Nekem egy emlékem van Gál Álmos fazekasmesterrel kapcsolatban – 2005-ben egy debreceni angol táborban egy általa készített névtáblácskát viseltünk, ami végig rajtam volt a táborban. Amikor vége lett a tábornak, egy kis csapattal elmentünk a plázába és kajáltunk. Többen is néztek rám, szinte bámultak, és nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem: még mindig a nyakamban volt a kis táblácska a nevemmel, mintha elszöktem volna valahonnan… Jót nevettünk, és még mindig megvan a táblácska a szüleimnél. :D Most évekkel később, amikor azon gondolkoztam, hogy kiket szeretnék bemutatni, akiknek a bizonyságát és munkáját tisztelem, az elsők között jutott eszembe Gál Álmos és a Föld Sója Kerámia Műhely. Ismerjétek meg őt, és azt, Aki mögötte van :)

- Kérlek, hogy mutatkozz be pár szóban!

Gál Álmosnak hívnak, (sokan csak „Szundi bácsi”-ként ismernek) fazekas vagyok, kerámia tárgyakat készítek, és tanítom is az érdeklődőket. Boldog férjnek és két remek gyermek apukájának mondhatom magam. Debrecen kertvárosában élünk a családommal. A Föld Sója Kerámia Műhely koordinátora vagyok, ahol kreatív munkatársakkal dolgozok együtt. Ettől az évtől –reménység szerint- egy régi nagy álmom válik valóra, egy alapítvánnyal való közös összefogással egy Alkotóház beindítását tűztük ki célul. Ami pedig a legfontosabb számomra, hogy Isten családjába tartozom.

- Hogyan találtál rá a fazekas mesterségre?

- Amikor „korongos” előadást tartok, gyakran a következő beugratós kérdést teszem fel a hallgatóságnak: találják ki, hogy milyen szakközépiskolát végeztem. Eddig még senki nem jött rá magától, mert egy katonai műszaki suliról van szó (nem igazán volt telitalálat ez pályaválasztási szempontból).

Érettségi után a szülővárosomban, Oroszlányban találkoztam először az agyaggal. A művelődési ház folyosóján „bandáztunk”, amikor a népművelő (akkor még így hívták) „betolta” az egész csapatot a kézműves foglalkozásra, mondván, hogy „jön az ellenőrzés, és kell a tömeg!”. Én pedig első látásra beleszerettem az agyag formálásába. Kezdetben kis rajztáblán bogyókat „söndörgettem”, nyakláncot fűztem belőlük, ezeket adtam el, aztán jöttek a „cuki figurák”, és még sok-sok más élmény. Békéscsabán „tanultam ki” fazekasnak, majd később fazekas oktatónak. Voltam rehabilitációs intézetben munkatárs  - több ízben is, ahol az agyagos alkotás „gyógyító” jellegén volt a hangsúly, de tanítottam is egy rövidebb ideig a szakmát. Hosszú évek óta járok iskolákba, óvodákba, fogyatékkal élő fiatalokhoz, táborokba foglalkozásokat tartani. A gyermekek, fiatalok tanítása különösen fontos számomra. Kanyargós, de tartalmas út vezetett idáig.

- A Föld Sója Kerámia Műhely minden elérhetőségén egyértelmű, hogy egy keresztény vállalkozásról van szó. Hogyan született meg a műhely ötlete, neve, illetve, hogy milyen termékeket fogsz készíteni?

- Egész jól indult a kézműves pályafutásom, de a jellemtorzulásom,  - és persze a környezetem is - sokszor „rabolta el” a jó dolgokat. 27 éves koromra megéltem a függőség poklát, a gödör alját. Ott talált rám Isten (vagyis ott vettem észre, hogy rám talált).

Akkoriban szociális gondozónak tanultam, és készen voltam feladni a kézművességet egy stabil munka reményében. Gyötrődéseim, útkeresésem közepette volt egy nagyon meghatározó élményem. Minden porcikám szeretett agyagozni, és a gondozás inkább csak keretet adott volna a napjaimhoz, hogy ne legyek „magamnak” annyira kiszolgáltatva. Ez olyan „Ábrahám és Izsák”esete volt számomra: meg kellett harcolnom, hogy az oltárra tegyem a kézművességemet. Nehéz volt őszintén Isten kezébe helyezni azt, ami annyira fontos nekem.  Visszakaptam - de egészen másként, „megigazgatva”.

Az ezután következő út nem volt persze döccenőmentes. Sok mindenen át kellett menni, sokszor hasra esni, újra talpra állni. Több, mint 12-szer költözött már a műhelyem. Mindig újat kellett kezdeni. Ebben a folyamatban én is rengeteget formálódtam, ahogyan az agyag a fazekas kezében.

Ma igyekszem úgy vezetni a kis műhelyemet, csapatomat, hogy abban Istennek is öröme legyen. Érdekes ez, mert egyszerre van jelen a világ törvényszerűsége, - hiszen vállalkozó vagyok,- és a mindenek felett álló Szeretet. Az évek során alakult ki a műhely lelkülete, amihez nevet is találtunk. Jézus egyik fontos mondata a mottónk, ami az identitásomat is nagyban meghatározza: „Ti vagytok a föld sója.”(Mt.5,13) Ez a biztatás számomra azt jelenti, hogy Isten bátorít, hogy a tőle kapott jót képviseljünk a világban, „ízt adva a dolgoknak”, mint a só. Egyben a „föld sója” kifejezés a nevünkben valahol az agyagra is utal (persze csak egy átvitt értelemben).

Legtöbbször bibliai idézetekkel látjuk el a kerámiáinkat. Azért véssük cserépedényekre Isten bátorító üzeneteit, hogy áldás lehessen mások számára. Közel tíz év alatt alakult ki a mostani termékrendszer. Szeretem, ha szép és használható egy edény, és egyben különleges is egy idézet vagy felirat által. Van szépsége a sok egyforma edénynek, és van a különleges, egyedi terméknek is. El kell kérni fentről a vezetést a megfelelő arányokhoz, és azt is tudom, hogy ha rossz döntést is hozok, van kegyelem. Igyekszem minden ötletet megszűrni piackutatással, önismerettel, munkatársi kontrollal és imádsággal.

- Hányan viszitek a vállalkozást, kinek-mi a dolga?

