a kreativitásod! Még az is lehet, egy kihívással segítek, hogy legyen ihleted az alkotáshoz! ;)

Ezen a héten van a Házasság hete, amely vége éppen Bálint napra, avagy Valentin napra esik az idén.  Az előttünk lévő hétvégén nagyon hideg, de nagyon napos időjárásra számíthatunk. Mindezeket figyelembe véve hogyan ünnepeld a Házasságot a Szerelmesek napján? Íme néhány kreatív randiötlet, ha közben még ’nyakadon a csacsika család’!

1. A villany lekapcsolva, a függönyök behúzva

Egy különleges estéhez kapcsoljatok le minden elektronikai eszközt, vegyétek elő az ünneplős poharakat, koccintsatok egy finom borral és rendeljetek egy finom vacsorát. Tegyetek úgy, mintha nem lenne áramszolgáltatás – a világítást gyertyafény adja, és szórakozásképpen idézzétek fel a kapcsolatotok kezdetét: hogyan ismerkedtetek meg, milyen volt az esküvőtök, mennyi minden történt veletek azóta, hogy összekötöttétek az életetek fonalát. Mondjátok el a másiknak miért szeretitek őt, mi az, amiért hálásak vagytok és imában adjatok hálát Istennek is a házasságotokért.

2. Játék – játék – játék!

Igen, biztosan sokat játszotok a gyerekeitekkel, és sokszor úgy érezhetitek, hogy a nap végén a nappali inkább egy játékbolthoz hasonlít, mégis biztatlak arra, hogy kettecskén is legyetek játékosak. Szerezettek be, vagy kérjetek kölcsön olyan társasjátékot, amit felnőttek számára terveztek, és játszatok együtt! Vannak vicces kérdezz-felelek játékok, gyors kártyajátékok vagy akár egy párnacsata alkalmával is jólesik együtt bolondozni.

Ahogyan G.B. Shaw mondta a játékról: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”

3. Szerelmes levelezés

Mindig jó ötlet megerősíteni a másikat abban, hogy szeretjük, és értékeljük – mindezt írásban is jó látni, ezért is figyelmes dolog képeslapot, üzeneteket hagyni egymásnak a hétvége folyamán. Amikor mi randiztunk, rengeteg sms-t írtunk egymásnak. Az együtt járásunk első évfordulójára kiírtuk az egymásnak írt üzeneteket, és egy kis scrapbook albumba ragasztgattuk a cetliket. Hagyjatok egymásnak kedves üzeneteket ragasztós noteszlapokon – a tükrön, a kávéfőzőn vagy az éjjeli szekrényen. Ha a gyerekeitek találják meg a lapokat, az sem baj, hiszen elmondhatjátok, hogy azért írtátok ezeket az üzeneteket, mert szeretitek egymást. Egy gyerek számára pedig hatalmas biztonságot és szeretetet jelent, ha azt látja, hogy a szülei még most is örülnek egymásnak és így is kifejezik a szeretetüket. Ezen a linken 5 darab szerelmes üzenethez való sablont kaptok, nyomtassátok ki, használjátok kreatívan!

4. Ha kihülőben van a házasság lángja

A házasság nem egy egyszerű dolog, hiszen vannak benne magasságok és mélységek is – két tökéletlen ember szövetségre lép az élet nevű csatában. Vannak diadalmas időszakok, amikor vállvetve mentek együtt előre, leküzditek az akadályokat, de előfordul, hogy fáradtság, frusztráltság erőt vesz rajtatok, és nincs kedvetek, erőtök semmihez, ami megerősítené a szövetségeteket. Azonban ne feledjétek: nem vagytok egyedül – a hármas fonál harmadik szála maga az Úr. Kapaszkodjatok bele Isten kegyelmébe és szeretetébe, emlékezzetek vissza a jó napokra és időszakokra, próbáljátok ki a fenti ötleteket szépen sorban!

Amikor a régóta boldogságban élő házasokat arról kérdezik, hogy mi a kapcsolatuk titka, mindig azt mondják: amikor valami elromlik, nem kidobni kell, hanem meg kell javítani! Kitartás és szeretet kell hozzá – ezt pedig az Úr képes megadni mindkettőtöknek! Legyetek áldottak!