A műhely kis manufaktúrára emlékeztet, számunkra ez a legtermelékenyebb forma. Igyekszünk úgy szervezni a feladatainkat, hogy a lelkesedés, az inspiráció is meg legyen, ne csak munka. Jelenleg 7 ember kapcsolódik a Föld Sója Műhelyhez (mint a 7 törpe, ezért vagyok Szundi:). Mindenkinek megvan a saját szakterülete, ahol remekül teljesít, de folyamatosan tanulunk egymástól, és szükség esetén bele tudunk nyúlni a másik munkájába is. Nagy rugalmasságot ad ez a fajta szerveződés, és ébren tartja az alkotói lelkesedést is. Van köztünk olyan, aki a többségében az alapanyagok előállításáért felel, külön grafikai készség kell a díszítésekhez, és rengeteg háttér munka előzi meg a pillanatot, amikor egy kész kerámiatermék kikerül a kemencéből. Jó azt is látni, hogy akik a kezem alatt kezdtek ismerkedni az agyag formálásával, bizonyos területeken messze megelőztek. Büszke vagyok a körülöttem szorgoskodókra, mert ügyesek és számíthatunk egymásra mindenben.

- Mi inspirál, amikor új motívumhoz, ötlethez kezdesz neki? Hogyan választasz igéket a munkáidhoz?

- Isten nagy alkotó! Ha valaki fazekas, könnyen meríthet ebből a puszta tényből inspirációt. Szépet, kedveset, értékeset kiformálni nagyon felemelő érzés. És a mások tetszésének elnyerése is inspiráló, ha azok valódi értékrendek mentén történnek.

Van egy válogatott „Ige-listánk”, ami az évek során letisztult, kerámia tárgyakon is jól megjeleníthető, érthető bibliai idézeteket tartalmazza. Ezeket imádságos szívvel válogattuk ki. Nyitottak vagyunk minden egyéni kérésre is, így gyakran mások hívják fel a figyelmünket egy-egy jó üzenetre, amit mi is tovább adunk. Sokszor megtapasztaltuk már, hogy jelen van a mennyei Fazekas is, használ bennünket, a kezünk munkáját. Igazából kisebb fajta csoda a műhelyünk létezése!

- Mit jelent számodra, hogy Isten fazekashoz (is) hasonlítja magát a Bibliában?

Nagyon sokat. Lenyűgöz, ahogyan Isten mindenkinek úgy mutatja meg önmagát, hogy az az adott ember számára egyértelmű legyen. A fazekasság nagyon látványos és beszédes foglalkozás. A legősibb mesterségek egyike, és ezért érthetőek a bibliai fazekas példák a történelem bármely szakaszában élőknek. A fazekas munkájának személyes leképezése az életünkre egyszerűen zseniális: az agyagot meg kell gyúrni formázás előtt, ahogyan az ember szívét is. Sokszor nem érti a szemlélő, hogy mit miért csinál a fazekas, ahogyan mi sem értjük Istent. Hiába a tökéletes forma, ha nem ég ki a tűzben, nem lesz belőle kész edény (új teremtés), marad csak egy sárdarab, pedig mennyei kinccsel teli cserépedényeknek vagyunk megálmodva.

- Mi történik nálad a megsérült, esetleg nem az eredeti elképzelés szerint elkészült kerámiákkal?

- Ha menet közben születik egy „görbe bögre”, akkor nálunk a műhelyben felkerül a „préda polc”-ra, és egész biztosan lesz gazdája, aki betér hozzánk, és ajándékba vagy jelképes áron megkapja. Elvből nem nagyon dobunk ki semmit, mindent próbálunk újra hasznosítani - mert engem sem dobott ki a nagy Fazekas.

Nyilván a piacra kerülő termékek „hibátlanok” a maguk nemében, de sok örömöt tudnak szerezni a „csorba csuprok” is. Ha lepottyan egy bögre füle száradás közben, akkor abból még lehet ceruzatartót, kaspót, fakanáltartót csinálni. A száraz agyagdarabokat sem dobjuk ki. Van ülepítő vödrünk, és a „legvacakabb” agyagot is megmentjük, remek mozaikokat készítünk a hulladék sárból. Így közel 99% az alapanyag felhasználtsága, mert fülbevalótól kezdve búbos kemencéig mindenfélét készítünk.

- Mi okozza a legnagyobb örömet a munkádban?

- Mindig más terület az, ami éppen örömmel tölt el. Néha a termelés terhessé válik, és vágyom a gyerekzsivajra, aztán megtelik a szociális csuprom, és legszívesebben „belebújnék az agyagos zsákba”. Felemelő csapatban dolgozni, de jó néha egyedül „mókuskodni”. Szeretem ezt a fajta változatosságot, és magát az agyaggal való foglakozást. Van, hogy beragyogja a napomat egy elismerő szó, - és ne legyek álszent,- az anyagiak is fontosak. Más szemszögből nézve a kérdést a legnagyobb öröm, hogy magam mellett tudhatom Isten bátorító jelenlétét.

- Hogyan hatott a Műhely életére a karantén időszak? Mi változott, milyen előnyöket, hátrányokat tapasztaltál? Milyen hatással volt a kreativitásodra, alkotói kedvedre a járványhelyzet?

- 2020. márciusában néhány hét alatt megszűnt a piacunk és csoportjaink nagy része. Mielőtt pánikba estem volna, kezdtek érkezni a megrendelések istentiszteleti kerámia edényekre.  Több ezer pici úrasztali pohárka készítése vitt át minket a legnehezebb időszakokon.

A világjárvány megrostált engem is, mert minden megváltozott és kiszámíthatatlan lett. De ez a helyzet arra is rákényszerített, hogy új technológiát alkalmazzak, amit nem tettem volna meg, és nem bántam meg. Szóval kicsit óvatosan, de ki merem mondani, hogy javunkra szolgált minden.( Róm 8:28)

- Amikor valakit tanítasz, az mennyiben más, mint amikor Te vagy a saját munkád megformálója? Hogyan lehet tanítani az agyag megformálását, Te milyen módon tanítod ezt?

- Van egy irányelvem: ha valaki tud szépet készíteni, akkor valahol feladata is, hogy csináljon szép dolgokat! Ha van képessége, hogy az alkotáshoz szükséges tudást és lelkületet megossza, akkor feladata a tanítás. És különleges ajándék, ha picit ”gyógyítani” is tudunk azzal, amit csinálunk (a terápiás foglalkoztatásra gondolok). Nekem mindhárom területen adatott mozgástér, és hálás is vagyok érte. 

Nem egyszerű a munkatársak „betanítása”, mert csak minőségi termékkel lehet a piacon megjelenni. Azt szoktam mondani, hogy vagy pontosan úgy csinálja, ahogyan mutattam, vagy jobban. Persze ott vagyok vele, gondolkodunk, keressük a megoldást, és ha megvan, folyamatosan együtt gondolkodva tökéletesítjük.

Ha valaki a mesterségbe szeretne picit beletanulni, az is érdekes kaland, de nincs akkora tétje, mint a termelésnek. Ma már nem működik a poroszos „megmondom a tutit, te pedig csináld”, inkább egy közös kiránduláshoz hasonlítanám. „Élmény-alkotásnak” nevezzük azt a folyamatot, amire az Alkotóházban várjuk majd a gyerekeket és felnőtteket is. Ennek során saját maguk –egy mentorált, vezetett módon, ahol a korongozásnál szó szerint a kezüket fogom - alkothatnak, díszíthetnek meg egy-egy kerámia tárgyat, amit aztán haza is vihetnek. Elejétől a végéig részese lenni egy ilyen folyamatnak, egy születésnek - felemelő dolog. Hiszem, hogy hasonlóan folyik a munka Isten műhelyében is, aki a mi életünket veszi a kezébe, formálja, alakítja, és talán néha megengedi, hogy egy picit bepillanthassunk a nagy Műhely titkaiba.

Most pedig nézzétek meg közelebbről a Föld Sója Kerámia Műhely termékeit, elérhetőségeiket! Ha értékes és egyedi ajándékot szeretnétek adni szeretteiteknek, itt biztosan találtok olyan tárgyat, ami tetszik!

Facebook

Föld sója Kerámia Műhely weboldala

Épp az imént néztem meg egy alkotói pályázat eredményhirdetését (A Trafó Gondolat Generátor műhely 9. alkotópályázatának online díjátadó- és kiállításmegnyitóját), amelyre én is beküldtem egy pályaművet. A verseny témája az volt, hogy egy személyes vagy társadalmi ügyet kiemelve tervezni kellett egy-egy ruhadarabot.. A díjazottak nagy része leginkább társadalmi ügyet választott, pl. a természetvédelem, a járványhelyzet hatásai stb. Habár az én pályamunkám nem került díjazásra, mégis a munkákat méltató beszédekben legtöbbet elhangzott kifejezés a kreativitás volt - és ez az én ügyem :) Szeretettel osztom meg Veled ezt a rövid kis írást, amit a rajzomhoz mellékeltem, és továbbra is a kreativitásra bátorítás marad az én ügyem. 

Kreativitás kötény

Amikor kislány voltam, Anyukámnak volt egy kék és fehér pöttyös köténye-otthonkája. Nem minden nap viselte a konyhai műveletek alatt vagy a főzéshez, azonban amikor felkötötte, biztos voltam benne, hogy valami szuper dolgot fogunk csinálni: tortát sütünk, paradicsomot főzünk be vagy kitapétázzuk a folyosót. Később meg is kaptam Anyukám kötényének kicsinyített mását, és amikor rajtam volt, úgy éreztem, hogy én is olyan ügyes vagyok, mint Anyukám. Bátrabban láttam neki a feladatoknak, kihívásoknak.

Nem csoda, hogy a mai napig szeretek kötényt viselni – és nem csak a konyhában. Amikor a nyakamba akasztom és felkötöm, úgy érzem, hogy ez az egyszerű ruhadarab „felruház” az alkotás, kreativitás képességével, és nem csak a szennyeződésektől véd meg vagy van kéznél a kéztörléshez. Kötényben szoktam például festeni: képeket, bútordarabokat, hálószobát :). Abban készítem elő a spéci paníros rántott húst, és virágot is kötényben ültetek át.

Hiszem és látom, hogy a XXI. század egyik legfontosabb szuperereje, szuperképessége a KREATIVITÁS. A kreativitás segítségével élhetjük meg az ajándékkészítés és az alkotás örömét, az aha-élményeket vagy egy karantén nehéz napjait. A kreativitás adja meg azt a pluszt, amivel az újrahasznosítás ötletes és környezettudatos is lesz. Azonban „a kreativitáshoz bátorság kell” – a Matisse-tól származó idézet tükörírással került a kötényre, azért, hogy a kreativitásért felelős jobb agyféltekét mozgósítsa és viselője a tükörbe nézve egyértelműen bátorságot kapjon a feladataihoz. A szárnyakra emlékeztető zsebek is a szárnyalásra, szabadságra biztatnak. Anyagában 100% pamutot tudok elképzelni vagy pamut-lenvászon keveréket, hogy bírja a mosást. A színösszeállítás a fény három alapszínét veszi alapul: kék-piros-zöld, hiszen ezen színek keverékéből az összes többi szín előállítható. A rajz tűfilccel és pasztellkrétával készült.

Az én személyes ügyem tehát az, hogy az embereket bátorítsam a kreativitásuk gyakorlására, megélésére, a kötény pedig megtestesíti azt a bátorságot, ami a kreativitáshoz kell.

Nektek hogy tetszik? :)

Emlékeztek még az újév napján megjelent bejegyzésemre, amelyet egy üres vászon illusztrált? Akkor azt írtam, hogy az új év olyan, mint egy üres festővászon – fehéren, tisztán és minden előre rajzolt terv nélkül áll előtted. De az érintetlen vászon lehet akár egy üres lap vagy akár egy villogó kurzor a szövegszerkesztő új, üres dokumentumában is. Mi az, ami legyőzheti az üres lap átkát? Ebben a bejegyzésben szeretnék segíteni, ha alkotói válsággal találnád szembe magad.

1. Találd meg a kiváltó okot!

Mint minden krízishelyzetnek, az alkotói válságnak is megvannak az előzményei, kiváltó okai. Ha úgy érzed nem megy a kreatív munka, se a kreativitás, se a munka fronton, nem kell megijedni, inkább próbáld megérteni mi történik körülötted és veled, ami miatt ’nem jön az ihlet’. Lehet ez egy magánéleti, családi probléma, vagy olyan feladat, amit meg kellene oldanod. Ezek általában annyira képesek lefoglalni az idegrendszeredet, hogy nem tudsz kikapcsol(ód)ni és szabadon engedni a fantáziád, az ötleteid folyamát. Ha megvan mi a zavaró tényező, akkor kezdd azzal a napodat, és a ’kötelező körök’ után már felszabadultabban tudsz alkotós tevékenységet folytatni.

2. Válts témát!

Sokszor túlzottan is benne vagy a saját munkádban, témádban – állandóan azon gondolkodsz, hogyan lehetne megoldani a dolgokat, honnan gyűjts információkat, inspirációkat. Gyakran éppen az segít, amikor megakad a kreativitás folyama, ha valami teljesen mással kezdesz el ugyanolyan alapossággal foglalkozni. Lehet ez egy számodra nem ismert tudományág vagy a tesód hobbija, amelyekről egy-kettőre más jellegű ismereteket szerezhetsz s közben új tapasztalatokra teszel szert. Ezeket az élményeket pedig valószínűleg fel tudod használni a munkádban, és a kreativitásod visszatér.