Nekem egy emlékem van Gál Álmos fazekasmesterrel kapcsolatban – 2005-ben egy debreceni angol táborban egy általa készített névtáblácskát viseltünk, ami végig rajtam volt a táborban. Amikor vége lett a tábornak, egy kis csapattal elmentünk a plázába és kajáltunk. Többen is néztek rám, szinte bámultak, és nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem: még mindig a nyakamban volt a kis táblácska a nevemmel, mintha elszöktem volna valahonnan… Jót nevettünk, és még mindig megvan a táblácska a szüleimnél. :D Most évekkel később, amikor azon gondolkoztam, hogy kiket szeretnék bemutatni, akiknek a bizonyságát és munkáját tisztelem, az elsők között jutott eszembe Gál Álmos és a Föld Sója Kerámia Műhely. Ismerjétek meg őt, és azt, Aki mögötte van :)

- Kérlek, hogy mutatkozz be pár szóban!

Gál Álmosnak hívnak, (sokan csak „Szundi bácsi”-ként ismernek) fazekas vagyok, kerámia tárgyakat készítek, és tanítom is az érdeklődőket. Boldog férjnek és két remek gyermek apukájának mondhatom magam. Debrecen kertvárosában élünk a családommal. A Föld Sója Kerámia Műhely koordinátora vagyok, ahol kreatív munkatársakkal dolgozok együtt. Ettől az évtől –reménység szerint- egy régi nagy álmom válik valóra, egy alapítvánnyal való közös összefogással egy Alkotóház beindítását tűztük ki célul. Ami pedig a legfontosabb számomra, hogy Isten családjába tartozom.

- Hogyan találtál rá a fazekas mesterségre?

- Amikor „korongos” előadást tartok, gyakran a következő beugratós kérdést teszem fel a hallgatóságnak: találják ki, hogy milyen szakközépiskolát végeztem. Eddig még senki nem jött rá magától, mert egy katonai műszaki suliról van szó (nem igazán volt telitalálat ez pályaválasztási szempontból).

Érettségi után a szülővárosomban, Oroszlányban találkoztam először az agyaggal. A művelődési ház folyosóján „bandáztunk”, amikor a népművelő (akkor még így hívták) „betolta” az egész csapatot a kézműves foglalkozásra, mondván, hogy „jön az ellenőrzés, és kell a tömeg!”. Én pedig első látásra beleszerettem az agyag formálásába. Kezdetben kis rajztáblán bogyókat „söndörgettem”, nyakláncot fűztem belőlük, ezeket adtam el, aztán jöttek a „cuki figurák”, és még sok-sok más élmény. Békéscsabán „tanultam ki” fazekasnak, majd később fazekas oktatónak. Voltam rehabilitációs intézetben munkatárs  - több ízben is, ahol az agyagos alkotás „gyógyító” jellegén volt a hangsúly, de tanítottam is egy rövidebb ideig a szakmát. Hosszú évek óta járok iskolákba, óvodákba, fogyatékkal élő fiatalokhoz, táborokba foglalkozásokat tartani. A gyermekek, fiatalok tanítása különösen fontos számomra. Kanyargós, de tartalmas út vezetett idáig.

- A Föld Sója Kerámia Műhely minden elérhetőségén egyértelmű, hogy egy keresztény vállalkozásról van szó. Hogyan született meg a műhely ötlete, neve, illetve, hogy milyen termékeket fogsz készíteni?

- Egész jól indult a kézműves pályafutásom, de a jellemtorzulásom,  - és persze a környezetem is - sokszor „rabolta el” a jó dolgokat. 27 éves koromra megéltem a függőség poklát, a gödör alját. Ott talált rám Isten (vagyis ott vettem észre, hogy rám talált).

Akkoriban szociális gondozónak tanultam, és készen voltam feladni a kézművességet egy stabil munka reményében. Gyötrődéseim, útkeresésem közepette volt egy nagyon meghatározó élményem. Minden porcikám szeretett agyagozni, és a gondozás inkább csak keretet adott volna a napjaimhoz, hogy ne legyek „magamnak” annyira kiszolgáltatva. Ez olyan „Ábrahám és Izsák”esete volt számomra: meg kellett harcolnom, hogy az oltárra tegyem a kézművességemet. Nehéz volt őszintén Isten kezébe helyezni azt, ami annyira fontos nekem.  Visszakaptam - de egészen másként, „megigazgatva”.

Az ezután következő út nem volt persze döccenőmentes. Sok mindenen át kellett menni, sokszor hasra esni, újra talpra állni. Több, mint 12-szer költözött már a műhelyem. Mindig újat kellett kezdeni. Ebben a folyamatban én is rengeteget formálódtam, ahogyan az agyag a fazekas kezében.