3. Kommunikálj magaddal!

Sokan hasznosnak tartják azt a módszert, amit szabad rajzolásnak, írásnak neveznek. Ezek lényege, hogy cél nélkül elkezdesz írni, rajzolni – hagyod, hogy vigyenek a gondolataid, akkor is, ha nincs bennük rendszer. Biztosan találsz az írás, rajzolás során olyan gondolatokat, motívumokat, amelyeket tovább fejleszthetsz, vagy jó ötletnek bizonyulnak később. Az az idő, amit az önmagaddal való kommunikációval töltesz, segít formába önteni a gondolataidat, terveidet.

4. Rendezd át a szobád: feküdj fordítva az ágyadban!

Az alcím nem feltétlenül csak egy vicc. Az agy működésének serkentésére többféle gyakorlat is létezik: próbálj tükörírással írni, menj egy másik útvonalon a munkahelyedre, vagy használd a kevésbé ügyes kezed pl. ajtónyitáskor.

5. Kapcsold ki a figyelmed!

Egy kicsit hasonlatosan a más témában való elmerülés esetén, ha olyan tevékenységbe kezdesz, ami egyáltalán nem igényel összpontosítást, az pihenteti a gondolkodásodat. Ilyen például a színezés, zuhanyozás, vagy a főzés. Ezek rutinszerű feladatok, amiket szinte figyelem nélkül végzünk, pihenünk, az agy pedig tudat alatt tud észrevétlenül dolgozni.

+1 Imádkozz!

Amikor úgy érzed, hogy elakadtál az úton, csendesedj el, és menj őszintén imában Isten elé. A Szentlélek minden pillanatban veled van, Ő a legcsodálatosabb Tanácsos és Vigasztaló! Fordulj Jézushoz, és Ő természetfelettien természetes erőt ad neked arra, hogy elvégezd, amire elhívott. Nem véletlenül történnek veled a dolgok, Jézus mindent – akár egy alkotói válságot is - a te javadra fordít. Az általa adott békesség minden értelmet meghalad, és segít, hogy tovább folytasd a megkezdett munkád. Légy áldott!

Ebben az évben a KreatívITI blogban az egyik fontos új célom, hogy megkeressek és bemutassak minél több magyar keresztény kreatív alkotót. Interjú sorozatom első alanya Balog István, akit keresztény körökben a Bibliai Logók projektje kapcsán ismernek leginkább. Mi a Mindenre Képes Könyv logójának tervezése kapcsán kerestük meg, és szuper logót készített az oldalunknak. Remélem a mai beszélgetésből még jobban megismeritek őt és a munkáját!

Katica - Kérlek, hogy mutatkozz be pár szóban!

B.I. - Balog István vagyok, 29 éves és Kárpátaján élek egy Nagydobrony nevű faluban. Introvertált személyiségű ember vagyok és kíváncsi természetű. Érdekel: minden, ami kreatív és örömöt okoz, rajzolás, gitározás, túrázás, társasjátékozás és egy kicsit a tánc.

Katica - Hogyan találtál rá a grafikusi pályára?

B.I. -  Picit hosszú lesz, de így kerek a történet. Gyerekkorom egyik meghatározó szórakozása a rajzolás volt. Nagyon el tudtam mélyülni a saját kis világomban és olyan lényeket, tárgyakat rajzolgattam, amelyek a fantáziám szüleményei voltak, létező dolgokat kevésbé szerettem rajzolni.  Iskola után mégsem képzőművészetire mentem tovább, mert nem láttam benne a jövőmet, megélhetésemet, és nem kifejezetten támogatták volna a szüleim sem ezt az ötletet. Mindenesetre kerestem a rajzolással kapcsolatos lehetőségeket és 2015-ben találkoztam egy internetes logó tervező pályázattal, amelyben részt vettem.  Bár nem értem el helyezést, de nagyon megtetszett, úgy éreztem találtam valami nekem valót. Nem sokkal később nyertem is néhány nemzetközi pályázaton. Ezután kiutaztam Budapestre, ahol részt vettem egy 1 hónapos intenzív grafikus képzésen (Kárpátalján nincs ilyesmire lehetőség mai napig).  Ezután céltudatosan kezdtem a grafikus szakma felé orientálódni és ez egy nagyon jó döntés volt.

Katica - A Te nevedhez kötődik a Bibliai Logók projekt. Elmondanád, hogyan jött ennek a logó-sorozatnak az ötlete és milyen utat járt be eddig?

B.I. - A Bibliai Logók projekt kezdete 2017 január első hetén indult 2-3 ötlettel. A logók jellegzetességei, hogy nagyon minimalista stílusban 1-2 szóba belesűríteni vizuálisan egy-egy bibliai történetet. Csak amolyan érdekességnek indult, megmutattam néhány ismerősömnek, akiknek nagyon tetszett. Ezután rövid időn belül készítettem még 30+ Bibliai Logót, nagyon inspirált időszakom volt, rengeteg ötlet jutott eszembe sorra. Kiderült, hogy mennyire egyedi és eddig kiaknázatlan lehetőségek vannak benne. Ezeket az elkészült ötleteket Facebook-on egy képgalériába töltöttem fel, készítettünk hozzá rövid kommentárokat, amelyek az adott Bibliai Logó-n látható bibliai történetével kapcsolatosak. Több mint 1300-an megosztották és kifejezték, hogy nagyon tetszik nekik. A projektem bekerült online és offline újságokba, TV-be, sőt egy nemzetközi kreatív oldalon (Behance) kitüntetést is kaptam érte. Volt előttem egy elképzelés, hogy jó lenne, ha készülne a projektből egy képkiállítás, már meg is volt az ötlet, hogy miként kellene kinéznie a képeknek fizikailag. Megvalósult és útnak is indítottam a vándorkiállítást, amely eddig több mint 30 magyarországi helyszínen volt kiállítva, illetve pár alkalommal itt Kárpátalján, Szlovákiában és Romániában is. A kiállítási képekből időközben további azzal egyenértékű kiállítási kollekció is elkészült: összesen 5 teljes kiállítási anyag létezik, de csak 2 amely vándorol „kézről-kézre”. Jelenleg viszont a COVID-19 miatt teljesen leálltak a kiállítási lehetőségek.  A képek digitális verziói szabadon felhasználhatóak, amennyiben írásban engedélyt kérnek tőlem.

Katica - Melyik logó a kedvenced a 40 grafikából, melyik jutott az eszedbe először?