Ma igyekszem úgy vezetni a kis műhelyemet, csapatomat, hogy abban Istennek is öröme legyen. Érdekes ez, mert egyszerre van jelen a világ törvényszerűsége, - hiszen vállalkozó vagyok,- és a mindenek felett álló Szeretet. Az évek során alakult ki a műhely lelkülete, amihez nevet is találtunk. Jézus egyik fontos mondata a mottónk, ami az identitásomat is nagyban meghatározza: „Ti vagytok a föld sója.”(Mt.5,13) Ez a biztatás számomra azt jelenti, hogy Isten bátorít, hogy a tőle kapott jót képviseljünk a világban, „ízt adva a dolgoknak”, mint a só. Egyben a „föld sója” kifejezés a nevünkben valahol az agyagra is utal (persze csak egy átvitt értelemben).

Legtöbbször bibliai idézetekkel látjuk el a kerámiáinkat. Azért véssük cserépedényekre Isten bátorító üzeneteit, hogy áldás lehessen mások számára. Közel tíz év alatt alakult ki a mostani termékrendszer. Szeretem, ha szép és használható egy edény, és egyben különleges is egy idézet vagy felirat által. Van szépsége a sok egyforma edénynek, és van a különleges, egyedi terméknek is. El kell kérni fentről a vezetést a megfelelő arányokhoz, és azt is tudom, hogy ha rossz döntést is hozok, van kegyelem. Igyekszem minden ötletet megszűrni piackutatással, önismerettel, munkatársi kontrollal és imádsággal.

- Hányan viszitek a vállalkozást, kinek-mi a dolga?

A műhely kis manufaktúrára emlékeztet, számunkra ez a legtermelékenyebb forma. Igyekszünk úgy szervezni a feladatainkat, hogy a lelkesedés, az inspiráció is meg legyen, ne csak munka. Jelenleg 7 ember kapcsolódik a Föld Sója Műhelyhez (mint a 7 törpe, ezért vagyok Szundi:). Mindenkinek megvan a saját szakterülete, ahol remekül teljesít, de folyamatosan tanulunk egymástól, és szükség esetén bele tudunk nyúlni a másik munkájába is. Nagy rugalmasságot ad ez a fajta szerveződés, és ébren tartja az alkotói lelkesedést is. Van köztünk olyan, aki a többségében az alapanyagok előállításáért felel, külön grafikai készség kell a díszítésekhez, és rengeteg háttér munka előzi meg a pillanatot, amikor egy kész kerámiatermék kikerül a kemencéből. Jó azt is látni, hogy akik a kezem alatt kezdtek ismerkedni az agyag formálásával, bizonyos területeken messze megelőztek. Büszke vagyok a körülöttem szorgoskodókra, mert ügyesek és számíthatunk egymásra mindenben.

- Mi inspirál, amikor új motívumhoz, ötlethez kezdesz neki? Hogyan választasz igéket a munkáidhoz?

- Isten nagy alkotó! Ha valaki fazekas, könnyen meríthet ebből a puszta tényből inspirációt. Szépet, kedveset, értékeset kiformálni nagyon felemelő érzés. És a mások tetszésének elnyerése is inspiráló, ha azok valódi értékrendek mentén történnek.

Van egy válogatott „Ige-listánk”, ami az évek során letisztult, kerámia tárgyakon is jól megjeleníthető, érthető bibliai idézeteket tartalmazza. Ezeket imádságos szívvel válogattuk ki. Nyitottak vagyunk minden egyéni kérésre is, így gyakran mások hívják fel a figyelmünket egy-egy jó üzenetre, amit mi is tovább adunk. Sokszor megtapasztaltuk már, hogy jelen van a mennyei Fazekas is, használ bennünket, a kezünk munkáját. Igazából kisebb fajta csoda a műhelyünk létezése!

- Mit jelent számodra, hogy Isten fazekashoz (is) hasonlítja magát a Bibliában?