B.I. - Az elsők között az ÉVA, PÁL, SODOMA és LÁZÁR ötleteket készítettem el. Kedvencem? Kedvenceim vannak. Hmm... ötletesség szempontjából a LÁZÁR, TIZEDIK CSAPÁS és a VÖRÖS-TENGER (bár igazából ez nem logó jellegű), érzelmi szempontból pedig József és JÓB.

Katica - Van egy saját vállalkozásod, a Tornado Design. Kötődik-e valamilyen sztori az elnevezéséhez? Milyen típusú vállalkozásoknak, szervezeteknek dolgozol?

B.I. - Igen ez egy tök fura sztori. A Tornado Design név egy elhamarkodott választás volt. Az alapja, hogy gyerekkoromban visszatérő rémálmaim voltak, hogy menekültem tornádók elől (mai napig nem tudom, hogy miért, de sokfélén és élethűen álmodtam ezzel a jelenséggel). Úgy gondoltam, hogy ezt kombinálom az alkotással így lett a logóm egy ceruzahegyű forgószél. Jelentésében pedig annyit jelent, hogy én nem rombolok, hanem alkotok valami szépet. Az eredeti név az lett volna, hogy „tornARTdo” (benne legyen az ART, mint művészet szó)... majd szóltak a kedves angolul jobban értő kollégák, hogy ez magyarul annyit jelent: szakadt-művészet-csinálni. Nem egy szerencsés választás :D mai napig jót derülök rajta. Maradt a Tornado Design. Fő profilom a logó tervezés. Bárkinek szívesen készítek logót, esetleg kisarculatot. Jelenleg szabadúszóként tevékenykedem és projekt alapon dolgozom.

Katica - Hogyan történik a közös munka a megbízóddal? Hogyan kezdesz neki a kreatív munkának? (inspiráció, kutatómunka, skiccelés stb.)

B.I. - Először egyeztetünk a megbízóval, hogy mit is szeretne, milyen stílus, preferált színek, elrendezés, ilyesmi. S a legfontosabb, amit külön meg szoktam kérdezni, hogy mit szeretne üzenni a logóval? Én design szempontjából funkció párti vagyok, ez azt jelenti, hogy inkább legyen működőképes és érthető logó, mint szép logó (és a legjobb egy funkcióját betöltő, érthető, szép logó).  Az egyeztetés után jön a kutatómunka és az ötletelés. Igyekszem mindig 2-3 különböző tervet készíteni, amelyeket megmutatok a megbízónak. Ezek még nem kidolgozott tervek, csak ötletek. S ha választ a tervekből akkor megbeszéljük a javítási javaslatokat, majd tovább dolgozom a logón, amíg végül elkészül. Több mint 100 logót készítettem már, de csak egyszer fordult elő, hogy a projektet visszamondták olyan indokkal, hogy nem tetszik az eredmény. Igyekszem mindig a legjobbat adni.

Katica - Hogyan hatott a munkádra a karantén időszak? Mi változott, milyen előnyöket, hátrányokat tapasztaltál? Milyen hatással volt a kreativitásodra, alkotói kedvedre a járványhelyzet?

B.I. - Bár munkámból adódóan rengeteg időt a laptop előtt töltök, de sok utazós tervem lett volna 2020-ban, ami nyilván szinte mind meghiúsult. A bezártság és a tudat is nyomasztó volt. Említettem, hogy introvertált vagyok, de nem ennyire. Szükségem van társaságra. Munka terén szinte semmi nem változott, eddig is itthonról, online dolgoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem kellett más munkát keresnem. Ettől függetlenül még elszomorít más problémája.

Katica - Hogyan kapcsolódsz ki, mik a hobbijaid?

B.I. - Na ez egy nekem való kérdés :D Bár tavaly sok programom törlődött, viszont lett helyettük más. Pl. alapítottunk Nagydobronyban egy társasjáték klubbot. Abszolút az egyik legpozitívabb dolog tavalyról. Másik pedig, hogy tagja lettem egy túrázó egyesületnek (Kárpátalja Hazajáró Egylet), amely Kárpátalja gyönyörű természeti látnivalóit kutatja fel. Gitározni is szeretek, illetve a munkámat is szeretem, amíg meg nem talál időnként a kiégés. Meg filmeket is szeretek nézni, ha van rá időm.

Katica - Milyen tanácsot adnál annak, aki szeretne valamit alkotni, de még nem látja az irányt, a neki való műfajt?

B.I. - Ragaszkodjon azokhoz a dolgokhoz, amit szeret. Ha ezáltal adni akar a világnak, akkor jó úton jár. Ha nem látja még az irányt az nem baj, idő kell mindenhez amíg révbe ér, csak legyen eltökélt.

Katica - Mit gondolsz, szerinted létezik-e keresztény művészet ma?

B.I. - Van több olyan ismerősöm is, akik készítettek már keresztény témájú művészi alkotásokat (akár könyvjelzők, hímzések, kerámiák, vonalrajzok, festmények formájában), sőt az én projektem is bele illik, szóval úgy gondolom van ma is keresztény művészet.

Végül egy kis ízelítő István munkáiból, és ha szeretnétek vele felvenni a kapcsolatot, az alábbi elérhetőségeken megtehetitek!

Balog István – Tornado Design elérhetőségei:

Behance
Facebook Tornado Design

Bibliai Logók projekt kép galériája

Még mindig az új év első napjait éljük, túl a karácsonyi és szilveszteri vacsorákon, a sok-sok bejglin és szaloncukron. Itt a blogon is olvashattatok évzáró, leltározó gondolatokat, most azonban itt az ideje, hogy belekezdjünk az új évbe.

Évtervező módszerek tucatjai állnak rendelkezésre, én most mégis arra bátorítalak, hogy tervezz az Úrral!

Ember tervez, Isten végez

Gyakran szoktuk ezt a mondást emlegetni, amikor valamilyen váratlan dolog megmásítja vagy szabotálja az eredeti elképzeléseinket. A tavalyi esztendő például ékes példája volt annak, hogy mennyire felboríthatja egy-egy esemény a megálmodott tervünket. „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4:13-15) Az Úr akarata tehát mindaz, ami történik, és az Ő kegyelméből tehetünk bármit is.

Biztonságra játszók kíméljenek!