Nagyon sokat. Lenyűgöz, ahogyan Isten mindenkinek úgy mutatja meg önmagát, hogy az az adott ember számára egyértelmű legyen. A fazekasság nagyon látványos és beszédes foglalkozás. A legősibb mesterségek egyike, és ezért érthetőek a bibliai fazekas példák a történelem bármely szakaszában élőknek. A fazekas munkájának személyes leképezése az életünkre egyszerűen zseniális: az agyagot meg kell gyúrni formázás előtt, ahogyan az ember szívét is. Sokszor nem érti a szemlélő, hogy mit miért csinál a fazekas, ahogyan mi sem értjük Istent. Hiába a tökéletes forma, ha nem ég ki a tűzben, nem lesz belőle kész edény (új teremtés), marad csak egy sárdarab, pedig mennyei kinccsel teli cserépedényeknek vagyunk megálmodva.

- Mi történik nálad a megsérült, esetleg nem az eredeti elképzelés szerint elkészült kerámiákkal?

- Ha menet közben születik egy „görbe bögre”, akkor nálunk a műhelyben felkerül a „préda polc”-ra, és egész biztosan lesz gazdája, aki betér hozzánk, és ajándékba vagy jelképes áron megkapja. Elvből nem nagyon dobunk ki semmit, mindent próbálunk újra hasznosítani - mert engem sem dobott ki a nagy Fazekas.

Nyilván a piacra kerülő termékek „hibátlanok” a maguk nemében, de sok örömöt tudnak szerezni a „csorba csuprok” is. Ha lepottyan egy bögre füle száradás közben, akkor abból még lehet ceruzatartót, kaspót, fakanáltartót csinálni. A száraz agyagdarabokat sem dobjuk ki. Van ülepítő vödrünk, és a „legvacakabb” agyagot is megmentjük, remek mozaikokat készítünk a hulladék sárból. Így közel 99% az alapanyag felhasználtsága, mert fülbevalótól kezdve búbos kemencéig mindenfélét készítünk.

- Mi okozza a legnagyobb örömet a munkádban?

- Mindig más terület az, ami éppen örömmel tölt el. Néha a termelés terhessé válik, és vágyom a gyerekzsivajra, aztán megtelik a szociális csuprom, és legszívesebben „belebújnék az agyagos zsákba”. Felemelő csapatban dolgozni, de jó néha egyedül „mókuskodni”. Szeretem ezt a fajta változatosságot, és magát az agyaggal való foglakozást. Van, hogy beragyogja a napomat egy elismerő szó, - és ne legyek álszent,- az anyagiak is fontosak. Más szemszögből nézve a kérdést a legnagyobb öröm, hogy magam mellett tudhatom Isten bátorító jelenlétét.

- Hogyan hatott a Műhely életére a karantén időszak? Mi változott, milyen előnyöket, hátrányokat tapasztaltál? Milyen hatással volt a kreativitásodra, alkotói kedvedre a járványhelyzet?

- 2020. márciusában néhány hét alatt megszűnt a piacunk és csoportjaink nagy része. Mielőtt pánikba estem volna, kezdtek érkezni a megrendelések istentiszteleti kerámia edényekre.  Több ezer pici úrasztali pohárka készítése vitt át minket a legnehezebb időszakokon.

A világjárvány megrostált engem is, mert minden megváltozott és kiszámíthatatlan lett. De ez a helyzet arra is rákényszerített, hogy új technológiát alkalmazzak, amit nem tettem volna meg, és nem bántam meg. Szóval kicsit óvatosan, de ki merem mondani, hogy javunkra szolgált minden.( Róm 8:28)

- Amikor valakit tanítasz, az mennyiben más, mint amikor Te vagy a saját munkád megformálója? Hogyan lehet tanítani az agyag megformálását, Te milyen módon tanítod ezt?

- Van egy irányelvem: ha valaki tud szépet készíteni, akkor valahol feladata is, hogy csináljon szép dolgokat! Ha van képessége, hogy az alkotáshoz szükséges tudást és lelkületet megossza, akkor feladata a tanítás. És különleges ajándék, ha picit ”gyógyítani” is tudunk azzal, amit csinálunk (a terápiás foglalkoztatásra gondolok). Nekem mindhárom területen adatott mozgástér, és hálás is vagyok érte. 

Nem egyszerű a munkatársak „betanítása”, mert csak minőségi termékkel lehet a piacon megjelenni. Azt szoktam mondani, hogy vagy pontosan úgy csinálja, ahogyan mutattam, vagy jobban. Persze ott vagyok vele, gondolkodunk, keressük a megoldást, és ha megvan, folyamatosan együtt gondolkodva tökéletesítjük.