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább látom és érzem, hogy az Úr azt akarja, hogy Őrá hagyatkozzam és Benne bízzam mindenben. MINDENBEN.  Isten országában nem lehet teljesen magamban bízva, biztonságot nyújtó jövedelmeket gyűjtögetve élni. Jézus példázata a bolond gazdagról is ezt mondja: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve: pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Lukács 12:13-21) Biztonságunk csak Isten ajándéka, és csak akkor a miénk, ha teljesen megbízunk az Úrban. „Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. mindezeket a pogányok kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.” (Lukács 29-30)

Éld naponként az életed

Minden nap, amikor felébredsz, egy új napot és új esélyt kapsz Istentől. Hajlamosak vagyunk túl nagy távlatokban és szélsőségekben gondolkodni – mi lesz, holnap, ebben az évben, 10 év múlva. Mert Érdekes, hogy az Úr mindig naponta gondoskodott a pusztában vándorlókról (kivéve pénteken, amikor 2 napnyi adagot is megkaptak, hogy ne szegjék meg a szombatnapi nyugalmat), egy napra elegendő manna és fürjhús állt rendelkezésükre. Több igeverset is találunk, amiben a napok képezik az időszámítás alapját: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként” (Lukács 11:3); „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Máté 6:34).

Így hát számomra az tűnik bölcs dolognak, ha minden nap Isten vezetésére hagyatkozom, és egyszerre csak egy nappal tervezek. Az az igazság, hogy ez még nálam is ’teszt üzemmódban’ van, és sokszor elbukom abban, hogy minden nap Istenbe vetett bizalommal és Tőle való függésben töltsem el a napot. Nekem is kihívás ez az életmód, de az Ige, a Szent Szellem meggyőző ereje segít abban, hogy felismerjem és megéljem ezt az igazságot.

Tervezzünk Istennel ebben az évben is!

Nagyon boldog és áldásokkal teli új esztendőt kívánok kedves Blogolvasók! Számomra mindig egy felszabadító érzés, amikor új évet kezdünk – segít lezárni a tavalyi történéseket, és reményt ad arra, hogy újat kezdhetek, valami más és izgalmas dolog vár rám és a családomra.

Bár Isten hűségét és kegyelmét minden nap megújítja, ilyenkor különösen éhezem és szomjazom azokat az igeverseket, amelyek az újról, a változásról szólnak. A pezsgő buborékjai után pezsegjenek ezek az Igék a szívetekben, adjanak új lendületet és örömöt!

„Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”

(2Korintus 5:17)

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.”

(Ezé 36:26)

„Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.”

(104. zsoltár 30)

„Eljön az idő – így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával.”

(Jeremiás 31:31)

„és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.”

(Kolossé 3:10)

„Hallottad és láthattad mindezt, tanúskodhatsz is róla. Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.”

(Ézsaiás 48:6)

„De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.”

(2Péter 3:13)

 Ugye, mennyire tele vannak ezek az igeversek reményteli várakozással? Ahhoz, hogy ezek az igeversek megelevenedjenek bennünk, érdemes leírni, esetleg valamilyen módon kreatív módon megjeleníteni őket – én ezt fogom tenni, csatlakoztok?

Az új év olyan, mint ez az üres festővászon a képen – fehéren, tisztán és minden előre rajzolt terv nélkül áll előtted. Ezért lehet ijesztő is, mert nem tudod, mit fess rá, mit tudsz majd alkotni ebben az évben. Ha Istenbe veted a bizalmad, akkor tudhatod, hogy az Ő jóakarata fog kísérni egész esztendőben, és segíteni fog életed minden területén: a családodban, a munkádban, a személyes fejlődésedben és az Úrral való kapcsolatodban is.

Remélem továbbra is a társaim lesztek abban, hogy együtt fedezzük fel a kreatív Isten kreatív tervét az életünkben, hogy a művészet minden műfajában az Ő dicsőségére és dicséretére alkossunk örömmel!

Eljött az év utolsó napja – nagyon várom már az új évet, és az új kezdeteket. Bármilyen keserves és nehézségekkel teli esztendőt is hagyunk magunk mögött, ilyenkor mindenki készít egy leltárt, egy összegzést, hogy mi is történt az évben. Arra gondoltam, hogy magam is kinyitom a szívem, és megvizsgálom, mi is történt velem, különös tekintettel a blog eddigi életére.

Egy kis blog statisztika

A KreatívITI blog 2020. szeptember 10-én indult el, azóta ez a 30. bejegyzésem. Ez azt jelenti, hogy kb. hetente 1-2 blogcikket olvashattatok, amit továbbra is próbálok majd tartani.

A blog.hu címlapjára 3 alkalommal került ki egy-egy cikkem, ami a blog olvasottságát jelentősen megdobta: a legtöbben az alábbi bejegyzéseket olvasták el: A kreativitás útvesztőjében, 5 érdekesség a Narnia krónikáiból, A képzelet csodája - a kockázatokról és mellékhatásokról olvasd el ezt!

Nagyon sokan olvasták még a reformáció napján írt írásomat is: 5 dolog, amit a Reformációnak köszönhetünk.

Azt szokták mondani, hogy csak olyan témáról érdemes blogot indítani, amivel minden nap akarsz és szeretsz foglalkozni – nos, velem is ez történik, amikor a kreativitás Isten szerinti útjait keresem, és próbálom átadni mindazt a jót és bátorítást, amit én is kapok az Úrtól. Sokszor gondolkozom arról, hogy miről írjak, mivel aktivizáljalak Benneteket, kedves Blogolvasók!

A visszajelzések tehát egyelőre bíztatóak, amelyeket szívből köszönök! 

#posztoljigeverset2020

Az egyik aktivizáló akciónk több más szervezet és csoport részvételével az online térben került megrendezésre – hol máshol?! :) A Posztolj igeverset! felhívás 2020. október 31-én, a Reformáció napján mozgatta meg a résztvevők klaviatúráját, hiszen a Mindenre Képes Könyv csapat ötletéhez több más keresztyén Facebook csoport és weboldal is csatlakozott: Imanapló- bible journal magyarul; Inspiráló Biblia, Wycliffe Bibliafordítók, Ezazanap! baráti kör, Parókia Portál. Arra hívtunk minden keresztyén embert, hogy terjessze az Igét: Isten ígéreteit, mert hisszük, hogy ma erre van szüksége az embereknek. A bátorítás, a megvalósuló ígéret reménye az, ami erőt adhat mindenkinek.

Napjainkban fontosabb, mint valaha, hogy Istenbe, az Ő ígéreteibe kapaszkodva bízzunk az Ő jóságában és hűségében. Isten adott nekünk egy könyvet, a Bibliát, amelyben mindig találhatunk vigasztalást, erőt és reményt. Most kell hinnünk Jézusban, Isten tökéletes tervében! Ezt MINDENKINEK tudnia kell!

„Mert valahány ígérete van Istennek, azokra Őbenne van az IGEN, és ezért általa van az ÁMEN is az ISTEN dicsőségére általunk." (I.Korintus 1:20)

Reményeim szerint jövőre még nagyobb volumennel és még szélesebb körben kiterjeszthetjük ezt a kezdeményezést.

Ami az íróasztal fiókomból került elő

Annak ellenére, hogy a blog nagyon is digitális médium, egyik célja mégis az, hogy alkotásra bátorítson mindenkit. Ebben jó példát szeretnék mutatni, mert ha én sem csinálom, akkor hogyan mondhatom másoknak, hogy rajzoljanak, fessenek, legyenek kreatívok Isten Igéjében…;)

Ebben az évben nagyon sokat jelentett számomra, hogy a Bibliából nem csak rengeteg személyre szóló igét, hanem ihletet is kaptam arra, hogy különféle technikákat próbáljak ki igeképek készítésére. Isten kegyelméből minden nap készült egy-egy igekép, amely 4 vastagabb jegyzetfüzetben kapott helyet. Idén részt vettem egy kreatív kihívásban – ennek neve ’The Sketchbook Project’ – amelyhez szintén keresztény témát választottam. E  kis könyvecske megalkotásának nagy része pont a karantén időszakra esett, és átsegített a nehézségeken; valahogy a képek és igeversek szépen párba rendeződtek és vigasztalást, bátorítást adtak nekem és azoknak is, akiknek megmutattam.

Végül az idei adventi időszakban egy adventi kalendáriumot készítettem, amely december 24-én lett kész – ez is tele van igékkel, igazán ünnepi lett. Remélem volt, aki csatlakozott hozzám ennek elkészítésében, bár ezt csak egy kisebb FB csoporttal osztottam meg.

Kellemes szilveszteri ünneplést, búcsúztassuk el ezt az évet jókedvvel, bőséggel!

Holnap is írok és köszöntöm az új évet! :)

Félreértés ne essék: mai bejegyzésem sem horoszkópot, sem asztrológiai értekezést nem tartalmaz. December 21-e a téli napforduló napja, ez az ún. csillagászati tél kezdete. Ezen a napon van a leghosszabb éjszaka az északi féltekén, tehát ahol mi is élünk. Ezután már – ahogyan a népi nyelv mondja – egy-egy „tyúklépéssel” hosszabbak lesznek a nappalok.   

Bizonyára hallottad, olvastad, hogy idén december 21-én nem csak a téli napforduló miatt lesz érdekes az égbolt, hanem egy ritka bolygó együtt állás miatt is.

A csillagok útja

Még a teremtés hajnalán, a harmadik napon rendelte el az Úr: „Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek.” (I.Mózes 1:14) Ezek szerint tehát a bolygók és a csillagok jelek, valamilyen üzenetük van. Amikor felnézel az égre, számos csillagképet figyelhetsz meg, a tengerészek a mai napig használják a csillagokat a tájékozódásra.

A betlehemi csillag

A teremtéskor a világító égitesteket arra használta az Úr, hogy elválassza a világosságot a sötétségtől. Amikor Jézus megszületett, az egy olyan kozmikus pillanat volt, amikor a mi dimenziónkban megjelent maga Isten, Immanuel (jelentése: velünk az Isten) Az Úr gondoskodott arról, hogy Fiának megjelenéséről legyen jel földön és égen. Egy jel, ami elválasztja a Világosságot a sötétségtől. Mert Jézussal maga a Világosság jelent meg a sötét földön. A múlt és jelen csillagászai szerint is sokan úgy vélik, hogy a betlehemi csillagot két bolygó, a Szaturnusz és a Jupiter együtt állása hozta létre. Valójában az történik, hogy Naprendszerünk két legnagyobb bolygója a Szaturnusz és a Jupiter fokozatosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg szinte egy „csillagnak” látszódnak az égen – még szabad szemmel is.

2020-ban is megjelenik a betlehemi csillag

Ebben a sötét és nehéz évben újra megismétlődik ez a kozmikus közelség és ezt akár te is megfigyelheted – alacsonyan, a horizont felett lehet majd látni napnyugta után, délnyugati irányban. Ez azt jelenti, hogy ha van távcsöved, akkor mindkét fényes, szabad szemmel is jól látszó bolygót a távcsöben egyetlen látómezőben láthatod. Legközelebbi helyzetükben nagyjából a telehold felényi távolságra lesz látható egymástól a két bolygó és ez karácsony napjáig nagyjából így marad. 2080. március 15-éig nem lesz ilyen közel újra a Jupiter és a Szaturnusz.

Mit üzen idén a betlehemi csillag?

Nézz fel az égre, és láthatod, hogy az Úr hűséges: a Földet hűségesen körül veszik a csillagok, a Nap és a Hold is ott világít, ahová annak idején Isten helyezte őket. Ha nem így lenne, már nem lennénk itt. A mostani együtt állás, ez a ritka jelenség nem véletlen. Isten így is emlékeztet  az Ő Fiának születésére, és arra a változásra, amit Ő hozott e sötét világba. Reményeim szerint azt üzeni az Úr, hogy hamarosan véget érnek a sötétség órái, a szenvedés, a világjárvány. Egy új, világosságot ígérő korszak kezdetét ígéri számomra, amelyben Isten egyre többet mutat meg az Ő jó tervéből és hív mindenkit arra, hogy vegyen részt az Ő kozmikus munkájában.

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” (Ézsaiás 60:1-2)

A karantén időszakában egyértelműen felpezsdült az online kommunikációs oldalak és applikációk használata. A gyülekezetek, imacsoportok internetes felületeken próbáltak, próbálnak kapcsolatban maradni. Valóban nagyon jó legalább így látni egymást, imádkozni és valamilyen szinten közösségben lenni.

Digitális életünk fellendülése azonban sokféle kérdést vet fel, amely a technikai újítások mértékletes használatára figyelmeztet. Hová vezet a valóság virtuális kiterjesztése? Mire érdemes figyelnünk keresztényként az online labirintusokban?

Alapfogalmak: kiterjesztett valóság, virtuális valóság, mesterséges intelligencia

A kiterjesztett valóság (AR - augmented reality) eszközeivel a valóságot látszólag kiegészítjük, pl. egy mobil kamerájával vagy egy erre a célra kitalált szemüveget viselve a valós környezetbe virtuális elemeket vetítünk. A Messengerben találsz ilyen elemeket, amelyekkel látszólag őzikévé vagy asztronautává válik a fejed a program használata közben. Ez mókás tud lenni, és hasznos is, ha például így valódi fizikai megjelenés nélkül ’fel tudsz próbálni’ ruhadarabokat, szemüveget vagy órát.