Ha valaki a mesterségbe szeretne picit beletanulni, az is érdekes kaland, de nincs akkora tétje, mint a termelésnek. Ma már nem működik a poroszos „megmondom a tutit, te pedig csináld”, inkább egy közös kiránduláshoz hasonlítanám. „Élmény-alkotásnak” nevezzük azt a folyamatot, amire az Alkotóházban várjuk majd a gyerekeket és felnőtteket is. Ennek során saját maguk –egy mentorált, vezetett módon, ahol a korongozásnál szó szerint a kezüket fogom - alkothatnak, díszíthetnek meg egy-egy kerámia tárgyat, amit aztán haza is vihetnek. Elejétől a végéig részese lenni egy ilyen folyamatnak, egy születésnek - felemelő dolog. Hiszem, hogy hasonlóan folyik a munka Isten műhelyében is, aki a mi életünket veszi a kezébe, formálja, alakítja, és talán néha megengedi, hogy egy picit bepillanthassunk a nagy Műhely titkaiba.

Most pedig nézzétek meg közelebbről a Föld Sója Kerámia Műhely termékeit, elérhetőségeiket! Ha értékes és egyedi ajándékot szeretnétek adni szeretteiteknek, itt biztosan találtok olyan tárgyat, ami tetszik!

Facebook

Föld sója Kerámia Műhely weboldala

Épp az imént néztem meg egy alkotói pályázat eredményhirdetését (A Trafó Gondolat Generátor műhely 9. alkotópályázatának online díjátadó- és kiállításmegnyitóját), amelyre én is beküldtem egy pályaművet. A verseny témája az volt, hogy egy személyes vagy társadalmi ügyet kiemelve tervezni kellett egy-egy ruhadarabot.. A díjazottak nagy része leginkább társadalmi ügyet választott, pl. a természetvédelem, a járványhelyzet hatásai stb. Habár az én pályamunkám nem került díjazásra, mégis a munkákat méltató beszédekben legtöbbet elhangzott kifejezés a kreativitás volt - és ez az én ügyem :) Szeretettel osztom meg Veled ezt a rövid kis írást, amit a rajzomhoz mellékeltem, és továbbra is a kreativitásra bátorítás marad az én ügyem. 

Kreativitás kötény

Amikor kislány voltam, Anyukámnak volt egy kék és fehér pöttyös köténye-otthonkája. Nem minden nap viselte a konyhai műveletek alatt vagy a főzéshez, azonban amikor felkötötte, biztos voltam benne, hogy valami szuper dolgot fogunk csinálni: tortát sütünk, paradicsomot főzünk be vagy kitapétázzuk a folyosót. Később meg is kaptam Anyukám kötényének kicsinyített mását, és amikor rajtam volt, úgy éreztem, hogy én is olyan ügyes vagyok, mint Anyukám. Bátrabban láttam neki a feladatoknak, kihívásoknak.

Nem csoda, hogy a mai napig szeretek kötényt viselni – és nem csak a konyhában. Amikor a nyakamba akasztom és felkötöm, úgy érzem, hogy ez az egyszerű ruhadarab „felruház” az alkotás, kreativitás képességével, és nem csak a szennyeződésektől véd meg vagy van kéznél a kéztörléshez. Kötényben szoktam például festeni: képeket, bútordarabokat, hálószobát :). Abban készítem elő a spéci paníros rántott húst, és virágot is kötényben ültetek át.

Hiszem és látom, hogy a XXI. század egyik legfontosabb szuperereje, szuperképessége a KREATIVITÁS. A kreativitás segítségével élhetjük meg az ajándékkészítés és az alkotás örömét, az aha-élményeket vagy egy karantén nehéz napjait. A kreativitás adja meg azt a pluszt, amivel az újrahasznosítás ötletes és környezettudatos is lesz. Azonban „a kreativitáshoz bátorság kell” – a Matisse-tól származó idézet tükörírással került a kötényre, azért, hogy a kreativitásért felelős jobb agyféltekét mozgósítsa és viselője a tükörbe nézve egyértelműen bátorságot kapjon a feladataihoz. A szárnyakra emlékeztető zsebek is a szárnyalásra, szabadságra biztatnak. Anyagában 100% pamutot tudok elképzelni vagy pamut-lenvászon keveréket, hogy bírja a mosást. A színösszeállítás a fény három alapszínét veszi alapul: kék-piros-zöld, hiszen ezen színek keverékéből az összes többi szín előállítható. A rajz tűfilccel és pasztellkrétával készült.