A virtuális valóság (VR - virtual reality) jobban elrugaszkodik a valós dimenzióktól: ez egy gyűjtőfogalom, amely magába foglalja a széles körben alkalmazott elektronikus technológiákat, amelyeket már széleskörűen alkalmaznak és bevetnek az oktatás, sport, ipari tervezés, építészet és tájrendezés, városrendezés, űrkutatás továbbá az orvostudomány és rehabilitáció, modellezés és a tudomány világában is. Biztosan találkoztál már olyan programokkal, amelyekkel virtuálisan berendezhetsz egy szobát, vagy bejárhatsz egy-egy múzeumot.

Ugyanakkor manapság a tömegkommunikációban lett egyre nagyobb szerepe. A virtuális valóságot előállító programok egyik legfontosabb ismérve, hogy a felhasználó képes legyen teljesen beleélni magát az őt mesterséges módon körülvevő környezetbe, szituációba. A megjelenő elemek már-már természetesnek tűnnek – az ún. VR szemüvegek képesek arra, hogy 360 fokos szögben olyan látványt nyújtsanak, amelyek szinte ’beszippantják’ az eszközt viselőt. Akár egy erre alkalmas mobiltelefon segítségével is lehet ilyen élményt generálni, és valószínű, hogy a technológia rohamos fejlődésével egyre egyszerűbbé és elérhetővé válik a használata a mindennapok embereinek is.

Rajtam is volt már egy ilyen szemüveg, és valóban nagyon izgalmas tud lenni, hogy mondjuk egy játékban nem egy figura vagy avatár tesz meg dolgokat a különböző billentyűparancsok vagy joystick mozdulatok hatására, hanem te magad vagy a figura – tisztára, mint a Jumanji remake változatában. :)

A mesterséges intelligencia (AI) szinte észrevétlenül szivárgott be a hétköznapjainkba. Első definíciójaként egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezzük mesterséges intelligenciának és ezt legtöbbször a számítógépekkel társítjuk. Érdekes dolog, hogy ez először a tudományos-fantasztikus irodalomban jelent meg, jelenleg azonban már a számítógép-tudomány jelentős ágát képviseli, amely intelligens viselkedéssel, gépi tanulással és a gépek adaptációjával foglalkozik. Mesterséges intelligenciát alkalmaznak például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadáskor, vagy a kézírás-, beszéd - és arcfelismerési rendszereknél. Napjainkban elterjedten használják a gazdaság - és orvostudományban, a tervezésben, a katonaságnál, sok számítógépes programban és videójátékban, de az online szövegírásban is.

Izgalmas és veszélyes virtualitás

Ahogyan sokak számára annak idején az autó vagy a számítógép érthetetlen, haszontalan, sőt veszélyesnek tartott eszközök voltak, lehet, hogy ma is ez a helyzet a virtuális valóság és annak használatának megítélésével kapcsolatban. Hiszen a VR segítségével javíthatunk az információk átadásának minőségén: a tanárok virtuális sétára vihetik diákjaikat messzi tájakra, vagy sebész tanoncok valósághű páciensen ’végezhetnek el’ egy műtéti beavatkozást. A virtuális videó hívások hamarosan nem csak azt teszik lehetővé, hogy lássuk egymást, de azt is, hogy ’találkozzunk’; azt az érzetet adja, hogy mindannyian jelen vagyunk egy kijelölt virtuális helyen. Természetesen a dolog szórakoztató tényezői sem elhanyagolhatóak – a lehetőség, hogy besétálj egy filmbe, egy focimeccset szinte testközelből nézz meg, vagy ahogyan említettem, különböző videójátékban főhőssé válj!

A veszélyek is ugyanúgy egyértelműek – a virtuális megjelenés és átélés-érzet megnöveli a szexuális bűnök csábítását, hiszen az érzékeket becsapva még többen függővé válhatnak. A virtuális valóságban tett ’kirándulások’ után a valóságos világba való visszatérés csalódást és elégedetlenséget szülhet. A színes, minden jót lehetővé tevő világ után a környezet egyre unalmasabbá válik – mivel az ingerküszöbünk az izgalom és a veszély terén egyre növekszik, amely a hétköznapokban passzív visszavonulást eredményezhet. Láttad már a Ready Player One c. filmet? Szerintem, ha megnézed ezt a filmet, te is elgondolkodsz majd a virtuális környezet teremtésének árnyoldalairól.

Ember 2.0, mondd, akarsz-e lenni?

Végül a mesterséges intelligencia kapcsán is vannak bennem kétségek. Ebben az évben jelent meg Csepeli György: Ember 2.0. A mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásai c. könyve, amelyben a szerző szociálpszichológusként arról ír, hogy a digitális világ az emberi élet minden területén jelen van, arra egyre jobban hatással van, és a technológia fejlődésével egy újfajta embertípus, az ún. Ember 2.0 jöhet létre. A klasszikus személyiség (ösztön én – én – felettes én) kiegészül a virtuális én fogalmával is, és a technológiai fejlesztésekkel létrejöhet a szingularitás, amely az ember és gép közti egyesülést jelenti. Ezáltal a történelem lényeges fordulóponthoz fog eljutni. A szerző szerint ez egy új evolúciós lépéshez vezet, amelyben az új egyén képessé válik a testi és lelki hibáinak mesterséges kijavítására. Hozzáteszem, hogy az, aki nem hisz az evolúcióban, az nem új lépésnek, hanem Isten teremtésével vitatkozó, versengő technológiát lát az egészben.

Ami nekem vigasztaló, és kiutat jelent ebből a programozott virtualitásból az az, hogy Csepeli szerint, „ahol a mesterséges intelligencia sosem fog vezető szerepet betölteni, az a művészet, hiszen az igazán újító, paradigmaváltó és a semmiből létrehozott remekműveket csakis az ember képes megteremteni.” Ez ad reményt és erőt arra, hogy tovább kutassam az Úr útjait a művészetekben, és bátorítsak mindenki az alkotásra.

Az Ember 2.0 szerzőjének egyik fontos kérdése az újfajta embertípushoz való közeledés közepette, hogy vajon az ember mennyire enged a virtuális valóság kínálta egyre növekvő kísértéseknek vagy ellenáll nekik. Azt a kérdést pedig én teszem hozzá, hogy hogyan lehet ezt megtenni? Hiszem, hogy csakis Isten segítségével és az Ő értékeinek és tanításának hűséges követésével lehet és kell ezt megtenni.

Végezetül legyen itt Kosztolányi Dezső verse, amelybe a játszótársam szó helyére az Ember 2.0-át behelyettesítve a vers igencsak hátborzongató olvasmánnyá válik számomra…Ember 2.0, mondd akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani…

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Forrás: Wikipedia, 

https://nepszava.hu/3102223_behalozott-mindennapok-a-digitalizacio-hatalmarol-csepeli-gyorgytol