Az én személyes ügyem tehát az, hogy az embereket bátorítsam a kreativitásuk gyakorlására, megélésére, a kötény pedig megtestesíti azt a bátorságot, ami a kreativitáshoz kell.

Nektek hogy tetszik? :)

Emlékeztek még az újév napján megjelent bejegyzésemre, amelyet egy üres vászon illusztrált? Akkor azt írtam, hogy az új év olyan, mint egy üres festővászon – fehéren, tisztán és minden előre rajzolt terv nélkül áll előtted. De az érintetlen vászon lehet akár egy üres lap vagy akár egy villogó kurzor a szövegszerkesztő új, üres dokumentumában is. Mi az, ami legyőzheti az üres lap átkát? Ebben a bejegyzésben szeretnék segíteni, ha alkotói válsággal találnád szembe magad.

1. Találd meg a kiváltó okot!

Mint minden krízishelyzetnek, az alkotói válságnak is megvannak az előzményei, kiváltó okai. Ha úgy érzed nem megy a kreatív munka, se a kreativitás, se a munka fronton, nem kell megijedni, inkább próbáld megérteni mi történik körülötted és veled, ami miatt ’nem jön az ihlet’. Lehet ez egy magánéleti, családi probléma, vagy olyan feladat, amit meg kellene oldanod. Ezek általában annyira képesek lefoglalni az idegrendszeredet, hogy nem tudsz kikapcsol(ód)ni és szabadon engedni a fantáziád, az ötleteid folyamát. Ha megvan mi a zavaró tényező, akkor kezdd azzal a napodat, és a ’kötelező körök’ után már felszabadultabban tudsz alkotós tevékenységet folytatni.

2. Válts témát!

Sokszor túlzottan is benne vagy a saját munkádban, témádban – állandóan azon gondolkodsz, hogyan lehetne megoldani a dolgokat, honnan gyűjts információkat, inspirációkat. Gyakran éppen az segít, amikor megakad a kreativitás folyama, ha valami teljesen mással kezdesz el ugyanolyan alapossággal foglalkozni. Lehet ez egy számodra nem ismert tudományág vagy a tesód hobbija, amelyekről egy-kettőre más jellegű ismereteket szerezhetsz s közben új tapasztalatokra teszel szert. Ezeket az élményeket pedig valószínűleg fel tudod használni a munkádban, és a kreativitásod visszatér.

3. Kommunikálj magaddal!

Sokan hasznosnak tartják azt a módszert, amit szabad rajzolásnak, írásnak neveznek. Ezek lényege, hogy cél nélkül elkezdesz írni, rajzolni – hagyod, hogy vigyenek a gondolataid, akkor is, ha nincs bennük rendszer. Biztosan találsz az írás, rajzolás során olyan gondolatokat, motívumokat, amelyeket tovább fejleszthetsz, vagy jó ötletnek bizonyulnak később. Az az idő, amit az önmagaddal való kommunikációval töltesz, segít formába önteni a gondolataidat, terveidet.

4. Rendezd át a szobád: feküdj fordítva az ágyadban!

Az alcím nem feltétlenül csak egy vicc. Az agy működésének serkentésére többféle gyakorlat is létezik: próbálj tükörírással írni, menj egy másik útvonalon a munkahelyedre, vagy használd a kevésbé ügyes kezed pl. ajtónyitáskor.

5. Kapcsold ki a figyelmed!

Egy kicsit hasonlatosan a más témában való elmerülés esetén, ha olyan tevékenységbe kezdesz, ami egyáltalán nem igényel összpontosítást, az pihenteti a gondolkodásodat. Ilyen például a színezés, zuhanyozás, vagy a főzés. Ezek rutinszerű feladatok, amiket szinte figyelem nélkül végzünk, pihenünk, az agy pedig tudat alatt tud észrevétlenül dolgozni.

+1 Imádkozz!

Amikor úgy érzed, hogy elakadtál az úton, csendesedj el, és menj őszintén imában Isten elé. A Szentlélek minden pillanatban veled van, Ő a legcsodálatosabb Tanácsos és Vigasztaló! Fordulj Jézushoz, és Ő természetfelettien természetes erőt ad neked arra, hogy elvégezd, amire elhívott. Nem véletlenül történnek veled a dolgok, Jézus mindent – akár egy alkotói válságot is - a te javadra fordít. Az általa adott békesség minden értelmet meghalad, és segít, hogy tovább folytasd a megkezdett munkád. Légy áldott!